Európa jelentős mértékben növelte hadiipari kiadásait, ám felmerül a kérdés: vajon elegendő lesz ez Putyin ellenállásának leküzdésére?
Az európai országok az elmúlt években jelentősen növelték katonai kiadásaikat, válaszul az orosz-ukrán háborúra és a transzatlanti kapcsolatok bizonytalanságára. A legújabb bejelentések szerint Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság tovább emelik a védelmi költségvetésüket, de még így is elmaradnak Moszkva növekvő fegyverkezési kiadásai mögött. Miközben Európa haderejének modernizálására és fegyvergyártási kapacitásainak bővítésére törekszik, komoly kihívásokkal néz szembe: nem tudni, hogyan lesz pénz még több fegyver megvásárlására.
Vasárnap este az európai országok vezetői - köztük a két atomhatalom, Franciaország és az Egyesült Királyság - nagy fogadkozások között jelentették be, hogy növelik védelmi kiadásaikat, készülve arra az egyre valószínűbb helyzetre, hogy az Egyesült Államok teljesen magára hagyhatja a kontinenst.
Az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta az uniós államok jelentős mértékben, közel 25%-kal emelték katonai költségvetésüket.
A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (International Institute for Strategic Studies, IISS) által közzétett 2024-es jelentés alapján a világ védelmi kiadásai új csúcsot értek el, összesen 2460 milliárd dollárt téve ki. Ez a szám drámai növekedést mutat a 2023-as 2240 milliárd dolláros értékhez képest, jelezve a globális biztonsági költségvetések folyamatos emelkedését.
A tavalyi évhez képest reálértéken 7,4%-os növekedést mutatnak a statisztikák, ami arra utal, hogy világszerte egyre intenzívebbé válnak a katonai kiadások. Ez a tendencia olyan mértékű fegyverkezési versennyé alakult, amelyet a hidegháború óta nem tapasztaltunk.
A 2024-es évben az európai védelmi költségvetések reálértéken 11,7%-kal nőttek, túlszárnyalva a globális növekedési ütemet. Ez a drámai emelkedés figyelemre méltó gyorsulást mutat az előző évekhez viszonyítva.
A kiadások emelkedése azonban nem mutat egységes mintázatot sem a globális, sem az európai szinten, mivel különböző stratégiai reakciókat tükröz a regionális és globális biztonsági kihívásokra. Európán kívül a délkelet-ázsiai régió is jelentős mértékben növelte védelmi költségvetését.
A növekedés egy átfogó stratégiai elmozdulást tükröz az EU-n belül, ahol a tagállamok egyre inkább arra összpontosítanak, hogy megerősítsék katonai képességeiket a feltételezett fenyegetésekre válaszul. Különösen figyelemre méltó Németország védelmi költségvetése, amely 2023 és 2024 között 23,2%-os reálnövekedést mutatott, ezáltal a világ negyedik legnagyobb védelmi kiadással rendelkező országává lépett elő.
A növekedés egy régóta fennálló európai tendencia részeként figyelhető meg, hiszen a védelmi kiadások nominálisan több mint 50%-kal emelkedtek 2014 óta, amikor Oroszország először indított támadást Ukrajna ellen.
Az IISS jelentése alapján az európai védelmi kiadások nem csupán mennyiségileg nőnek, hanem minőségi átalakuláson is átesnek. A kontinens államai egyre jelentősebb összegeket invesztálnak fejlett technológiákba és innovatív gyártási eljárásokba, hogy modernizálják fegyveres erőiket. Például Hollandia és Litvánia bejelentette, hogy korszerű harckocsikat és páncélozott gyalogsági harcjárműveket vásárol, ami a páncélos képességek megújuló fontosságát tükrözi.
Olaszország is elhatározta, hogy jelentős mértékben fejleszti páncélos flottáját, ambiciózus célkitűzésekkel a harckocsik számának megduplázására és több mint 1000 új jármű beszerzésére. E beruházások nem csupán a haditechnikai kapacitások bővítését célozzák, hanem egy stratégiai irányváltást is jelentenek, amely az elmúlt évtizedekben háttérbe szorított gépesített és páncélos képességek megerősítésére fókuszál.
Ezzel ellentétben Moszkva védelmi költségvetése is számottevő emelkedést tapasztal, viszont mindez egy különböző stratégiai és gazdasági keretben zajlik.
Oroszország katonai költségvetése 2024-ben reálértéken 41,9%-os növekedést mutatott, elérve ezzel a 145,9 milliárd dolláros szintet.
Ez a kiugró növekedés Oroszország folyamatos ukrajnai hadműveleteit és szélesebb geopolitikai ambícióit tükrözi. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár Oroszország védelmi költségvetése jelentős, messze elmarad a főbb európai hatalmak együttes kiadásaitól - legalábbis névértéken.
Ha összevetjük Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Lengyelország védelmi költségvetéseit Oroszországéval, a különbség szembetűnő. Ezen öt európai állam együttes védelmi kiadásai körülbelül 364,2 milliárd dollárt tesznek ki, ami jelentősen meghaladja Oroszország 145,9 milliárd dolláros költségvetését.
Amikor vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze, akkor 461,6 milliárd dollárnyi rubelt költött a Kreml fegyverkezésre, ami valamivel felülmúlja az EU négy legnagyobb haderővel rendelkező tagállam és az Egyesült Királyság együttes költéseit, amelyek mintegy 455 milliárd dollárt tesznek ki.
Európai országok esetében, ellentétben Oroszországgal, nem tapasztalható közvetlen katonai összecsapás, így a haditechnikai eszközök készlete folyamatosan gyarapszik. Ezzel szemben Oroszország jelentős mennyiségű felszerelést veszít a harctéren.
