A bibliai arányú erőszak sújtja azt az afrikai országot, amely köszönetet mond Magyarországnak a nyújtott támogatásért.
Pokoli a helyzet Szudánban, mégsem hallani sokat erről a konfliktusról. Pedig messzeható következményei lehetnek: megerősödhetnek miatta a Száhel-övezet terrorista csoportjai, a Csádban felgyűlő menekülttömeg pedig egy idő után, ha nem lát reményt a visszatérésre hazájába, elindulhat Európa felé.
Szudánban, Afrika egykor legnagyobb országában bibliai mértékű konfliktus zajlik, amelybe mintha a világ összes borzalmát összeválogatták volna: a hivatalos kormánnyal szembenálló félkatonai szervezet (RSF) milicistái falvakat rohannak le, égetnek fel, megölik a férfiakat, megerőszakolják a nőket, elhajtják az állatokat, a nyomukban pusztulás, éhínség és betegségek maradnak csak. A harcokban tavaly április óta tízezrek vesztették életüket, a lakosság több mint fele, mintegy 25 millió ember éhezik a konfliktus következtében. Szeptemberben több helyen is kolerajárvány tört ki az alultápláltság, a rossz ivóvíz és a higiéniai feltételek hiánya miatt.
A háború a világ idei legsúlyosabb menekültválságát idézte elő: az ENSZ adatai szerint eddig több mint 12 millió ember kényszerült elhagyni otthonát az országon belül vagy külföldre menekülni, és 3 millióan élnek a szomszédos országok menekülttáboraiban.
Ráadásul erre a konfliktusra a nyugati világ csak kevéssé figyel: a Szudánban zajló borzalmak elsüllyednek az ukrajnai háborúról és a gázai konfliktusról szóló hírek közepette.
Ez a háború komoly és messzemenő következményekkel járhat a világ, különösen Európa biztonságára és jólétére. Egyrészt könnyen destabilizálhatja a Száhel-övezetet, ami a helyi terrorista csoportok megerősödéséhez vezethet. Másrészt, Szudán nyugati szomszédjában, Csádban felhalmozódó menekültek tömege, ha hosszú távon nem talál reményt a hazájába való visszatérésre, egy idő után elindulhat Európa irányába.
A konfliktus gyökerei 2021-re nyúlnak vissza, amikor a szudáni hadsereg, amelyet Abdel Fattáh al-Burhán vezetett, és a Mohamed Hamdan Dagalo tábornok által irányított félkatonai erők (RSF) egyesítették erejüket, hogy eltávolítsák a demokratikus átmenetért felelős kormányt. Az együttműködés azonban rövid életűnek bizonyult, és hamarosan hatalmi ellentétek kezdték feszíteni a két vezetőt. 2023 áprilisában a szudáni hadsereg (SAF) és az RSF véglegesen egymás ellen fordultak, megkezdve egy újabb véres konfliktust az országban.
Mivel a helyismeret hiánya miatt kihívást jelent megérteni az eseményeket egy Magyarországtól távoli afrikai országban, ezért cikkünk célja, hogy röviden bemutassuk Szudánt. Ez az állam 1 840 687 négyzetkilométer területével Franciaország, Spanyolország, Németország és Svédország együttes nagyságával vetekszik. Szudán különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán földrajzi terjedelme miatt bír kontinens jelleggel: területén számos etnikai csoport él, akik több tucat különböző nyelvet beszélnek. Az iszlám arab világ és az afrikai törzsi kultúrák találkozásának színhelyeként, a legnagyobb etnikai csoport az arab, akik a lakosság körülbelül 70%-át teszik ki, és közöttük szinte mindenki muszlim.
