Auschwitzot felidéző tragikus képek Aszad titkos börtöneiből – német SS tisztek nyújtottak tanácsokat arab diktátoroknak.

A 2. világháború után arab országokba menekült SS és Gestapo parancsnokok segítették a szíriai és egyiptomi diktátorok brutális elnyomását saját népük ellen. Az Aszad-család is több náci szakértőt foglalkoztatott, ami a rendszer bukása után most napvilágra kerül.

A damaszkuszi diktatórikus rezsim gyors bukása óta folyamatosan kerülnek elő felvételek és dokumentumok al-Aszad elnök titkos börtöneiről, ahonnan sok rab kiszabadítása a földalatti cellákból napokat vett igénybe.

Az egyik legutóbbi felvétel a Sydiana börtönben készült, ahol a foglyok olyan állapotban voltak, mint a náci haláltáborok túlélői. A horrorszerű videó itt tekinthető meg, itt annak képernyőképét mutatjuk.

A világháború végéhez közeledve a német terrorapparátusok irányítói, mint az SS, a Gestapo és az RSHA, fokozottan figyeltek a közelgő vereség jeleire. Ennek fényében titkos menekülési terveket dolgoztak ki, amelyek Dél-Amerika, Franco Spanyolországa, valamint az arab országok irányába vezettek. Az életben maradás érdekében igyekeztek biztosítani a számára a menekülési lehetőségeket, miközben a világ szeme előtt egyre inkább összeomlott a náci rendszer.

A titkos akció neve 'ODESSA' volt, amely a 'Organization der Ehemaligen SS Angehörigen' rövidítése. Ebben a műveletben sajnálatos módon részt vett Alois Hudal bíboros, a Vatikán osztrák államtitkára is. E tevékenységét azután egy osztrák lap felfedte a háború után, ami miatt XII. Pius pápa, Eugenio Pacelli, lemondásra kényszerítette őt, de különösebb következmények nem érték.

Az ODESSA, kihasználva az SS által Európában zsidóktól elrabolt javakat, hamis útleveleket és személyazonosságokat készített, valamint pénzügyi támogatást nyújtott a híres "patkányútvonalak" számára. Ezen lehetőségek révén számos háborús bűnös, családjával együtt, képes volt elrejtőzni azokban a diktatúrákban, amelyek szimpátiát mutattak a hitlerista rendszer iránt, így biztosítva a megszökött nácik védelmét és menedékét.

Venezuelában található Colonia Tovar, egy különleges település, amely német kisvárosok hangulatát idézi. Ez a település máig megőrzi eredeti báját, miközben újabb generációk bontogatják szárnyaikat benne. A festői környezet és a hagyományos építészet egyedi atmoszférát teremt, amely a múlt és a jelen találkozását tükrözi.

Az ismert bűnözők közül az ODESSA hálózat kiemelkedő szerepet játszott Josef Mengele, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa számára, aki kegyetlen emberkísérleteiről vált hírhedtté. Emellett Otto von Skorzeny, az SS elitegységének parancsnoka is a szökevényei között szerepelt; ő irányította Mussolini kiszabadítását és ifj. Horthy Miklós magyar kormányzó-helyettes elrablását. Nem feledkezhetünk meg Adolf Eichmannról sem, aki a holokauszt egyik legfőbb tervezője és végrehajtója volt, felelős 6 millió ember tragikus haláláért. Eichmann, miután cseh ellenállók végeztek Reinhardt Heydrich SS tábornokkal Prágában, tovább vitte a náci tömegmészárlás tervét, amely Magyarországot is érintette.

Eichmann Argentínában talált menedéket, ahol 15 évig üzletemberként élt, zavartalanul, míg az izraeli hírszerzés nyomára nem bukkant. Ekkor Jeruzsálembe vitték, ahol 1962-ben kivégezték. Mengele azonban a mai napig rejtve maradt, soha nem került kézre.

Alois Brunner, Franz Stangl, Gustav Wagner és Aribert Heim Szíriában és Egyiptomban találtak menedéket, miután elmenekültek a második világháborút követő szövetséges igazságszolgáltatás elől. Egyiptomban több német tudós is otthonra lelt, akik Gamal Abdel Nasser rakétaprogramját támogatták. Ezzel szemben Szíria inkább a politikai foglyok őrizetével és a fizikai, valamint pszichikai kínzás terén szerzett tapasztalataira helyezett hangsúlyt.

