A magyar futball 2024-es éve: örömmel nézhetünk a jövőbe, hiszen végre van reményünk!
Ahogy az év vége egyre közeledik, az ünnep varázsa és a megnyugtató, csendes hétköznapok szelíd ölelésében sokan úgy érzik, hogy az új esztendő csakis a múlt lezárásával lehet igazán hiteles és teljes. Vannak, akik nem néznek se előre, se hátra; ők a jelen pillanataiban találják meg a varázslatot, és a legteljesebb módon élik meg azt. Egyesek az évről évre újra megújuló fogadalmaikkal tesztelik akaraterejüket, míg mások sztoikus nyugalommal várják a sors által elénk tárt lehetőségeket. Szeretnénk bízni abban, hogy a következő év gazdag termést hoz, és a lelki gazdagság is bővülni fog, ám gyakran másoktól és másban keressük a szebb jövőnk felé vezető ajtó kulcsát. Az idei évben a magyar futball érzelmi hullámvasútra ültetett bennünket, és már régóta saját kezébe vette sorsa irányítását; ahogyan az előző években, idén is voltak olyan pillanatok, amelyekre büszkék lehetünk.
Németországi Európa-bajnokság, A csoport, harmadik játéknap. Az argentin játékvezető, Facundo Tello, úgy dönt, hogy még egy utolsó, izgalmakkal teli tíz percet ad nekünk a kontinenstornán. Egy skót szögletet követően, ami a védelmünkben kavarodást okoz, Nagy Ádám ügyesen kiszabadítja a labdát a tumultusból. Ekkor Szoboszlai Dominik lendületesen megindul, majd az újpesti Csoboth Kevin gyorsaságára támaszkodva a felezővonalnál szögletet játszik. A mérkőzés utolsó cseréjeként pályára lépő Lewis Morgen próbálja felvenni a tempót, de a visszatérésnél éppen annyira távolságot tart, hogy Sallai Rolandnak lehetősége nyíljon a jobb szélre való megindulásra. Az első érintés nem éppen tökéletes, de a második már annál inkább, hiszen a középre adás pontos és ívelt. Szoboszlai a rövid oldalon lemarad, elcsúszik, Csoboth viszont szépen megáll a hosszú oldalon és precízen célba talál. A mérkőzés utolsó percében járunk, az óra 99:33-nál áll meg, és a stuttgarti stadion magyar szektorában elszabadulnak az érzelmek. Tízezrek ugranak fel a lelátókon, míg milliók figyelik a tévéképernyőket. Az esély a továbbjutásra még mindig él!
Az idő mélyébe pillantok, és egy pillanatra megállok. A múlt szellemeivel küzd a jelen, mint egy árnyék, amely sosem hagy nyugtot.
Háromféle ember van ezen a földön: aki tud számolni, és aki nem. Június 23-át követően pár napig még nagyon tudtunk, aztán nem. A hónap utolsó napjaiban már különböző tengerpartokon számolgathatott, értékelhetett minden játékos és szakvezető. Nem ez volt a Rossi-éra legjobb éve. Az idei öt győzelem, három döntetlen és öt vereség 46 százalékos teljesítményt jelent. A folyamatosan fejlődő csapat 2020-ban 71 százalékot, 2021-ben 51-et, 2022-ben 57-et és 2023-ban, a veretlen évben 73 százalékot teljesített. Azonban a két kimagasló évben nem játszottunk egyetlen topcsapat ellen sem, ebből idén jutott a legtöbb: hétszer is nagy túlerővel kellett szembenézni legjobbjainknak.
Október 11-én, 21 óra 17 perckor egy figyelemre méltó pillanat tanúi lehettünk: Nikitscher Tamás, a szezon egyik legnagyobb felfedezettje, erőszakosan szerzi meg a labdát a középpályán. Azonnal továbbítja azt a balján száguldó Nagy Zsolt felé. Az Inter sztárja, Denzel Dumfries, lemarad a helyzet kialakításáról, mivel egy korábbi támadás során hátrányba került. A felcsúti csodagyerek, aki egész évben kiemelkedő formát mutatott, a tizenhatos sarkához közeledve felemeli a fejét, és ível egy gyönyörű labdát a hosszú sarok irányába. Középen Varga Barnabás mozgása eltereli Virgil van Dijk és Micky van de Ven figyelmét, így a számunkra legfontosabb helyről kiszabadul Sallai Roland, aki négy méterről, kapásból a rövid felső sarokba zúdítja a labdát.