Az országban mintegy kétmillió bedzsa, egymillió fúr (Dárfúrban, ami a fúrok otthonát jelenti), valamint egy millió núbiai él, nem beszélve a számos egyéb törzsről, akik saját nyelveiken kommunikálnak. Ezek a közösségek gazdag kulturális örökséggel rendelkeznek, amely jelentősen eltér az ország lakosságának többségét alkotó arabok hagyományaitól. A közös nyelv, amely összeköti őket, az arab, ennek különböző dialektusait használják. Ezen kívül az országban egy viszonylag jelentős görög közösség is él, valamint manapság egyre kevesebb kopt keresztény is található itt. A koptok közül sokan Egyiptomból érkeztek, amikor a két ország egy adminisztratív egységhez tartozott, és sokan közülük az Omar el-Besír 1989-es hatalomátvételét követően elharapódzó iszlamista üldöztetések elől menekültek el.
Az ország etnikai, vallási sokszínűsége nagymértékben csökkent, miután 2011-ben a déli országrész levált északról, így Szudán egy 97 százalékban szunnita muszlim hívek által lakott állammá vált. A most zajló harcokban sokszor van annak jelentősége annak, ki melyik faluból való, és melyik törzshöz tartozik.
Ez a helyzet különösen éles megvilágítást nyert, amikor október végén egy neves lázadóvezér, Abu Aqla Keikel, a szudáni reguláris hadsereg, az SAF kötelékébe állt. Ezt követően nagyszámú RSF-milicista özönlött be al-Dzsazira régióba, amely Kartúmtól délre található, és azokat a falvakat célozták meg, ahol Keikel családja él. A dezertálás miatti bosszúvágyukban civil áldozatok tömegét ölték meg, miközben kegyetlen fosztogatásokba kezdtek. A Washington Post beszámolója alapján sok nőt szörnyű módon megerőszakoltak, és a védekezésre kelő férfiakat brutálisan kivégezték.
Haitham al-Sharif, az al-Dzsazíra Konferencia civil szervezet szóvivője, a legfrissebb nyilatkozatában arról számolt be, hogy legalább 30 falut érintett a legutóbbi erőszakos események sorozata. Az elmondottak szerint sok tucat férfit gyilkoltak meg vagy hurcoltak el. A Tamboul faluban történt tragédiák során több mint 300 ember vesztette életét, míg Sarihában 124 áldozatról van tudomásuk.
Az erőszak szörnyű hulláma, ahogyan az amerikai újságírók szemtanúktól hallották, a 17 hónapja tartó fegyveres konfliktus során valaha tapasztalt legbrutálisabb támadások közé tartozik.
A szudáni fegyveres konfliktusok során sajnálatos módon a nemi erőszakot is háborús eszközként alkalmazzák. Az állami egészségügyi minisztérium adatai szerint a régióban 6 és 60 év közötti lányokat és nőket érint ez a borzalmas jelenség.
Habár az 1977-es Genfi Egyezmény betiltotta a felperzselt föld taktika alkalmazását a civilek ellen a hadviselésben, a szudáni fegyveres konfliktusban nagyon is jellemző annak alkalmazása. Számos szemtanú szerint az RSF emberei a települések feldúlása után mindent magukkal visznek, ami mozdítható: járműveket, élőállatot. Amit azonban nem tudnak magukkal vinni, azt tönkreteszik: felégetik a földeken a termést, tönkreteszik az alapvető élethez szükséges víztározókat és áramfejlesztő generátorokat.
Az ENSZ Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Irodájának legfrissebb jelentése alapján közel 120 ezer ember kényszerült elhagyni otthonát a dzsazíriai támadások következtében.
Az RSF milicistái mellett mások is felelősek háborús bűntettekért Szudánban: több civil szervezet arról számolt be, hogy a kormány hadserege is elkövetett súlyos visszaéléseket. A Kartúmban működő önkéntes mentőalakulatok tájékoztatása szerint október végén legalább 31 ember, köztük négy gyermek és két nő vesztette életét a kormányerők légicsapásában, amely Vad Madani város egyik mecsetét célozta meg.
Az Emergency Response Cells legfrissebb jelentése szerint egy újabb tragikus eseményről érkeztek hírek: a rendelkezésre álló információk alapján legalább 23 ember életét veszítette el, amikor a kormányerők légitámadást indítottak Kartúm egyik forgalmas piacára október közepén.
