Mostanáig rejtve maradt egy izgalmas felfedezés az aszteroidával kapcsolatban, amely a dinoszauruszok világát felforgatta és hatalmas pusztítást idézett elő.
Egy különleges óceáni paradicsom jöhetett létre a dinoszauruszok eltűnését okozó aszteroida hatására, derült ki egy nemzetközi kutatásból.
Már nem meglepő, hogy 66 millió évvel ezelőtt egy hatalmas, 10-15 kilométer átmérőjű aszteroida csapódott a mai Mexikói-öböl vidékére, létrehozva egy impozáns, körülbelül 150 kilométer széles krátert. Ez a drámai esemény végzetes következményekkel járt a dinoszauruszok számára, és alapjaiban formálta át a földi ökoszisztémákat.
Az aszteroida hatása nem csupán a pusztításban mérhető. Bár a katasztrófa jelentős mértékben csökkentette a tengeri élővilágot, egy nemzetközi kutatócsoport szerint az esemény mögött egy sokkal összetettebb történet rejlik: lehetséges, hogy ez a katasztrófa nemcsak a végzetet hozta el, hanem egy új életformák fejlődését is elősegítette.
A szakértők véleménye szerint az aszteroida egy különleges hidrotermális rendszert alakíthatott ki a Chicxulub-kráter területén. Ez a jelenség egyedülálló tengeri ökoszisztémát teremtett a felette elhelyezkedő óceánban, amely körülbelül 700 000 éven át fejlődhetett.
Szató Honami, a Nature Communications tudományos folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője, a Kjúsúi Egyetem ökológusa elmondta: a becsapódást követően a Mexikói-öbölben egy olyan helyreállási folyamat történt, ami nagyban eltért a globális óceánokétól.
A Mexikói-öböl mélyén a hidrotermális események akkor indulnak be, amikor a víz lassan szivárog a tengerfenék irányába. E víz, amelyet a Föld belső rétegei izzítanak fel, interakcióba lép az óceán aljzatában található különféle vegyületekkel. Ezt követően a felmelegedett folyadék felfelé tör, és elérve a tenger felszínét, hirtelen lehűl a hideg mélyvíz hatására. E közben a vízben lévő vegyi anyagok leválnak, és végül a tengerfenéken rakódnak le, gazdagítva ezzel a tengeri ökoszisztémát – írja a Gizmodo.
A mélytenger rejtett világában léteznek olyan mikroorganizmusok, amelyek a hidrotermális aktivitás által kibocsátott vegyi anyagokat táplálékként hasznosítják. Ezek a mikrobák nem csupán önállóan élnek, hanem más élőlények is táplálkoznak velük, így egy komplex tápláléklánc bontakozik ki. Egy 2016-os expedíció során a kutatók 829 méter mélységből gyűjtöttek kőzetmintákat egy kráter területén, és felfedezték a hidrotermális rendszerek nyomait. Különösen érdekes volt, hogy ezen a területen egy ozmium nevű kémiai elem került a felszínre, amely a tenger mélyének rejtelmeit tükrözi.
A tudósok megfogalmazása szerint a becsapódás során egy porózus és áteresztő struktúra keletkezett a kráterben, amely kiváló környezetet biztosított a hidrotermális folyadékrendszer számára. Feltételezhető, hogy az ozmium aszteroidákról származik, és a hidrotermális aktivitás révén a Mexikói-öböl vizébe juthatott; végül pedig az üledékrétegben rakódhatott le.
A kutatók felfedezései alapján az ozmium kibocsátása alatt a környezet élővilága jelentős változásokon ment keresztül, szemben a kibocsátás után tapasztaltakkal. Azok a planktonok, amelyek a gazdag tápanyagtartalmú vizekhez alkalmazkodtak, virágzásukat élték meg ebben az időszakban. Amint az ozmium szintje visszatért a megszokott normához, a tápanyagszegény környezethez idomult planktonok kezdték dominálni a vízi ökoszisztémát.
A becsapódás tehát valóban lehetett az élet katalizátora is, amellett, hogy nyilvánvalóan szörnyű pusztítást okozott. A hatása azonban több százezer éven keresztül érződhetett az óceánokban.