Fontos megemlíteni, hogy a háború utáni káosz lehetőséget biztosított arra, hogy náci tudósokat is bevonjanak az Egyesült Államok fejlesztési projektjeibe. Különösen figyelemre méltó Wehrner von Braun SS rakétamérnök, aki korábban a Londont bombázó V1 és V2 rakéták programját irányította. Később az Egyesült Államok számára kulcsszerepet játszott a Saturn-V rakéta kifejlesztésében, amely a leggyorsabb űreszköz volt, ami valaha embereket szállított, és elsőként érte el a második kozmikus sebességet. Az Egyesült Államok nem tartotta von Braunt háborús bűnösnek, de a Apollo programban betöltött szerepét csak vonakodva ismerték el.

A MailOnline összegzése alapján Alois Brunner szökése és szíriai menedéke kiemelkedett a számos befogadott eset közül. Brunner, aki Eichmann helyettese volt, felelős volt a zsidók deportálásáért olyan országokból, mint Franciaország és Ausztria. Tevékenysége következtében 47 000 zsidót küldött a halálba Ausztriából, 44 ezret Görögországból, és több mint tízezer áldozatot Szlovákiából is.

Brunner részletes útmutatót írt a kínzási módszerekről, amelyeket különböző megbízatások során szerzett tapasztalataiból merített, például a Párizs melletti Drancy internálótábor parancsnokaként. A háború végeztével Brunner kezdetben Nyugat-Németországban élt Alois Schmaldienst álnéven, és a rejtélyes körülmények között az amerikai hadsereg sofőrjeként próbálta megélhetését biztosítani. Érdekes módon, a lebukást hihetetlen szerencsével kerülte el, mivel helyette egy Anton Brunner nevű, alacsonyabb rangú SS-alkalmazott lett a szovjet hatóságok áldozata.

A híres nácivadász, Simon Wiesenthal, aki számos egykori SS-tisztet azonosított és állított bíróság elé, emlékirataiban kifejtette, hogy a Harmadik Birodalom bűnözői közül Alois Brunner volt a legrosszabb. Wiesenthal így fogalmazott: "Míg Adolf Eichmann a zsidók kiirtására vonatkozó általános vezérkari tervet kidolgozta, Brunner volt az, aki ezt a tervet végrehajtotta."

Amikor a talaj Brunner lába alatt forróvá vált, az ODESSA, Georg Fischer álnéven, egy útlevelet biztosított számára. Ezzel először Amszterdamba szökött, majd Rómán keresztül Kairóba jutott, ahol turista vízummal lépett be. Innen Damaszkusz felé vette az irányt, ahol kezdetben letartóztatták, de miután felfedte igazi identitását, szívélyes fogadtatásban részesült.

Damaszkuszi otthonában rendszeresen vendégül látta régi ismerősét és 'kollégáját', Franz Stanglt, a treblinkai megsemmisítő tábor egykori parancsnokát, aki később Brazíliába menekült. Brunner lakása gyakori találkozóhely volt továbbá Franz Rademacher SS Standartenführer számára is, aki a háború alatt a belgrádi gettó irányításáért felelt.

Brunner az első szíriai években fegyverkereskedőként támogatta a rezsimet, de hamarosan fontosabb szerephez jutott, amikor az 1971-ben hatalomra jutott Aszad-rezsim számára értékessé vált. Ekkor kezdődött el a rendszer által a politikai ellenfelek és a más véleményen lévők szisztematikus üldözése.

Később azonban Brunner merészebbé vált, és súlyos hibát követett el: 1987-ben a Chicago Sun Times-nak adott telefonos interjújában nyíltan felfedte kilétét. Ebben az interjúban kifejtette, hogy nem érez sajnálatot a holokausztban betöltött szerepe miatt, sőt, úgy véli, "mindenki megérdemelte a halált [a zsidók], mert az ördög ügynökei voltak és emberi hulladék". "Nem bántam meg, és ha újra kezdeném, újra megtenném" - tette hozzá az amerikai lapnak.

Az idősebb Aszad mérhetetlen dühvel reagált az önleleplezésre, mivel az súlyosan veszélyeztette nemzetközi békeapostoli imázsát és nyugati kapcsolatait. Ennek következményeként határozatlan időre börtönbe juttatta Brunnert. A szír börtönparancsnok különös utasítást adott az őröknek: "Ne öljétek meg ezt a disznót, de az életben tartását se segítsetek." Brunner azonban meglepően túlélt mindent, még Háfez halálát is, aki 2000-ben távozott az élők sorából.

Az osztrák születésű Stangl a hírhedt lengyelországi treblinkai és sobibori haláltábor vezetője volt, ahol egymillió zsidót gyilkoltak meg a parancsnoksága során. A náci rezsim összeomlása után szülőhazájába menekült, ahol az amerikai katonai rendőrség elfogta, de 1948 májusában sikerült megszöknie, és Rómába menekülnie, ahonnan - Wiesenthal a feltételezése szerint - őt is Hudal bíboros segítette Szíriába jutni.

