A változás esztendeje: Magyar Péter megérkezett, meglátta a helyzetet, és egyre többen kezdenek hinni abban, hogy képes legyőzni Orbán Viktort.
Fiatalok, városi lakosok, akik nem szenvednek az éhségtől, és akiknek tudása is szélesebb horizontokat ölel fel – mi az, ami összekapcsolja őket, hogy egyre inkább hajlanak a viszonylag ismeretlen Tisza Pártra szavazni, ahelyett, hogy a zsinórban négy alkalommal kétharmados parlamenti többséget szerző Fideszre voksolnának? Elsőre logikusnak tűnhet, hogy a gazdasági nehézségek idején a választók elégedetlensége fokozódik a hatalom iránt, és hogy a hagyományos ellenzék kudarcát az magyarázza, hogy az Orbán-kormány alatt szinte egy évtizeden keresztül folyamatos javulást tapasztaltak az emberek. Azonban a HVG által megkérdezett politológusok, szociológusok és közgazdászok szinte kivétel nélkül arra figyelmeztetnek: a gazdasági helyzet és a jövedelmek csupán másodlagos szerepet játszanak abban, hogy Magyar Péter nemcsak megjelent a politikai színtéren, hanem máris táborra talált, a Tisza Párt pedig komoly vetélytárssá vált a Fidesz számára.
Magyar Péter az érzelmekre hatott, a rendszer részeként kimondta azt, amit mindenki gondolt: azzal, hogy az államfő kegyelmet adott egy pedofíliában közreműködő embernek, "született egy rossz döntés, valószínűleg többen is hibáztak. Ilyenkor nem titkolózni kell és terelni, hanem magyarázatot adni, elnézést kérni, és ha lehet, valahogy jóvá tenni." És amikor a moralitástól elszokott közegre döbbent csend ült, és már csak a Tónik, Ádámok és Barbarák röhögtek vígan a markukba, még fokozni is tudta a hatást: lemondott minden állami megbízatásáról.
A magyar polgár számára ez nem a megszokott valóság. Évtizedeken, sőt évszázadokon át hallotta, hogy a jobbágysorból való felemelkedés csak illúzió, és hogy az iga soha nem válik le róla. Megalkuvásra hajlamos, kényelmesen elfogadja, ha a hatalom gondoskodik róla, még akkor is, ha némi sanyargatást el kell viselnie cserébe. Ez már a mindennapja részévé vált. De aztán felbukkan egy példa, amely megmutatja, hogy létezik alternatíva, hogy van más út is, amely a szabadság felé vezet.
Magyar már tizenegy hónapja hangoztatja azt, amit a közönség szívesen hallana: lehetősége van felemelni a fejét, önálló döntéseket hozhat, és léteznek más utak is.
Bár számos eltérő elmélet születik arról, hogy ha nem a válság, akkor mi formálta meg a Tisza szavazóbázisának sokszínűségét, a kormánypártok eddig nem tudták Magyart sem az agresszív vagy narcisztikus jellemének kiforgatásával, sem megalázó megjegyzésekkel, sem büntetőjogi fenyegetésekkel megtörni. Az öntudatra ébredt polgárok egyre bővülő tábora pedig továbbra is ellenáll a hatalom nyomásának.
Közismert nézet, hogy az emberek jövedelmük és foglalkozásuk alapján döntenek arról, kire adják szavazatukat, de Kovách Imre, a Hun-Ren Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora szerint ez nem így van. A kutatóközpont kulcsfontosságú kérdéseket vetett fel a társadalom középső rétegeivel kapcsolatban, és ennek érdekében részletes vizsgálatokat indított. Ezen kutatások során arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarországon jelenleg nem létezik a klasszikus középosztály, amely öntudatra ébredve, egységes fogyasztási szokásokkal és viselkedéskultúrával bírna, és amely képes lenne politikai hatalommal szembeni ellensúlyként fellépni.
Azt, hogy akkor mégis milyen folyamatok zajlanak le a társadalomban, a polgárosodás fogalmának újraértelmezésével írták le, és ennek során egy sajátos helycserére bukkantak.
Felemelkedett egy munkásréteg, és ez egy új polgárosodó csoportot alkot a társadalomban. Ez azonban nem hozta el a középrétegek kiszélesedését, mert ezzel párhuzamosan rengeteg diplomás és érettségizett ember éppen a kormányzati politika következtében olyannyira lesüllyedt, deklasszálódott, hogy életkörülményeiben már alig tekinthető polgárosodottnak. Ha azt kérdezzük, hogy kik álltak be a Tisza mögé, az ő körükben is lehet keresni az új párt szavazóit: azok, akik a felsőbb osztályokban lecsúsztak, akiket sérelem ért, így egzisztenciális és érzelmi okokból is nyitottak az új erő felé. Az is igaz ugyanakkor, hogy van egy viszonylag jól kereső, magasan iskolázott, sikeres, fiatalabb (30-40 éves) középkorosztályi csoport, amelynek az 58 százaléka falanxként szavaz a jelenlegi kormánypártokra.
A kutatások azt is megerősítették, hogy a magyar társadalomban nőtt az autonómia iránti igény: a megkérdezettek a biztonság és a stabilitás mellett a legfontosabb értékként azonosították az életükben a döntési szabadságot, fontosabbként, mint az egyenlőség, a nemzet vagy a tradíció eszményét. Az embereket, még a Fidesz-szavazók jelentős részét is zavarja a politika folytonos beavatkozása a magánéletükbe. A családjukat aszerint kellene megtervezni, ahogy a kormány társadalompolitikája diktálja, lehetőleg a választási ciklusokhoz igazodva, és azon belül is a késő esténként megjelenő közlönyök alapján. Ennek pedig természetes következménye, hogy akik hiányolják a döntési szabadságot, azok az új politikai erőhöz vonzódnak, különösen a fiatalabb korosztályokban.
Sokan ismerhetik azt a helyzetet, amikor polgárosodott értelmiségiként a középosztály tagjaként kétségbeesetten próbálnak mesterembert találni az elromlott fűtés megjavítására vagy a régi, elhasználódott nyílászárók cseréjére. Gyakran előfordul, hogy a minimum középkategóriás új autóval érkező szakember éppen nyaralásból tér haza, vagy épp síelni készül. Ezek az emberek nyilvánvalóan azok közé tartoznak, akiket a társadalomkutatók a polgárosodó rétegek között azonosítanak.
Akik pedig családi indíttatásból vagy esetleg egyházi kötődésükből adódóan hagyományosan jobboldali szavazók, azok kevésbé veszik észre a negatívumokat, például a korrupciót - magyarázza Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója. És akik még maguk is beszállnak a láncolatba, azoknak egy idő után érdekük is lesz, hogy a Fidesz hatalmon maradjon. Részben ez a magyarázat arra, hogy miért nehéz megingatni a kormánypártok legalább kétmilliós masszív szavazóbázisát.
