A vámpírdenevérek barátságos öleléssel köszöntik egymást, miközben finom falatokkal kedveskednek a társaknak.
A közönséges nagy vámpírdenevérek (Vampyrum spectrum) lenyűgöző és félelmetes lények, amelyek méretük és jellegzetes megjelenésük révén azonnal felkeltik a figyelmet. Ellentétben sok rokonukkal, amelyek főként rovarokkal vagy gyümölcsökkel táplálkoznak, ezek a denevérek kifejezetten húsevők: hatalmas fogaikkal képesek madarakat, rágcsálókat, sőt, akár saját fajtársaikat is elejteni. Bár szárnyfesztávolságuk elérheti a 90 centimétert, rejtőzködő életmódjuk miatt a kutatók számára viszonylag ritkán kerülnek szem elé, így sok titok övezi őket a természet világában.
Costa Rica dzsungelei között végzett kutatások során a tudósok ráakadtak egy denevércsaládra, amelynek lakóhelyét alaposan megfigyelték. Felfedezésük során kiderült, hogy ezek az éjszakai lények nem csupán titokzatos és félelmetes teremtmények, hanem barátságos oldalukkal is rendelkeznek. Az állatok egymás számára élelmet hoznak, játékos módon rovarokat kergetnek, és "ölelésekkel" üdvözlik a fészek közösségébe tartozó társaikat - számolt be erről a New York Times.
A berlini Természettudományi Múzeum kutatója és a Humboldt Egyetem doktorandusza, Marisa Tietge három éve fedezte fel először ezt a denevér rejtekhelyet, Costa Rica Guanacaste tartományában. "Latin-Amerikában csak néhány ismert ilyen denevérkolónia van, és erről a fajról eddig tényleg semmit sem tudunk" - mondta Tietge, a PLOS One folyóiratban szerdán megjelent, a projektről szóló cikk vezető szerzője.
Egy évvel később visszatért mozgásérzékelős kamerákkal tért vissza, hogy megörökítse a denevérek életét és viselkedését. Elsősorban a denevérek üreges fájába elhelyezett kamerák felvételeire támaszkodott, vagyis olyan helyre láthatott be, ahová eddig más kutatók nem.
Három hónapnyi intenzív munka során ő és kutatócsoportja összesen 502 felvételt rögzített a denevércsalád életéről, amely egy hímből, egy nőstényből és két kölyökből állt. A kutatók számos olyan viselkedést figyeltek meg, amelyek eddig ismeretlenek voltak a denevérfajok körében. Különösen figyelemre méltó volt, ahogyan a denevérek megölelik egymást, amikor egyikük visszatér a vadászatból, ami új fényt vet a társadalmi kötelékeikre.
"Van egy bizonyos fajta gyors, ölelésszerű viselkedés. - magyarázza a kutató - Csak néhány másodpercig tart, mintha üdvözölnék egymást." A denevércsalád azonban hosszabb ideig is összekapaszkodott, afféle group hug-ban, csoportos ölelésben. "Sokáig maradnak ebben a nagyon szoros kontaktusban. Néha egymást tisztogatják, és közben hangokat is kiadnak."
A közönséges nagy vámpírdenevérek társas viselkedése nem korlátozódik az ölelésre; ételt is hoznak egymásnak: amikor a nőstény szoptatta az újszülött kölyköt, párja elhullott madarakat és egereket hozott neki enni. A szülők a nagyobb kölyöknek is hoztak húsdarabokat, ezzel valószínűleg segítve az átállást a tejről a húsos étrendre, és megtanítva neki, hogyan kell bánni a zsákmánnyal.
Ezen kívül léteznek olyan felvételek is, amelyekben a denevércsalád életében a játékosság is megfigyelhető. Az egyik denevér eltávolodik a társaitól, és üldözőbe vesz egy csótányt. Nem arra törekszik, hogy elkapja vagy megegye, sokkal inkább a játék öröme hajtja. Ezek a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a denevérek viselkedése sokkal bonyolultabb és gazdagabb, mint ahogy azt korábban gondolták a kutatók.