A fiatalok által irányított szervezet tájékoztatása szerint a piacot ért támadás következtében nemcsak halottak, hanem több mint 40 sebesült is van. Az incidenst valószínűleg azért irányították a piacra, mert ez a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) nevű milícia fő bázisának közvetlen közelében helyezkedik el. A szudáni hatóságok a hasonló helyzetek után azzal indokolják akcióikat, hogy katonai szükségszerűség állt fenn, és nem állt szándékukban ártatlan civilek életét kioltani.
Az emberi élet pusztításával párhuzamosan a kulturális örökség is súlyos csapásokat szenved: eddig 20 múzeum vált a támadások áldozatává, köztük a nemrégiben felújított Szudáni Nemzeti Múzeum Kartúmban, valamint a Természettudományos Múzeum is. A Szudáni Nemzeti Múzeum különösen értékes, hiszen fáraókori és núbiai műtárgyak gazdag gyűjteményének ad otthont. Itt található több, a világ legkorábbi múmiái közé sorolt példány is. Az intézmény 1971-ben nyitotta meg kapuit, részben azért, hogy megőrizzék azokat a műkincseket, amelyeket az egyiptomi Asszuán gát építése során elöntött volna a víz. Az ilyen kincsek elvesztése nem csupán a múltunk, hanem a jövőnk szempontjából is tragikus következményekkel jár.
A helyi hatóságok tájékoztatták az AFP francia hírügynökséget arról, hogy több, itt ellopott műkincs egyes online piactereken, például az eBay-en tűnt fel.
Jelenleg az ország területén a világ egyik legnagyobb menekültválsága bontakozik ki. Az ENSZ adatai alapján több mint 12 millió ember kénytelen elhagyni otthonát. A menekültek közül körülbelül 2-2,5 millióan, sőt egyes becslések szerint akár 3 millióan a szomszédos államokba keresnek menedéket. Különösen súlyos a helyzet Csádban, amely rendkívül szegény, és ahová Magyarország hamarosan 200 katonát delegál a helyzet kezelésére.
Németország valószínűleg tudomásul vette egy újabb menekültáradat fenyegetését, mivel a német fejlesztési miniszter a közelmúltban Szudánban járt, ahol bejelentette: Berlin fokozni kívánja támogatását Csád számára a szudáni menekültek befogadásának elősegítésére. Svenja Schulze sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: "A szudáni emberek helyzete sajnos túl sokáig figyelmen kívül maradt, pedig a világ menekültválságai között ez a legkritikusabb jelenleg."
Hozzátette, hogy a Csádba érkező menekültek túlnyomó többsége, több mint 90 százaléka, nő vagy gyermek. Kifejtette, hogy ezek a menekültek egy olyan országba érkeznek, ahol a hazájukhoz hasonlóan a lakosságot is bizonytalanság, aszály, árvíz és éhínség sújtja. Ennek ellenére "Csád nem elzárkózott, nem kerítéseket emelt, hanem a menekültekkel való szolidaritásra helyezte a hangsúlyt."
Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a fejlesztési miniszter szándékosan utalt-e Magyarország menekültekkel kapcsolatos politikájára, azonban nehéz figyelmen kívül hagyni ezt a lehetőséget, amikor meghalljuk a szavait.
A héten Schulze ellátogatott Adré városába, amely a szudáni határ közelében található. Itt naponta több száz menekült érkezik, és az ENSZ segélyszállítmányait is innen irányítják a nyugati Szudán, Dárfúr régiójába.
Miután a hatóságok márciusban visszavonták a ENSZ Élelmezési Világprogramjának Adrén keresztüli segélyezési engedélyét arra hivatkozva, hogy ezt az utat az RSF szudáni milícia használja fegyvercsempészetre, az Egyesült Királyság bírálta Szudánt. Az Euronews névtelen diplomáciai forrásból úgy értesült, hogy azóta az átkelőt megnyitották és több, az interneten fellelhető videó is erről tanúskodik.
A 19 millió fős népességgel rendelkező, olajban gazdag Csád sajnálatos módon még Szudánnál is alacsonyabb életszínvonallal küzd. Aggodalomra ad okot, hogy a menekültáradat jelentős terhet róhat az országra. Az ENSZ statisztikái alapján Csád a világ egyik legkevésbé fejlett állama, ahol a lakosság közel fele a szegénység szorításában él.
