Az angol-francia antant szerepe a népességcserében: egyedi perspektívák és történelmi összefüggések A népességcserék története számos országot és kultúrát érintett, és az angol-francia antant ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet játszott. A két nagyha

Párhuzamosan, szinte teljes összhangban formálódik a történelem során egymás legfőbb ősellenségeiként számon tartott, majd a 20. században Németország ellen szövetséget kötő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa. Úgy tűnik, hogy a "szívélyes egyezményük" (entente cordiale) nemcsak politikai szinten, hanem saját hazai népességük idegen bevándorlókra való cserélésében is megnyilvánul. A háború győzteseiként a németekkel szemben kíméletlenek voltak, akik bár szintén hasonló sorsra jutnak, ezt a folyamatot valamivel mérsékeltebb ütemben élik meg.

Franciaország évente körülbelül félmillió bevándorlót fogad, főként a volt gyarmatairól, de nem csupán ezekből az országokból érkeznek. A szíriai konfliktus következményeként, még a tálibok hatalomátvétele előtt, afgánok is megjelentek, és mára már több mint százezren élnek itt. Bár ez a szám elenyészőnek tűnik a 10-12 millió harmadik világbeli bevándorlóhoz képest, jól mutatja a folyamatot, amely szerint Franciaország egyre inkább vonzó célponttá válik a számukra.

A közismert nézettel szemben az afgán migrációs hullám nem csupán a nyugatbarát bábrezsim 2021 augusztusi összeomlásának következménye. Valójában már 2015 óta tartanak a folyamatok, amikor Angela Merkel német kancellár úgy döntött, hogy felfüggeszti a schengeni szabályozás érvényesítését, így szélesre tárta Németország határait a menekültek előtt. Ekkor az afgán menedékkérelmek száma Európában drámai módon, 42-ről 195 ezerre nőtt. 2007-ben Franciaországban mindössze 1600 afgán élt, ám 2015-re ez a szám háromszorosára emelkedett. Manapság már 89 ezer afgán felnőtt rendelkezik tartózkodási engedéllyel, és ők a tíz legnagyobb idegen nemzetiség közé tartoznak az engedéllyel élők között.

Franciaország zömében olyanokat fogad be, akik nem feltétlenül voltak ellenségesek a tálibokkal szemben, hanem sokkal inkább gazdasági okokból vándoroltak nyugatra. Mivel több nyugati ország (Svédország, Dánia, Svájc stb.) szigorította álláspontját a menekültkérdésben, ez a lépés a migrációs áramlatokat Nagy-Britanniára és Franciaországra (meg Németországra) koncentrálja, amelyek utolsó európai országokként még mindig nyitott befogadási politikát folytatnak.

Az afgán bevándorlás legmarkánsabb sajátossága a férfiak dominanciája: a menedékkérők körében a férfiak aránya eléri a 85%-ot. Az érkezők több mint 40%-a soha nem részesült formális oktatásban, míg a 19%-uk legfeljebb az elemi iskola végzettségével rendelkezik. Megdöbbentő, hogy a tíz százalékuk nem tud írni-olvasni az anyanyelvén, és mindössze a fele bírja a francia nyelv alapvető ismeretével. Az átlagos IQ-szintjük 82, ami szintén hozzájárul a beilleszkedési problémákhoz; emiatt az afgán bevándorlók 57%-ának nincs munkája. Ezek a faktorok együttesen azt eredményezik, hogy ez a népcsoport a bűnözés terén is jelentős mértékben felülreprezentált. Német statisztikák szerint, amelyek pontosabb képet adnak a helyzetről, az afgánok, akik a német lakosság fél százalékát alkotják, ötször nagyobb valószínűséggel válnak bűncselekmények elkövetőivé. A kiskorúak szexuális bántalmazásának esetében pedig ez az arány még drasztikusabb, 21-szeres. (L'immigration afghane en France: un événement de grande ampleur, observatoire-immigration.fr, 2025.06.04.)

Az afgán demográfiai hozzájárulás valószínűleg kedvezően hat majd a megöregedő Gallia és Germánia genetikai örökségére, ahogyan az indiai, pakisztáni és nigériai közösségek is gazdagítják Britanniát. Ennek következményeként a következő négy évtized során a fehér brit lakosság aránya csökkenni fog, és kisebbségbe kerül a brit népességen belül. Egy, a migrációs, születési és halálozási trendeket vizsgáló tanulmány alapján a XXI. század végére a fehér britek aránya a jelenlegi 73%-ról 2050-re 57%-ra csökken, majd 2063-ra már kisebbséget fognak képviselni, és a század végére akár 33,7%-ra is visszaeshet a népességen belüli arányuk. (Demográfiai változások és az Egyesült Királyság jövője: 2022-2122, heterodoxcentre.com, 2025.05.29.)

2022 óta Londonban és Birminghamben a külföldön született és második generációs bevándorlók aránya már jelentős mértékben növekedett, és a következő 25 évben várhatóan 20% alatti szintről 33,5%-ra emelkedik. A muszlim közösség, amely jelenleg a népesség körülbelül 7%-át teszi ki, a jövőben 11,2%-ra nő, míg az évszázad végére az Egyesült Királyság lakosságának körülbelül ötödét, vagyis 19,2%-át fogja képviselni. E változások hátterében egy rendkívüli, 2023-ban, a konzervatív kormány idején elérhető 906 ezres migrációs rekord áll, amelyet a jelenlegi munkáspárti kormány által bevezetett megszorító intézkedések is befolyásolnak.

Az évszázad végére a szigetország lakosságának többsége nem lesz képes visszavezetni a gyökereit az Egyesült Királyság területére egy-két generációnál távolabbra. 2100-ra a népesség minden tíz tagjából hatan bevándorlóként érkeztek, vagy legalább az egyik szülőjük bevándorló hátterű. Ennek következményeként nem elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Királyság a miniszterelnök, Keir Starmer által "idegenek szigetének" nevezett hellyé alakul. A fiatalabb generációk, különösen a 40 év alattiak esetében, ez a változás sokkal korábban, 2050-re várható. Más szóval, egy ma született gyermek 25 éves korára egy olyan társadalomban fog élni, ahol az ő korosztályában a fehér brit lakosság már kisebbségben lesz.

A jövő generációk brit népességében 2100-ra a fehérek arányának drámai csökkenése várható, hiszen a becslések szerint már csak a lakosság 28 százalékát fogják kitenni, ami azt jelenti, hogy alig több mint minden negyedik fiatal lesz fehér. Az évszázad végére a brit fiatalok körülbelül 68 százaléka már nem fehér bőrszínűként fog felnőni, és körülbelül minden negyedik fiatal muszlim identitással bír majd. Ebből következően az őshonos britek a 2060-as évek közepére kisebbségbe kerülnek, míg a fehér bőrűek (britek és európaiak egyaránt) a következő évtizedben osztják meg ezt a sorsot. Franciaországban a fehérek, beleértve az őshonosokat és az európai bevándorlókat, körülbelül 2060 táján kerülnek kisebbségbe, tehát egy kicsit korábban, mint a brit szigeteken. Bár a társadalmi feszültségek és a civilizációs krízisek egyértelmű jelei tapasztalhatók, az antirasszista diskurzus továbbra is erőteljesen jelen van, különösen a jobboldalon, ahol a kompenzációs kényszer érezhető. A francia boomerek ragaszkodnak a hagyományos kuszkuszhoz, míg a britek a curry kultúrájukhoz, mindez pedig egy tumultuózus jövő előszelét jelzi.