Felesége és családja csatlakozott hozzá a városban, ami új irányt adott életének, hiszen ekkor kezdett tanácsokat adni a szír titkosszolgálatoknak. Azonban a helyzet hamarosan megváltozott: a városi rendőrfőnök érdeklődése lánya iránt feszültséget szült, és ez végül arra kényszerítette, hogy tovább álljon. Simon Wiesenthal a 60-as évek közepén bukkant a nyomára Brazíliában, ahol a hatóságok letartóztatták, majd kiadták az NSZK-nak. Nyugat-Németországban lefolytatott bírósági tárgyalásán kijelentette, hogy semmiféle kapcsolatban nem állt a zsidók meggyilkolásával, ám elismerte, hogy a treblinkai tábor parancsnoka volt.

1970-ben bűnösnek nyilvánították, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Egy évvel később a düsseldorfi börtön falai között szívroham következtében hunyt el.

Gustav Wagner, az SS-parancsnok, Sobibor borzalmas mindennapjait irányította, ahol körülbelül 250 000 zsidó életét oltották ki. A "Halál angyalaként" ismert Wagnerről a túlélők elmondása szerint nem tudta nyugodtan elfogyasztani ebédjét, amíg előtte legalább két-három zsidót nem ölt meg saját kezűleg. E szörnyű tettek árnyékában élte mindennapjait, amelyek a kegyetlenség és a brutalitás szimbólumává váltak.

A háború végét követően Wagner szoros köteléket alakított ki Stangl-lel, és Damaszkuszba követte őt. Később közösen menekültek Brazíliába. Stangl halála után Wagner házassági ajánlatot tett az özvegynek Sao Paulóban, ami végül a bukásához vezetett, mivel Wiesenthal ügynökei folyamatosan figyelték az asszony otthonát, és sikerült azonosítaniuk a látogatót.

A brazil hatóságok 1978-ban fogták el Wagnert, de elutasították a német kiadatási kérelmeket. 1979-ben a BBC panorámaműsorában a múltról azt nyilatkozta, hogy nem volt, és ma sem antiszemita. "Esküt tettünk. Engedelmeskednünk kellett. De egy idő után nem voltak érzelmeim, és az egész csak egy feladat lett, amit el kellett végeznünk. Tudtuk, hogy rossz. De mit kellett volna tenni? A Führer parancsa volt."

1980 októberében Wagner tragikus módon vetett véget életének Rio de Janeiróban.

A háború alatt Rademacher a német külügyminisztérium zsidóügyi osztályának élén állt, és aktívan részt vett a szerbiai zsidók meggyilkolásában. Bár nem tudta elkerülni a felelősségre vonást, a nemzetközi büntető bíróság mindössze három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta. Később óvadék ellenében szabadlábra került, és Szíriába menekült, ahol Brunnerrel és más volt náci tisztviselőkkel együtt támogatta a helyi diktatúra titkosszolgálatát.

A legendás izraeli szuperkém, Eli Cohen, aki beépült a szíriai állami vezetés legmagasabb szintjeire, levélbombával próbálta meggyilkolni Rademachert 1962-ben, de sikertelenül. Cohen később lebukott és nyilvánosan felakasztották Damaszkuszban, Rademacher viszont zavartalanul visszatelepülhetett az NSZK-ba, ahol békés körülmények között halt meg 1973-ban, mielőtt újabb háborús bűnügyi pere megkezdődött volna.

Rauff volt az egyik legveszélyesebb SS-parancsnok a gázkamrákat megelőző népirtási szakaszban (1936-42), és ő volt az, aki kifejlesztette és irányította azokat a furgonokat, amelyekben zsidókat, kommunistákat, romákat, fogyatékkal élőket és homoszexuálisokat öltek meg a kipufogógázokkal, amelyeket az utastérbe vezettek.

A háború után hírszerzési információkkal üzletelt az Egyesült Államok, Szíria, Egyiptom és még Izrael is számára is, majd szintén vatikáni segítséggel szökött Damaszkuszba, ahol katonai tanácsadóként alkalmazták.

Onnan később Argentínába költözött, majd végleg Chilében telepedett le, ahol élvezte Augusto Pinochet katonai diktátor oltalmát, aki megtagadta az NSZK ismételt kiadatási kérelmeit Rauff ellen.

Rauff Santiago de Chilében élt egészen 1984-ig, és halála után temetésén sokan "Heil Hitler" kiáltással adtak neki tiszteletet.