A kormány előre jelezte: így alakulnak a magyarok bérei a közeljövőben.

A legalacsonyabb jövedelműek felzárkóztatásán lesz a fókusz, vagyis az alacsonyabb jövedelműeket közelítik az átlagbérekhez - így összegezte az Indexnek Pásztor Szabolcs az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója azt, hogy megszületett a hároméves bérmegállapodás. Előre eldöntötték, hogyan változik majd a minimálbér, ez pedig garantáltan hatással lesz a magasabb fizetésűek keresetére is. A kormány elképzelése szerint a növekedés és bérkonvergencia kéz a kézben jár, így pedig újra beköszönthet a kormány korábbi sikeres receptje, a magas nyomású gazdaságpolitika.

Csütörtökön megszületett a bérmegállapodás, így a minimálbér jövőre 9 százalékkal, 290 800 forintra, 2026-ban 13 százalékkal, 328 600 forintra, 2027-re 14 százalékkal, 374 600 forintra emelkedik. A kormány korábban többször kiemelte, céljuk, hogy az átlagbérek 50 százalékára emelkedjen a minimálbér, több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig így éri el végül a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát.

A jelenlegi hároméves bérmegállapodás új lehetőségeket teremt, de fontos, hogy a bérek emelkedése összhangban legyen a gazdasági helyzet és a vállalati hatékonyság javulásával. A bérnövekedést a termelékenység növekedésére kell alapozni. Emellett megerősítést nyert, hogy a garantált bérminimum továbbra is fennmarad, és 2025-re 7 százalékkal emelkedik, elérve ezzel a 348 800 forintos szintet. Az Index forrásai szerint...

A megállapodás egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a kormányzat elkészítette a következő évekre vonatkozó gazdasági növekedésre és inflációra vonatkozó előrejelzését. Amennyiben az egyes mutatók összesített eltérése meghaladja az 1 százalékpontot az előrejelzésben szereplő értékektől, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) újra összeül a tárgyalásokra. Ha a megbeszélések nem vezetnek eredményre, akkor a minimálbér mértéke a prognózishoz viszonyított eltérés mértékében kerül módosításra.

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója a hároméves bérmegállapodás kapcsán kiemelte, hogy a hosszú távú tervezés kedvező hatással lehet a gazdasági környezetre. A múltban gyakran felmerült a kormányzat felé az a kérdés, hogy miért változik olyan gyakran a szabályozási keret, és miért tapasztalhatók váratlan adóemelések. "A három évre szóló bérmegállapodás megkötésével végre egy olyan tervezhető rendszert hoztak létre, amely a bérek terén stabil alapokat biztosít."

Egy másik szempont, amelyet a kutatási igazgató hangsúlyozott, hogy a bérek emelésének kérdése mellett elengedhetetlen megvizsgálni annak fenntarthatóságát is. Jelenlegi megállapodásunkban viszont azt olvashatjuk, hogy a béremelés üteme a gazdasági és vállalati hatékonyság mutatóinak növekedésével összhangban fog alakulni.

A bérmegállapodás vizsgálata során nemcsak a számokat és a statisztikákat érdemes figyelembe venni, hanem a kormányzati gazdasági politikát is. A kormányzati képviselők többször hangsúlyozták, hogy a bérnövekedés és a gazdasági fejlődés kölcsönösen erősítik egymást. Ezt a viszonyt talán úgy lehetne összefoglalni a kormányzati stratégiákban, hogy a bérek emelkedése elengedhetetlen a gazdasági fejlődéshez, míg a gazdasági növekedés is alapvető feltétele a béremelés lehetőségeinek.

Egyértelmű az is, hogy a kormány a magasnyomású gazdaságpolitika mellett döntött, ennek pedig egyik alkotóeleme - ahogy azt már tavaly novemberben megírtuk -, hogy ha növekednek a vállalatok költségei a dinamikus béremelések miatt, akkor ugyanazt a profitot csak magasabb hatékonysággal tudják elérni. Durván leegyszerűsítve:

A probléma akkor merül fel, amikor a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a munkavállalók vagy a cégek termelékenységi mutatói. Valószínűleg éppen ezért hangsúlyozták a megállapodásban a produktivitás és a béremelés összekapcsolását. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kormányzat konszolidációs célokat tűzött ki a kis- és középvállalkozások szektorában, ami a mérethatékonyság növelését célozza meg, akár felvásárlások révén. Így tehát a bérmegállapodás ezen törekvéseket is elősegíti.

