A Föld még egy nukleáris apokalipszis következtében is kedvezőbb helyszín lenne, mint a Mars. A bolygónk gazdag történelmében, változatos ökoszisztémáiban és emberek által létrehozott kultúrákban rejlő értékek mind-mind olyan tényezők, amelyek a Földet mé

Egy tudós véleménye szerint szinte elképzelhetetlen olyan körülmény, amely indokolttá tenné a Mars kolonizálását az emberiség számára. Ez a nézőpont éles ellentétben áll Elon Musk elképzeléseivel, aki az amerikai Mars-program keretein belül dolgozik a vörös bolygó meghódításán.

Elon Musk már 2001 óta a Mars Társaság színeiben tevékenykedik, de 2007 óta igazán aktívan hirdeti azt a víziót, miszerint az emberiségnek sürgősen el kellene jutnia a Marsra, és ott hosszú távú megtelepedést kellene kialakítania. Az elképzelés népszerűsítésének jelentős lökést adott, hogy Musk a Tesla elektromos autógyártó és a SpaceX, az űripar vezető szereplőjének tulajdonosaként 2021 óta a világ leggazdagabb emberévé vált.

Musk nem csupán a NASA partnere és állami beszállító, aki Falcon rakétáin és Dragon űrhajóin keresztül juttatja el az amerikai űrhajósokat a világűrbe, hanem az Artemis holdprogram keretében az ő cége felelős a leszálló egység megépítéséért is. Ez az egység a Starship, amely teljes funkcionalitásával a Marsra is képes lenne embereket szállítani. A Starship tesztjei eddig többnyire drámai robbanásokkal zárultak; a legfrissebb, júniusi esemény Texasban, a Starbase-nél például már a tizedik kísérlet volt, amely látványos véget ért.

Az első ember nélküli küldetés a Marsra várhatóan 2026/2027 környékén indulna, és ha sikeresnek bizonyul, 2030-tól kezdve tömegesen indíthatnák a következő expedíciókat, természetesen a szükséges anyagi források és kereslet függvényében. Elon Musk többször is hangsúlyozta, hogy szerinte az emberiségnek el kell érnie a multiplanetáris státuszt, azaz több bolygót is kolonizáló civilizációvá kell válnia. A vörös bolygón egy önellátó és független közösséget képzel el, több millió telepessel. Ennek a víziónak a kulcsfontosságú indoka, hogy a Föld esetleges lakhatatlanná válása után is biztosított legyen az emberi élet fenntartása. Adam Becker, asztrofizikus és tudományos közíró, filozófus reagálva a témára, felvetette, hogy mennyire reális ez a jövőkép.

Adam Becker három különböző forgatókönyvet elemezett:

A szakértő véleménye szerint, bár apokaliptikus események sújtanák a Földet, a bolygónk még mindig jóval élhetőbb lenne, mint a Mars. Először is, a Föld légköre továbbra is alkalmas lenne a légzésre, ellentétben a Mars szélsőségesen alacsony nyomású, szén-dioxidban gazdag légkörével. Emellett a Föld mágneses mezeje is megmaradna, amely védelmet nyújtana a kozmikus sugárzás ellen, így a felszíni sugárzás szintje alacsony maradna, míg a Marson ez a helyzet sokkal kedvezőtlenebb lenne.

Bármilyen drámai nukleáris tél is köszönt ránk, a helyzetünk még mindig kedvezőbb lenne, mint a Marson, ahol az átlagos hőmérséklet mínusz 63 Celsius-fok körül alakul. Továbbá, nem elhanyagolható, hogy a vörös bolygó talaja tele van mérgező perkolrátokkal, míg nálunk a föld legalább részben művelhető, és így élelmiszertermelésre is alkalmas maradna.

A marsi élethez megfelelő nyomást biztosító sátrakat vagy kupolákat kellene építeni, ezeknél bármilyen sérülés viszonylag gyors halálhoz vezetne. A Földön ezzel szemben a legrosszabb esetben is maradnának tartósan élhető helyek. Ugyanakkor, ha a Marson az összes létező szén-dioxidot felszabadítva a földi légkör sűrűségének 1 százalékáról 7 százalékra emelnénk a nyomást, még mindig nem tudnánk űrruha nélkül létezni a felszínen. Becker szerint az egész olyan, mintha egy lerobbant, düledező kórházból kiköltöznénk, hogy egy radioaktív sivatagban éldegéljünk oxigén nélkül. Mint mondta, még mindig érdemesebb egy sebesült bolygó megtartásával próbálkozni.

A jól értesültek tudhatják, hogy az utóbbi években volt pár komoly fordulat a techno-optimista mogulként világszerte ismert Elon Musk pályáján. Az egyik, hogy negyedmilliárd dollárért, legnagyobb támogatóként hatalomra juttatta az Egyesült Államokban Donald Trumpot. A másik, hogy nem sokkal ezután összeveszett Trumppal és személyes konfliktusukat saját párt alapításával mélyítette el.

Trump kormányzása alatt a tudományos intézmények, köztük a NASA költségvetése jelentős csökkentéseken esett át. A Mars-programot folyamatosan sújtják a tudományos kritikák, így Becker gondolatai nem csupán politikai állásfoglalásként értelmezhetők. Mégis, ha politikai szempontból vizsgálódunk, felmerülhet egy tudománypolitikai aspektus is. Eszerint a tudományos közösség eddig támogatta a SpaceX innovációit, de a rendkívül költséges és a céltalan Mars-programot érdemes lenne háttérbe szorítani, hogy így megmentsenek számos más programot és szakembert, akik a jövő tudományos fejlődésének kulcsszereplői lehetnek.