A győzelem küszöbén Orbán Viktor holland szövetségese, ám hatalomra jutásának útjában egy jelentős akadály tornyosul.

Kevesebb mint két év elteltével ma újra urnákhoz járulnak a holland választók, miután júniusban a Geert Wilders vezette PVV kilépett a kormánykoalícióból, ezzel megbontva a politikai stabilitást. A radikális jobboldali politikus pártja ismét a közvélemény-kutatások élén áll, azonban több, parlamenti bejutásra esélyes politikai erő már előre jelezte, hogy nem hajlandó koalícióra lépni vele. Ezért Wilders kormányfői ambíciói megvalósítására egyre csökken a lehetősége. A holland választási rendszer bonyolultsága miatt a kormányalakítási tárgyalások ezúttal is valószínűleg elhúzódnak.

Hollandiában ma parlamenti választások zajlanak, mindössze másfél évvel az utolsó voksolás után. A versenyt a Geert Wilders által irányított Szabadságpárt (PVV) vezeti, amely a közvélemény-kutatások alapján messze a legnépszerűbb. Az arányos, parlamenti küszöb nélküli választási rendszer azonban megnehezíti, hogy a párt egyedül kormányt tudjon formálni.

A holland parlament 150 képviselői helyet oszt ki, a választási rendszer pedig tisztán pártlistás és arányos. Érdekessége, hogy nincs kötelező parlamenti küszöb, így gyakorlatilag bármelyik párt, amely a 13 millió szavazásra jogosult állampolgár közül elegendő támogatóra lel, bekerülhet a törvényhozásba. A mandátumok megszerzéséhez szükséges szavazatszám a részvételi aránytól függ, de általában körülbelül 70 ezer szavazatra van szükség ahhoz, hogy egy párt belépjen a parlament falai közé.

Az idei választási évben 15 párt verseng a törvényhozásba való bejutásért, ami pontosan megegyezik a jelenleg képviselői hellyel rendelkező pártok számával. A mandátumok szétszórtsága miatt szinte lehetetlen, hogy egyetlen párt abszolút többséget nyerjen, és még a két párt közötti koalíciók sem képesek stabil kormányt kialakítani. Júniusban a "külsős" Dick Schoof vezetésével működő kormánykoalíció felbomlott, amely eredetileg négy párt szövetsége volt. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a PVV, miután a többi három párt visszautasította Wilders migrációellenes javaslatát, úgy döntött, hogy kilép a koalícióból.

Az Európai Parlamentben a Fidesszel egy frakcióban ülő PVV igencsak különleges szereplője az európai politikai színtérnek. Mindössze két résztvevője van: Geert Wilders és a Wilders Csoport Alapítvány, amelynek tagja szintén csak Wilders. Ennek a különös felállásnak az oka a holland jogszabályokban rejlik, amelyek előírják, hogy egy pártnak legalább két jogi entitásra van szüksége a megalakuláshoz. Így a PVV gyakorlatilag egyetlen aktív tagja Wilders, aki nem csupán a párt arca, hanem egyedüli döntéshozója is. A párt nem tart kongresszusokat, és belső viták sincsenek, Wilders pedig teljes mértékben maga irányítja a párt politikai lépéseit, beleértve a parlamenti és európai parlamenti képviselők, valamint a leendő miniszterek kiválasztását is, ha a párt kormányra kerül.

Wilders több mint két évtizedes politikai pályafutása alatt sokáig csak a háttérből figyelte a holland politikai élet alakulását, ám két évvel ezelőtt végre elérte a hatalom küszöbét, amikor pártja a parlamenti választásokon az első helyen végzett. Ezzel nemcsak láthatóvá vált, hanem megkerülhetetlenné is, amikor a kormányalakításra került sor. A jobboldali pártokból összeállt koalícióban azonban Wilders személyét a koalíciós partnerek elfogadhatatlannak találták a miniszterelnöki posztra, így végül Dick Schoof, egy pártonkívüli szakértő lett a választásuk. A koalíció működése azonban nem volt zavartalan, mivel Wilders politikai stílusa folyamatos feszültséget okozott, ami végül a kormány bukásához vezetett, mindössze egy év alatt. A szerdai választás után várhatóan hosszú és bonyolult koalíciós tárgyalások következnek, így Schoof ügyvezető miniszterelnökként akár hónapokig is maradhat a pozíciójában.

A jelenleg versenybe lépő pártok levonták a tanulságokat az előző koalíció hibáiból, és

A legtöbb mandátumra pályázó politikai erő már előre kizárta a lehetőséget, hogy együttműködjön Wildersszel.

