F figyelemfelkeltő módon hívja fel a közvélemény figyelmét a nyugdíjasokat fenyegető legnagyobb veszélyekre.

A nyugdíjszakértő levezeti, miért szegényednek el a mai szabályok alapján a nyugdíjasok.

A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt idén is a relatív elszegényedés jelenti, miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti - ezzel a felütéssel indította Farkas András nyugdíjszakértő heti hírlevelét.

Aztán kitér arra, hogy a szegénységi küszöböt el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik, a mélyszegénységi küszöbnél is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas a KSH adatai szerint.

A relatív elszegényedési folyamat hátterében több tényező is áll, amelyek közül kiemelkedően fontos az aktív keresők és a nyugdíjasok közötti jövedelmi különbségek. A nyugdíjak megállapítása és emelése során alkalmazott eltérő alapelvek és eljárások jelentős hatással bírnak a nyugdíjasok anyagi helyzetére. Míg az aktív munkavállalók jövedelme gyakran a gazdasági környezet és a munkaerőpiaci trendek függvényében változik, a nyugdíjak emelése sokkal inkább a politikai döntések és a költségvetési keretek által korlátozott. Ezen eltérések következményeként a nyugdíjasok jövedelme nem képes lépést tartani az aktív keresők által tapasztalt jövedelemnövekedéssel, ami a fokozódó szegénységi kockázathoz vezet.

A magyar öregségi nyugdíj mértéke két alapvető tényezőtől függ:

A nettó életpálya átlagkeresetének összege a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatásának köszönhetően jelentős mértékben változik attól függően, hogy mikor nyújtják be a nyugdíjigényt. A jelenlegi nyugdíjmegállapítási eljárás következtében a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresetének nominális növekedését tükrözi a valorizáción keresztül. Ennek eredményeként egy újonnan megállapított nyugdíj viszonylag jól tükrözi a bérszínvonal alakulását.

A nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez való igazítás miatt, amely 1988 óta érvényben van, az utóbbi időszakban egyre inkább megfigyelhető, hogy a nyugdíjigénylés éve döntő hatással bír a nyugdíj összegére. 2025-re ez a tendencia még inkább felerősödik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki később kéri a nyugdíját, még hasonló karrierpályák esetén is kedvezőbb helyzetbe kerülhet. Az időzítés tehát kulcsfontosságú a nyugdíj mértékének optimalizálásához.

Ugyanakkor a kizárólag az inflációs mutatókhoz kötött nyugdíjemelési folyamat

A csúszdán ülők jobbra tekintenek, a múlt emlékeire és tapasztalataira, hiszen a nyugdíjuk megállapításának éve csak arra az időszakra engedett rálátást. A pálya újabb szakaszai, melyek a jövőben épülnek, még nem léteznek. Például, aki 2024-ben lép a nyugdíjasok sorába – ezzel elfoglalva helyét a csúszdán –, az csak 2023-ra és az azt megelőző évekre pillanthat vissza, a csúszdázás kezdeti pillanataiban.

Így valójában nem a nyugdíjas csúszik lefelé, hanem a csúszda épül mögötte fölfelé. A csúszda különösen alattomos jellegzetessége, hogy a csúszdára ültetett nyugdíjasok háta mögött (a jövőbeni években) menet közben épül a pálya következő szakasza, ezért előre tekintve (a múltbeli évekre) a nyugdíjas megnyugszik, hiszen a saját helyéhez képest ő van a legmagasabban. Amíg hátra nem néz. Példákat is hoz:

Elemzésével arra biztatná a nyugdíjasokat, hogy ezen az alattomos elszegényedési csúszdán nézzenek hátra is, és egységes erővel lobbizzanak a nyugdíjemelési eljárás számukra kedvező reformja érdekében. Ennek lehetséges módjáról a Portfolio.hu-n megjelent elemzése második részében olvashatnak.

A véleménye szerint, ha nem tesznek lépéseket, vagy ha azok nem vezetnek eredményre, akkor a viszonylagos elszegényedés lejtőjén könnyen az abszolút szegénység mélyvizeibe süllyedhetnek. Személyesen reméli, hogy a nyugdíjasoknak nem ez a sors jut osztályrészül.