Az Index októberben beszámolt arról, hogy Magyarország 200 katonát készül küldeni Csádba. A magyar kormány fő célja ezzel a lépéssel a helyi magyar érdekeltségek védelme, valamint a konfliktusos Száhel-övezetből Európába irányuló migráció megfékezése.
A csádi menekülthelyzet valószínűleg a jövőben ott állomásozó magyar kontingenst sem hagyja majd érintetlenül. Az Index által megszólaltatott szakértő, Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense októberben azt mondta a lapnak: a Csádban állomásozó francia katonák megítélése azért rossz, mert őket a rezsimet fenntartó szervezetként értékelik, mivel azonban Magyarország sosem lépett fel gyarmatosítóként az afrikai kontinensen, ez szerinte fontos a bizalom és az együttműködés szempontjából.
Az általa elmondottakat erősíti meg az, ami az Euronews tudomására jutott, hogy diplomáciai források szerint Szudán rendkívül hálás Magyarországnak, amiért 4 millió eurót juttattak az ország megsegítésére, és úgy vélik: hazánk egyike azon európai országoknak, amelyeknek nincsenek rejtett céljai Szudánnal kapcsolatban.
Míg a fegyveres konfliktus gyökere valahol a terhelt 20. századi szudáni történelemben keresendő, de azt sem lehet tagadni, hogy jelentős nemzetközi beavatkozás is zajlik az afrikai országban. Több, egymástól független forrás is azt állítja, valamint a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézet (SWP) oldalán is azt lehet olvasni, hogy Egyiptom és Irán szállít fegyvereket az SAF-nek, míg az Egyesült Arab Emirátusok az RSF-nek juttat el hadieszközöket Csádon keresztül.
Az elemzőintézet véleménye szerint nem megfelelő ezt a konfliktust a jemeni helyzethez hasonlítani, ahol az iráni támogatású húszik a Szaúd-Arábia által támogatott kormány ellen harcolnak. Bár az RSF mögött az Egyesült Arab Emirátusok állnak, a szudáni reguláris hadsereg pedig iráni fegyvereket kap, a két helyzet közötti párhuzamok nem olyan egyértelműek.
Ugyanis ennél sokkal több szereplő vesz részt a konfliktusban: az SWP elemzőintézet szerint míg a reguláris hadsereg Eritreában gyakorlatozik, addig üzemanyagot Líbiából és Dél-Szudánból szállítanak az RSF milíciái számára ( egyáltalán nem feltétlenül a helyi kormányok támogatásával.) Az ENSZ szakértői szerint Csád is támogatja az RSF-et, amelynek a területén aktív lázadó csoportok tevékenykednek.
Hogy még inkább fokozódjon a zűrzavar: ukrán különleges egységek is részt vesznek a harcokban Kartúmban, az SAF erői mellett, szemben az RSF oldalán álló orosz zsoldosokkal. Mindez azért történik, mert Kijev a szudáni hadseregtől kapott fegyvereket az ukrajnai konfliktushoz.
Becslések szerint az RSF zsoldosainak mintegy 70 százaléka külföldi, Nigerből, Mailból és a Közép-Afrikai Köztársaságból származnak. Éppen azokból az országokból, ahonnét az utóbbi években Franciaország kivonult, elvesztve történelmi befolyását a régióban, ezzel felbátorítva a területen élő terrorista csoportokat, például a Boko Haramot.
A szereplők nagy száma mellett már csak azért sem lehet a szudáni konfliktust hagyományos proxy-háborúnak tekinteni, mert sem az SAF, sem az RSF nem külső támogatóik nevében harcolnak, hanem saját érdekeikért.
Oroszország a dolgok alakulásába való beavatkozásával hétfőn megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a javaslatot, amely Szudánban tűzszünetet sürgetett.
