A csóka szárnycsapásaitól a bakator gazdag ízvilágáig – elhivatott borászok újraélesztik a régi magyar szőlőfajták varázsát.
Alanttermő, balafánt, csóka, laska, kékbajor, piros bakator, sárfehér – ezek a varázslatos nevek nem csupán a szőlőfajták sokszínűségét tükrözik, hanem a magyar borászat gazdag örökségét is. Az utóbbi években egyre több borász merész kísérletezésbe kezdett, hogy a régi, elfeledett magyar szőlőfajtákból készült borokkal tegyen színesebbé a kínálatát. A hagyomány és az innováció találkozásával egy új, izgalmas ízvilág bontakozik ki, amely méltó a régi idők hagyományaihoz.
Ez a történet főként Szentesi József érdeme, aki kissé véletlenül találta magát a borászat világában. Mindez egy Velencei-tónál vásárolt birtokkal kezdődött, ahol a kétezres évek elején felfedezte az elfeledett szőlőfajták iránti szenvedélyét. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetéből származó 10 fehér- és 10 kékszőlő fajtát ültetett el egy kísérleti ültetvényen, ahol alaposan tanulmányozta azok előnyös és hátrányos tulajdonságait. Így vált a borászat úttörőjévé, aki újraélesztette a rég elfeledett ízeket és hagyományokat.
"Magyarország az 1990-es évek óta nem található a nemzetközi bortérképen, míg Ausztriának sikerült ezt elérnie a zöldveltelinivel és a kékfrankossal" - nyilatkozta Szentesi József a budapesti nagykóstolón, ahol a régi magyar szőlőfajták borait mutatták be. Hangsúlyozta, hogy itthon nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyi különlegességekre, hiszen az ide látogatókat sokkal inkább az autentikus ízek vonzzák, mintsem a nemzetközi fajták.
"Egyre sürgetőbbé válik a helyzet, hiszen a borfogyasztás folyamatosan csökken: a rendszerváltás óta a fejenkénti éves fogyasztás 30 liter fölül 18 literre zsugorodott." - emelte ki.
Szentesi József felkutatta az erre vonatkozó szakirodalmat, majd nemcsak tapasztalatait, hanem a régi magyar fajták szőlőoltványait is megosztotta az érdeklődő borászokkal. Ennek is köszönhető, hogy míg húsz évvel ezelőtt csak néhányan foglalkoztak ezzel a témával, mára már az ország különböző borvidékein több mint húsz borász telepített ezekből a szőlőfajtákból.
Közülük többen kifejezetten széles palettát tudnak felmutatni. Szentesi Józsefen kívül Andrási László somlói és Maurer Oszkár szerémségi borász is intenzíven foglalkozik a régi magyar fajták megőrzésével. Ők hárman különböző régiókban, egymástól távol, mégis hasonló szellemiségben dolgoznak. Akik az elmúlt időszakban kezdtek el ezekkel a szőlőfajtákkal foglalkozni, már az ő tapasztalataikat felhasználva, az adott területekhez és igényekhez igazodva tudnak fajtát választani.
A közös szenvedélyük által inspirálva, számos borász évek óta rendszeres találkozókat tart, ahol nem csupán a különböző borokat kóstolják, hanem együtt is ötletelnek. Ennek a tartalmas együttműködésnek az eredményeként februárban megalapították a Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületet. Reményeik szerint ez a lépés lehetőséget teremt arra, hogy a régi szőlőfajták nagyobb elismerést és támogatást nyerjenek.
A nagykóstoló eseményen több mint húsz Kárpát-medencei pincészet kínálatából mintegy ötven különböző borral ismerkedhettek meg az érdeklődők. A részt vevő termelők névsorát itt találhatjátok.