A legfrissebb felmérések alapján a PVV, amely a 150 fős parlamentben jelenleg 37 képviselővel bír, úgy tűnik, hogy 34 helyre csökkenhet a következő választások során, ami némileg visszalépést jelent a két évvel ezelőtti eredményhez képest. A Wilders vezette pártot követően a második helyen várakozó zöld-baloldali koalíció, a GroenLinks-PVDA, amelyet Frans Timmermans, az Európai Bizottság korábbi alelnöke vezet, 25 mandátumra számíthat. A harmadik helyet a konzervatív Kereszténydemokrata Felhívás (CDA) foglalhatja el, amelynek 42 éves vezetője, Henri Bontenbal, a párt tavalyi mélypontjáról való felemelkedését irányítja. Bontenbal a miniszterelnök-jelöltek között a legnagyobb népszerűségnek örvend, és valószínű, hogy Wilders támogatói közül néhányan a jobbközép pártra, a CDA-ra voksolhatnak, amelynek így nagyobb esélye van a hatalom közelébe kerülni, mint a PVV-nek. Az CDA 23 mandátumra számíthat, ami jelentős javulás a két évvel ezelőtti 5 képviselői helyéhez képest.

A negyedik hely a liberális D66 párté lehet: ők 16 mandátumra számíthatnak. A nagy vesztes az egykor a jelenlegi NATO-főtitkár, Mark Rutte vezette Szabadság és Demokrácia Néppárt (VVD) lehet, amelyik mindössze az ötödik helyre esélyes, és a mostani 24 helyett 15 mandátumot szerezhet. A párt 2010 és 2021 között minden választást megnyert, Rutte így vezethette 2010 és 2024 között folyamatosan Hollandiát. Utódja, Dilan Yeşilgöz azonban nem bizonyult sikeres pártelnöknek, ráadásul a kormánykoalíció kudarcosnak tekinthető regnálása miatt is büntetik a választók a pártot. A koalíciós partnerek azonban még rosszabbul jártak: a jobboldali populista Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB) 3 százalékon áll, a jobbközép Új Társadalmi Szerződés (NSC) pedig 1 százalékos támogatottságával még a kis pártokkal szemben rendkívül megengedő holland választási rendszerben is kibukhat a parlamentből.

A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a holland választók figyelmét leginkább a lakhatási válság köti le: a 18 milliós országban körülbelül 400 ezer ingatlan hiányzik a piacon.

A bevándorlásellenes Wilders a válság kezelésére azt a stratégiát követné, hogy a holland állampolgáknak elsőbbséget biztosítana a lakáshoz jutás terén. Ezzel szemben a kereszténydemokraták az ingatlanépítési szabályozások enyhítésére összpontosítanának, míg a zöld baloldali pártok több szociális bérlakás létrehozását szorgalmazzák. Ezen kívül a holland választók számára kiemelt fontosságú kérdés az egészségügy állapota és a bevándorlás témája is.

A választási kampányt merénylettervek és halálos fenyegetések árnyékolták be, melyek fő célpontja Wilders volt. A politikus elsősorban az iszlámmal kapcsolatos kritikus kijelentései miatt már régóta állandó rendőri őrizetben él, pontos lakhelye nem ismert, páncélozott autóval közlekedik, és egy elsötétített ablakú irodában dolgozik a parlamentben. Az Iszlám Állam, az al-Kaida és a tálibok is szó szerint a fejét akarják.

Wildersnek október 11-én pár napra fel kellett függesztenie a kampányát, miután a holland hírszerzés kiderítette, hogy egy dzsihadista csoport merényletet tervezett ellene. Ugyanarról a csoportról volt szó, amelyeknek néhány tagját október 9-én a belga rendőrök kapták el, mivel merényletet készítettek elő Bart De Wever belga miniszterelnök és más belga vezetők ellen.

Október 22-én a holland rendőrség letartóztatott egy 25 éves férfit, aki egy TikTok-videóban megdöbbentő ígéretet tett, miszerint baltával kíván betörni a parlamentbe, ahol "fejek fognak hullani", elsőként Geert Wildersét célba véve. Két nappal később egy másik fiatal, egy 18 éves férfi került bíróság elé, miután két ismeretlen politikust Instagramon fenyegetett meg kivégzéssel. A politikai erőszak sajnos nem új keletű jelenség Hollandiában: 2002-ben Wilders szellemi elődjét, a radikális Pim Fortuynt lőtte le egy merénylő, míg két évvel később Theo van Gogh rendezőt, aki a Fortuyn elleni gyilkosságról forgatott filmet, egy marokkói származású iszlamista ölt meg.

Szerdán 21 óráig várják a választókat a szavazófülkék Hollandiában, és ezt követően azonnal nyilvánosságra hozzák az első exit poll eredményeket. A politikai elemzők egyelőre nem jósolnak nagy meglepetéseket, hiszen a valódi kihívás a koalíciós tárgyalások során fog kezdődni, amelyek már a választások után következnek.