A Nagy-Britannia és Sierra Leone által kidolgozott tervezet arra szólította volna fel az afrikai országban harcoló feleket, hogy azonnal fejezzék be az ellenségeskedést, majd sürgősen kezdjenek párbeszédet a helyzet normalizálása és egy tűzszüneti megállapodás kidolgozása érdekében. Továbbá arra kérte az ENSZ-tagországokat, hogy "tartózkodjanak az olyan külső beavatkozástól, amely a konfliktus elnyújtását segítheti elő".
A határozattervezet hangsúlyozta, hogy a konfliktusban részt vevő feleknek szigorúan be kell tartaniuk azt a tavalyi ígéretüket, amely szerint "tisztelettel bánnak a polgári lakossággal, elkerülik a szexuális erőszak alkalmazását háborús stratégiaként, és garantálják az emberek számára a humanitárius segélyek gyors és akadálytalan elérését". A 15 fős testületből 14 ország támogatta a javaslatot, míg Oroszország többször is tartózkodott a szudáni határozatok ügyében.
Diplomáciai forrásokból az Euronews úgy értesült, hogy a központi kormányzat arra sürgeti a nemzetközi közösség tagjait, hogy helyezzenek nyomást a háború regionális szponzoraira. Úgy azonban nehéz lesz ezt elérni, ha Oroszország sorban megvétózza az ENSZ BT határozattervezeteit a konfliktus lezárásával kapcsolatban.
Míg a hatalmasságok Szudán ügyében minden bizonnyal folytatják a kötélhúzást még egy darabig, addig a szudániak elképzelhetetlen mértékben szenvednek, és valószínűleg bele vannak fásulva abba, hogy bárki is marakodik felettük, az eredmény ugyanaz: éhínség, betegségek, halál, a javaik pusztulása. Az ENSZ által biztosított ételmennyiség jelenleg a lakosság igényeinek mindössze 40 százalékát fedezi, és az is óriási problémát jelent, hogy az RSF milicistái ellenőrzőpontokat állítottak fel az általuk kontrollált területeken, ahol megállítják a humanitárius konvojokat, amelyeket kifosztva engednek tovább - ha egyáltalán továbbengednek.
Szudán területe 18 államból tevődik össze, és sajnálatos módon csak négy állam mentes a harcoktól jelenleg. Számos helyi riport és jelentés tanúskodik erről a helyzetről, és szudáni állampolgárok is megerősítették az Euronews számára, hogy a sötét, háborús időszakokban egy kis reménysugarat jelentenek számukra azok az önkéntes szervezetek, amelyek közösségi konyhákat üzemeltetnek és élelmiszercsomagokat osztanak a rászoruló közösségeknek. Ez a szolidaritás és segítségnyújtás igazi fényt hoz a nehéz időkben.
Az önkéntesek támadások esetén megszervezik az evakuálást és menedéket is nyújtanak a lakosság számára azokon a területeken, ahol az állami segélyszervezetek munkája ellehetetlenült.
Habár Szudán szegény ország és az éghajlata sem éppen kedvező - az áprilistól októberig tartó esős évszakban nem ritkák a hatalmas áradások, és egész évben rendkívüli a meleg, az emberek pedig gyakran ébrednek reggelente arra, hogy a sivatagban éjszakánként tomboló homokvihar, vagyis habúb miatt mindent beterít a homok -, a szudáni alapvetően nagyon összetartó, családcentrikus, kedves népség. Többségüket a nagylelkűség, segítőkészség jellemzi, vendégeiket pedig a tenyerükön hordják.
A szudáni családok nem külön-külön egységeket alkotva élnek, mint az általában Európában szokás - az asszonyok átjárnak egymáshoz, együtt főznek, vigyáznak egymás gyerekeire, a férfiak is segítenek barátaiknak, rokonaiknak, szomszédaiknak anyagilag, emberileg is. Amikor valaki elveszíti egy családtagját, a szomszédok, barátok azonnal, kérés nélkül nála teremnek, főznek és takarítanak a gyászolóknál, hogy ezzel is segítsék őket. Ez az összetartás akkor is megmarad köztük, ha esetleg külföldre költöznek, mint az utóbbi években olyan sokan - vagy ha pusztító háború dúl körülöttük.
