Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, egy rendkívül különleges és elkötelezett anya volt, aki 4 éves fiát még mindig szoptatta. Ez a tett nem csupán a szeretetét és gondoskodását tükrözte, hanem azt is, hogy mélyen hisz a természetes anyai kapcsolat

Ezt a jelölést add hozzá a már létező Gmail-címedhez: felfedik azokat az oldalakat, amelyek adatokat szivárogtatnak rólad.
A történelemórák általában a férfiak hőstetteivel vannak tele, azonban ne feledkezzünk meg azokról a nőkről sem, akik szintén rendkívüli erőről, bátorságról és eltökéltségről tettek tanúbizonyságot, miközben gyakran a gyermekeik nevelésével is foglalkoztak. Zrínyi Ilona, Munkács várának védelmezője, nem csupán a harcokban mutatta meg bátorságát, hanem a kontinens legbátrabb nőjeként örökre beírta nevét az európai történelem lapjaira. Ő és fia, II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem egyik legemlékezetesebb anya-fia duóját alkották, akiknek összefonódott sorsa a nemzet sorsával is.
Zrínyi Ilona főúri családba érkezett 1643 táján. A horvát bán elsőszülött lányaként kiváló neveltetést kapott, legalább négy nyelven beszélt, fennmaradt levelei pedig jó íráskészségről árulkodnak. Első férjéhez, I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemhez 1666-ban ment feleségül. A politikai tekintetben jelentős horderejű menyegzőn az ország legnagyobbjai vettek részt. Három gyermekük született, akik közül a két fiatalabb, Julianna Borbála (1672) és Ferenc (1676) érte meg a felnőttkort. I. Rákóczi Ferenc még láthatta ugyan fiát, ám nem sokkal annak születése után, 31 éves korában elhunyt.
Halála előtt az erdélyi fejedelem I. Lipót császár kegyébe ajánlotta gyermekeit, Zrínyi Ilona azonban - a korban szokatlan módon - elérte, hogy őt magát bízzák meg gyermekei gyámságával. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy példátlanul nagy vagyon felett rendelkezhetett.
Második férje 14 évvel fiatalabb volt tőle.
Zrínyi Ilona szigorú, de odaadó anya volt. Fia, II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezései szerint gyermekként egy ágyban aludtak anyjukkal, aki 4 éves koráig még szoptatta őt. Maga öltöztette, betegség idején ápolta gyermekeit.
Hat özvegyen töltött év után azonban Zrínyi Ilona újra férjhez ment: második férje a nála 14 évvel fiatalabb erdélyi fejedelem, Thököly Imre lett. Bár alapvetően politikai érdekek álltak a frigy hátterében, II. Rákóczi Ferenc írásai arról tanúskodnak, hogy anyja beleszeretett Thökölybe: "nagy szellemén is erőt vett a szerelem hatalma."
Házasságukból az évek során három további gyermek született, ám mindegyikük korán elhunyt. A kis Ferenc nem kedvelte mostohaapját, aki már 9 éves korától fogva magával vitte őt a hadgyakorlatokra - ahol a fiú gyakran betegeskedett, fázott és sírt. Elsősorban az fájt neki, hogy Zrínyi Ilona a férje oldalára állt: "...bár anyám gyöngéden szeretett, egyetértett férjének minden akaratával, részint, mert nem tudta, részint mert nem hitte, részint mert megváltoztatni nem tudta nyomorúságaimat."
Thököly a Habsburgok ellen irányuló felkelését felesége és a török szövetségesek támogatásával indította el. Azonban a 1683-as bécsi ostrom kudarca után kénytelen volt visszavonulni, és végül Munkács várába húzódott vissza. Thököly Konstantinápolyba távozott, míg Zrínyi Ilona két éven át bátran védte a várat a Habsburgok támadásaival szemben. Ez a hősies anya és védelmező Európa-szerte ismertté vált, a kontinens legbátrabb nőjeként tisztelték.
Zrínyi Ilona abban bízott, hogy férje, Thököly tud erősítést küldeni, ám végül 1688. január 17-én feladni kényszerült Munkács várát. A császár ezt követően - korábbi egyezségüket felrúgva - elválasztotta egymástól anyát és fiát. Ilonát az Orsolya-rendiek egyik kolostorába záratta - itt nevelték a 16 éves Juliannát is - Ferencet pedig a jezsuitákhoz küldte a Neuhausba. A gyerekek gyámjának egy Habsburg-párti püspököt neveztek ki.
A 12 éves fiú ekkor látta utoljára édesanyját, akiről később így emlékezett meg Vallomások című önéletrajzi művében:
- Bárcsak neked ajánlottam volna föl könnyeimet, Uram, melyek szememből áradtak anyám utolsó ölelésében, utolsót mondok, mert soha többé nem láthattam őt.
Zrínyi Ilonát később Thököly Imre szabadította ki börtönéből, aki hűségesen követte férjét a törökországi száműzetésébe. Az asszony 1703-ban, hatvanéves korában hunyt el Nikodémiában. Ugyanebben az évben fia, II. Rákóczi Ferenc megkezdte a nevével fémjelzett szabadságharcot, amely során állítólag anyja emlékére gyászruhát öltött, hogy ezzel is kifejezze elkötelezettségét a Habsburgokkal szemben.