A tartós katonai műveletek és a nemzetközi szankciók gazdasági következményei jelentős nyomást gyakorolnak Oroszország védelmi iparára, továbbá súlyosan érintik a költségvetését is.
Ráadásul Európa nemcsak a fegyverkezésre, de a védelmi ipari gyártókapacitások kiépítését is fokozza. Ettől még számos hiányosság sújtja az EU-t: a lőszergyártási képességek fájóan hiányoznak a kontinensről, míg a katonai logisztikai képességek annyira gyengék, hogy arra még az Európai Számvevőszék is figyelmeztetett egy friss jelentésében.
Az IISS értékelése rávilágít arra, hogy a védelmi kiadások gazdasági hatásai messze túlmutatnak a csupán költségvetési elosztás keretein.
Az iparág kulcsfontosságú hajtóereje a technológiai innovációnak és a gazdasági növekedésnek - mint arról írtunk is - a Kiel Intézet szerint a védelmi kiadások 1 százalékos GDP-arányos növelése is 0,5-0,9 százalékos növekedést hozhat már rövid távon.
Az IISS különösen hangsúlyozza, hogy az európai államok folyamatosan növekvő mértékben invesztálnak korszerű gyártási technológiákba, mint például a 3D nyomtatás és az automatizáció. Ezzel céljuk, hogy erősítsék védelmi ipari kapacitásaikat. Ezek a befektetések nem csupán a sürgős katonai igényeket elégítik ki, hanem hosszú távon is jelentős gazdasági előnyöket biztosítanak.
Megjegyzik, hogy például a 3D nyomtatás alkalmazása a védelmi gyártásban lerövidítheti az ellátási láncokat, növelheti a felszerelések elérhetőségét és felgyorsíthatja az innováció ütemét.
Ugyanakkor a védelmi ipar technológiai fejlődése kihívásokat is rejt magában. A digitális védelmi környezetben a kiberbiztonság biztosítása kiemelten fontos. Ahogy a védelmi rendszerek egyre inkább szoftverközpontúvá válnak, úgy nő a kibertámadások kockázata és a robusztus kiberbiztonsági intézkedések iránti igény. A Lockheed Martin F-35 Lightning II például jelentős problémákkal küzdött a szoftverfrissítésekkel és a kiberbiztonsági sérülékenységekkel kapcsolatban.
Európa jelenleg szoftveres szempontból lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest, és még nem rendelkezik hatodik generációs vadászbombázóval. Ugyanakkor az Airbus és a Thales közös projektje, valamint a Saab-Grippen fejlesztései most kezdenek felgyorsulni. Ennek ellenére a szükséges kapacitás Európában egyelőre nem elérhető, így a fejlett technológiák csak az Egyesült Államokból szerezhetők be.
A védelmi kiadások gazdasági hatását tovább bonyolítják a globális ellátási láncok dinamikái. A védelmi ipar összetett beszállítói hálózatra támaszkodik a kritikus alkatrészek és anyagok beszerzésében. Az európai országok nehézségekbe ütköztek bizonyos alapvető ellátási cikkek, például páncélacél és elektronikai alkatrészek biztosításában a beszerzési láncok zavarai miatt. Ezeket tovább súlyosbította a Covid-19 világjárvány és a geopolitikai feszültségek, rávilágítva a rugalmasabb és diverzifikáltabb ellátási láncok kiépítésének szükségességére.
Viszont hiába az európai országok kiadásnövelései, az Egyesült Államok még így is annyit költ hadereje fenntartására és fejlesztésére, mint a következő 15 ország együtt véve.
Valószínűleg éppen ez a jelentős amerikai költségvetési tétel lehet az, ami aggasztja Donald Trump elnököt is. Az Egyesült Államok jelenleg Európában mintegy 62-65 ezer katonát állomásoztat, emellett rakéta- és légvédelmi rendszerekkel biztosítja a térség védelmét. Mindez óriási költségeket ró az amerikai államra, miközben Európa országai évtizedeken át nem teljesítették a NATO által előírt, GDP-arányos 2%-os védelmi kiadási kötelezettséget.
Az euroatlanti kapcsolatok romlása olyan tendenciákat indít el, amelyek azt jelzik, hogy a tagállamok, amelyek eddig is a kiadásaik 55 százalékát az EU-ból fedezték, egyre inkább a hazai piacra fognak támaszkodni fegyverbeszerzéseik és védelmi eszközeik terén. A tőzsdék is reagáltak erre a helyzetre: hétfőn a Rheinmetall, a Thales és a Saab részvényei 10-15 százalékos emelkedéssel nyitottak, míg a BAE Systems részvényei akár 25 százalékos növekedést is elértek a nap folyamán.
Ettől még kérdés, hogy az EU egyébként erősen hiányos katonai és hadi logisztikai képességeit milyen forrásokból fejleszti majd: Emmanuel Macron francia elnök közös védelmi kötvények kibocsátását javasolja 200 milliárd euró értékben, ami ellen az újonnan megválasztott, a német kancellári posztra legesélyesebb Friedrich Merz sem ágált (eddig). Bár sokan sürgetik az Európai Uniót, hogy a közös költségvetésből támogassa a tagállamok fegyverkezését, erre egyelőre nincs lehetősége Brüsszelnek:
Az Európai Unió alapító okiratai kifejezetten megakadályozzák a fegyvervásárlások támogatásának lehetőségét.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az utóbbi hónapok során egy ambiciózus stratégiát vázolt fel, melynek célja a hadiipari gyártókapacitások fejlesztése és a tagállamok közötti fegyverbeszerzések koordinálása. Ezzel a lépéssel a közös védelem megerősítése és a hatékonyabb együttműködés érdekében kívánják optimalizálni a tagállamok erőforrásait.