A jelen folyamatosan kergeti, nem találhat nyugalmat a múlt emlékein, melyek állandóan visszatérnek, mint egy megunhatatlan dallam.
Idén tizenhárom gólt szereztünk, de sajnos öttel többet kaptunk. A kapott gólok felét Németországban és Hollandiában gyűjtöttük össze. Egy érdekes tendencia azonban megfigyelhető: csapatunk eddigi teljesítményéhez képest a gólok közel negyven százalékát az utolsó negyedórában szereztük. Például az Írország ellen vívott barátságos mérkőzésünk, amely lezárta a 14 mérkőzéses veretlenségi sorozatunkat, a 92. percben dőlt el Troy Parrott találatával. Az Eb-nyitómeccsünkön Breel Embolo 93. percben szerzett gólja sokakat visszaterelt a valóságba. A német csapat egyszer, míg a hollandok mindkét Nemzetek Ligája-mérkőzésünk során szereztek gólt az utolsó tíz percben. Mi sem maradtunk azonban adósak, ahogy a játékvezetők üzenetrögzítője mondja: a sípszó után hagyhat üzenetet. Mi hagytunk!
A skótok és a németek nem éppen örömmel fogadták a híreket. Még csak negyven nap telt el a Hollandia ellen aratott emlékezetes döntetlent követően, amikor ismét egy kiemelkedő csapat látogatott el Budapestre. Ezúttal a horvát Duje Strukan volt az, aki kíváncsi volt a magyarok harci szellemére, és a hosszabbításban négy percet is adott a csapatnak. Az a szenvedély és elszántság, amellyel a játékosok küzdöttek, annyira lenyűgözte a horvát játékvezetőt, hogy észre sem vette, hogy a plusz percek már rég eltelték magukat. A 94:47-es időnél, amikor Kata Mihály bombagólja után a frankfurti Robin Kochhoz került a labda, a válogatottunk jogot szerzett egy büntetőhöz, miután a VAR hosszasan elemzett a helyzetet. A boszniai 2-1-es győzelem után Alexander Nübel, aki a németeknél második lehetőségét kapta, 28 éves tapasztalatát latba vetette Szoboszlai Dominik büntetőjének megfogásához, de nem járt sikerrel. Ahogy a Stuttgartnál is, ahol mindössze négy alkalommal tudta megőrizni a kapuját érintetlenül 24 mérkőzésen, ezúttal sem úszta meg a gól nélküli állást. Miközben jobbra indulva, jobb kezére támaszkodva kicsit elbillent, Szoboszlai Dominik az utolsó pillanatig várt, majd pimaszul csak alábökött a labdának, amely az üres kapu közepébe hullott. 0-1-nél, a 99. percben.
"A jelen, óh, a jelen mindig keserített, bármerre indultam, az utam mindig tövisekkel volt tele."
A magyar futball tündöklő pillanatait szemlélve nem lehet figyelmen kívül hagyni a Ferencváros szerepét, amely már évek óta a koefficiensek éllovasa. A Fradi sorozatban hat bajnoki címet zsebelt be, és minden szezonban részt vesz a nemzetközi kupák küzdelmeiben, az utóbbi két évben már tavaszi folytatással is. A csapat folyamatos fejlődésen megy keresztül, és az új edző, Pascal Jansen vezetésével új fejezet kezdődött. Azonban nem mindenki elégedett a helyzettel a zöld-fehér táborban. Minden új kezdet nehéz, és a IX. kerületben a türelem gyorsan elillan, akár egy kezdő tűzoltó felismerése. Jansen csapata mögött már harminc mérkőzés áll, ahol 67%-os teljesítménnyel zárták a találkozókat. Ez a szám tavaly szilveszterkor 69%-on állt, de fontos megjegyezni, hogy az előző évben a Klaksvik ellen elszenvedett csalódást követően a Konferencia Ligában selejtezőztek, ami után újra formába kellett lendülniük. Most viszont egy erősebb alapra építkezhetnek. A hazai első osztályban a legtöbb gyűjtött ponttal vezetik a tabellát (tavaly a Paks zárta az évet az élen), a Magyar Kupában is versenyképesek, és az Európa-liga új lebonyolításának főtábláján kilenc pontot szereztek.