Ha csak nagyon leegyszerűsítve nézzük a bérek szerepét a gazdaságban, akkor Pásztor Szabolcs szerint azt mondhatjuk, hogy a bérek után a munkáltató járulékokat fizet, a munkavállaló személyi jövedelemadót fizet, rendelkezésre álló jövedelméből (bruttó bér az adók levonása után) pedig fogyaszt, tehát például jövedéki adót, áfát fizet. Ebből jól látható, hogy több csatornán keresztül folyik be adó abba a költségvetésbe, amely a GDP közel 50 százalékát osztja újra.

Ha a bevételi oldalon kedvező eredmények születnek, akkor a kiadási oldalon is lehetőség nyílik újraelosztásra. Ennek következtében a kormányzati fogyasztás növekedhet, csökkenthetők egyes adók, és különféle fiskális ösztönzőprogramok indíthatók el. Ugyanakkor a kutatási igazgató hangsúlyozza, hogy a bérek jelentős része azonnali fogyasztásra kerül, ami a hazai GDP körülbelül 50 százalékát képviseli.

Amennyiben növekednek nominális, de leginkább reál értelemben a bérek, akkor a fogyasztáson keresztül megmozgatja a kiskereskedelmet, és kedvező hatással van a gazdaságra.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakértői, hasonlóan más elemzőintézetekhez, körülbelül 3%-os éves inflációs ütemmel számolnak. Ezen érték felett helyezkedik el a minimálbér emelésének hároméves dinamikája. Ez a tendencia azt sugallja, hogy a következő három évben a reálbérek jelentős növekedésére számíthatunk.

Az Európai Unióban a minimálbér átlagosan 482 ezer forint, míg Magyarországon az effektív minimálbér, amely magában foglalja a garantált bérminimumot, 306 ezer forint körüli összeggel a 17. helyet foglalja el a tagállamok rangsorában. Ez a szám a régióban kiemelkedőnek számít, hiszen megelőzi olyan országokat, mint Románia, Bulgária, Szlovákia és Csehország.

Szeptember hónapjában a bruttó átlagkereset körülbelül 605 ezer forintot ért el, ami rávilágít egy jelentős különbségre a minimálbér és az átlagbér között. A kormányzati célok egyértelműek: a minimálbért szeretnék a jövőben az átlagbérek 50 százalékára emelni. Ez a folyamat várhatóan több lépésben valósul meg, de a tervek szerint legkésőbb 2027-re megvalósul.

A hangsúly tehát a legalacsonyabb jövedelműek felzárkóztatására helyeződik, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb bérrel rendelkezők közelebb kerülnek az átlagos keresetekhez. Ilyen esetben általában a teljes bérstruktúra felfelé mozdul el, ami kedvezőbb alkupozíciót teremt azok számára is, akik nem minimálbért keresnek, hiszen a minimálbér mindig irányadó referenciaértéknek számít. A jövedelempolitika kulcsszerepet fog játszani a gazdaságpolitikai döntéshozatalban, és reméljük, hogy a jövedelmek növelése a versenyképesség és a termelékenység fokozódásának következményeként valósul meg.

Pásztor Szabolcs az Indexnek adott interjújában hangsúlyozta, hogy a tervek szerint a cégeknek a megelőző év minimálbérét kell figyelembe venniük a szociális hozzájárulási adó megfizetésekor, nem pedig az aktuális évre vonatkozó mértéket. Részletezte, hogy a munkaadók kormányzati támogatást kértek, mivel a kormányzat nem tudja csökkenteni a szociális hozzájárulási adót. Ugyanakkor a kabinet azt ígérte, hogy megvizsgálja a munkaerőköltségek csökkentésének lehetőségeit.

A munkáltatók 2025-ben a 2024-es szociális hozzájárulási adót fogják megfizetni azok után a munkavállalók után, akiknek bére egy adott időszakban legfeljebb 290 800 forint volt. Ez a csúsztatott elszámolás a következő három évre is érvényes marad. Pásztor Szabolcs véleménye szerint a munkaadók oldalán 2026-tól várhatóan érezhetővé válnak az adó- és járulékcsökkentés következményei. Ekkor a legszembetűnőbb költségvetési hatás a fogyasztás növekedéséből származó általános forgalmi adó emelkedése lesz, ami hozzájárulhat a bevételi oldal bővüléséhez.