A váci püspök "fájó szívvel" kéri a bocsánatot azoktól a gyermekektől és családoktól, akiket az egyház papjai bántalmaztak. E szavakat mély megbánás és empátia kíséri, tükrözve a közösség iránti felelősségvállalást és a gyógyulásra való törekvést.
Marton Zsolt váci püspök egy jelentős lépést tett "a sebeket gyógyító egyház" eszményének megvalósítása felé, amikor nem az egyház védelmére kelt, nem másokat okolva próbálta elkerülni a felelősséget, és nem rejtőzködött egy névtelen intézmény mögé. Ehelyett közvetlen, érthető és emberi hangon fordult a katolikus családokhoz, ami új utakat nyithat a párbeszéd és a megértés felé.
Az európai országok jelentős része már átesett azon a lépéseken, amelyeket két évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok püspökei kezdeményeztek. Ekkoriban a Boston Globe tényfeltáró cikksorozata révén sokan szembesültek a papok által elkövetett kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések megdöbbentően magas számával. Ennek következtében független vizsgálatot rendeltek el, amely célja a probléma mélyebb megértése és a felelősségre vonás elősegítése volt.
Ezeket az információkat birtokba véve az amerikai püspökök, valamint a nyomukban haladó kollégáik világszerte...
A fent említett gondolatmenetet tovább lehetne fűzni, hiszen számos nyugati országban, sőt Magyarországon is, kiváló és elkötelezett gyermekvédelmi tevékenységek zajlanak egyes egyházi intézmények keretein belül. Ezek a kezdeményezések valóban sokszínűek és bátrak. Ugyanakkor talán elegendő, ha hangsúlyozzuk, hogy a bocsánatkérés önmagában nem képes minden problémát megoldani, de kétségkívül kulcsszerepet játszik a gyógyulási folyamatban.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2019-ben, a jelentős vatikáni konferenciát követően nem tett lépéseket ebben a fontos ügyben. Azonban fél évvel később, a Pető Attilával szembeni különös eljárás után végre reagáltak. Közleményükben kifejezték együttérzésüket azok iránt, akik gyermekként szenvedtek sérelmet. "Sajnálattal imádkozunk az ilyen súlyos cselekedetek áldozataiért, kérve lelki békéjüket és a sebek gyógyulását, valamint bocsánatot kérünk az elkövetők helyett" - fogalmaztak a püspökök közös nyilatkozatukban.
A tagadás és a csend után ez a lépés jelentős előrelépésnek tűnt, bár a nyilatkozat konkrét részleteket nem tartalmazott, és nem az egyház vagy a püspöki kar nevében, hanem az elkövetők nevében fogalmaztak meg bocsánatkérést. Idén szeptembertől kezdődően, ahogy egyre újabb botrányok láttak napvilágot a kalocsai érsekség kapcsán, egyre többen várták a püspökök reakcióját. Ez végül december 4-én érkezett meg: "együttérzéssel és fájdalommal gondolunk azokra, akik egyházi személyektől szenvedtek el súlyos bántalmazást" – állt az MKPK közleményében, amely ezúttal senkitől sem kért bocsánatot. Az írásból nem derült ki, hogy a püspökök észlelték volna a rendszerszintű problémákat, vagy hogy hallották volna Ferenc pápa figyelmeztetését: "Kérjünk bocsánatot saját bűneinkért és a mások által elkövetett bűnökért. A bűn tudatosítása segít, hogy elismerjük a múltban elkövetett hibákat, bűncselekményeket, az okozott sebeket, és lehetővé teszi, hogy a jelenben jobban és elkötelezettebben megnyíljunk az újbóli megtérés útja előtt."
Míg a katolikus gyermekvédelemben dolgozó ismerőseim csalódottan vagy vegyes érzelmekkel fogadták püspökkari közleményt, vasárnap este annál lelkesebben küldözgette mindenki Marton Zsolt váci püspök idei körlevelét, amelyet az MKPK Családügyi Bizottsága elnökeként küldött ki. A sok témát érintő, terjedelmes szöveg a 25 évente ünnepelt, mindjárt ránk köszöntő szentévvel indul, amely lehetőséget nyújt a családok számára a "kegyelmi újratervezésre", és ez az újrakezdés a bűnbocsánat megélését is jelenti. És itt már témánál is vagyunk:
Családreferens püspökként, mély fájdalommal a szívemben kérek bocsánatot Istentől, a gyermekektől, a fiataloktól és családjaiktól, mindazoktól, akik valamilyen formában szenvedtek az egyház szolgálattevőinek tettei miatt.
Aztán többes számra vált: "Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg a bántalmazáshoz vezető helyzetek és - teljes mértékig azonosulva a Szentatya által meghirdetett zéró tolerancia elvével -, a prevenciót szem előtt tartva folytatjuk a már megkezdett munkát."
Majd újra személyebb: "Hiszem, hogy ezekben a hitet próbáló helyzetekben is szól hozzánk Jézus. Ő az, aki meggyógyítja a sebeket. Imádkozom minden katolikus családért, hogy hitüket el ne veszítsék és az őket ért sebeket fel tudják dolgozni. Bízom benne, hogy lesznek a környezetükben olyanok is, akik ezeket a sebeket segítenek bekötözni, akik megértést, vigaszt jelentenek számukra."
A körlevél számos további fontos kérdést is felvet, többek között hangsúlyozza, hogy "határozottan meg kell óvnunk családjainkat a keresztény értékrenddel ellentétes gender-ideológiáktól, az online térben fellelhető káros tartalmaktól, valamint az egyre gyakoribbá váló függőségektől. Ezen intézkedések célja, hogy legkisebb közösségeink továbbra is a reménység tiszta forrásai lehessenek."
Marton volt az első magyar püspök, aki sajtótájékoztatót hívott össze az egyházon belüli gyermekbántalmazás kérdésköréről. Három évvel ezelőtt, ezen az eseményen, nyíltan kifejtette, hogy ő és a magyar püspökök közössége még mindig sokat tanul a témával kapcsolatban, és kifejezte, hogy "az út elején" járnak. Amikor rákérdeztem, miért nem terveznek külföldi példák alapján egy átfogó múltfeltáró vizsgálatot, azt felelte: "Még nem tartunk ott."