November 7-én újra Németországban jártunk, ezúttal a hamburgi Volksparkstadionban. A mérkőzés fordulópontja a 54. percben érkezett, amikor Vladyslav Kabaev egy rossz hátrapasszal eladta a labdát Kady Borgesnek. A brazil játékos mesterien ugratta ki Varga Barnabást, aki 13 méterre a kaputól egy ügyes visszacsellel megzavarta Kristian Bilovart, majd gyönyörű gólt helyezett a rövid felső sarokba. Két perccel később Kristoffer Zakariassen is betalált egy gyorsan összeszedett találattal, majd tíz perccel később Kady Borges újra aktív szerepet vállalt, amikor ívelt Varga Barnabás fejére, aki Taras Mykhavkot túlugorva, mindössze négy méterről nem hibázta el a helyzetet. A végeredményt Matheus Saldanha állította be, miután Gruber Zsombor remek kiugratásából eredményes tudott lenni. Négy gól idegenbeli pályán, mindössze 22 perc alatt. Hat mérkőzés után kilenc pont a mérleg, és azt hiszem, sokan előre aláírták volna ezt a forgatókönyvet!
"Minden esemény úgy bontakozik ki, ahogy az meg van írva – a jövőmet nem vehetik el tőlem, semmilyen körülmények között."
Az idei év magyar futballsikereit nézve nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Paks lenyűgöző teljesítményét. A tolnai csapat a legutóbbi szezonban története során először zárta a bajnokságot 58 ponttal a második helyen. Bognár György irányítása alatt egy teljesen megújult csapat formálódott, amely a Magyar Kupa döntőjében a hosszabbítás során legyőzte a Ferencvárost. Ez a győzelem a klub 72 éves történetének legnagyobb diadala, amely a 2011-es ligakupa-győzelem után a második trófea. Nemcsak a Paks, hanem a Puskás Akadémia is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Jelenleg az NB I tabelláját vezetik, egy mérkőzéssel többet játszva, és a Konferencia Liga playoffjában is részt vettek, ahol az olasz Fiorentínával mérkőztek meg. A firenzei csapat végül tizenegyespárbajban tudta csak megverni Hornyák Zsolt gárdáját.
Egy különleges év, amikor a válogatott szintjén először maradtak el a várva várt csodák. Mindent megtettünk, amit tudtunk: hoztuk a játékot, főztünk olyan ételeket, amelyekhez voltak hozzávalóink. Az Európa-bajnokság után hatalmas érdem és eredmény, hogy gyorsan rendbe tudtuk tenni a dolgokat; a hibák gyorsan felismerésre és javításra kerültek. Noha a magyar bajnokság továbbra is a szlovák és román ligákkal versenyez az UEFA-rangsorban, és nem tapasztaltunk számottevő előrelépést, három csapatunk mégis eljutott a különböző kupák playoff-körébe, ami biztató jele a fejlődésnek, legyen szó Paksról, Felcsútról, vagy akár Újpestről. Az év tele volt felemelő és sokszor bosszantó pillanatokkal. Az ember azonban a legnehezebb időkben sem adja fel a reményt. A legszívhez szólóbb pillanatok is emlékeztetnek arra, hogy még a legnagyobb nehézségek közepette is lehetnek fantasztikus meglepetések. Pontosan így érezte Lloyd Christmas a Farrelly testvérek klasszikusában, a "Dumb és Dumber"-ben, amikor Mary Swansonnal beszélgetve kérdezi: "Mondd, van esélyem?" - "Nem sok!" - "A nem sok alatt azt érted, hogy egy az ezerhez?" - "Inkább azt mondanám, hogy egy a millióhoz!" - "Ezek szerint van esélyem! Igen!" Ez az optimizmus, ez a hit a lehetőségekben az, ami hajt minket előre, bármilyen nehézséggel is nézünk szembe.
"A jövő vezeti a lépteimet az előttem álló úton!"
2025-re a Nemzetek Ligája A csoportjában való helytállás, a 2026-os világbajnokságra való kijutás, valamint a budapesti 2026-os Bajnokok Ligája-döntőre való felkészülés izgalmas kihívásai várnak ránk. Reménykedhetünk abban, hogy klubcsapataink a nemzetközi porondon is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Talán még annál is több lehetőségünk adódik, mint amivel Lloyd Christmas valaha élt. Kívánok a magyar labdarúgásnak és a sportnak egy boldog új évet, tele sikerekkel, örömteli pillanatokkal és felemelő élményekkel!
