Cserhalmi György megosztotta, hogy összesen legalább tíz daganatot távolítottak el a testéből.
A hosszú hétvégéken lánya és unokái meglátogatják, és együtt töltik az időt
Cserhalmi György élete az utóbbi években kihívásokkal és fájdalmakkal volt kikövezve. Miután elveszítette a feleségét, Erzsébetet, nem tudott békében gyászolni, hiszen egyik betegség követte a másikat. A Kossuth-díjas színész megharcolt a gyilkos kórral, hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála 2020-ban, így a kórház lett a második otthona. Jó pár éve színpadon sem állt, mint mondta, nincs olyan állapotban. A Nemzet Színésze bottal jár, amely kapcsán megjegyezte, "igazából már csak lelki mankó".
"Az orvos is megjegyezte, hogy most már nyugodtan elengedhetem a dolgot, és ne gondoljak rá. Otthon, Kékkúton, a négy fal között már nem is szükséges, csak amikor a kertbe lépek ki. Pesten pedig az utcai séta is segít a mozgásomban. (...) Januárban még néhány orvosi vizsgálat vár rám" - kezdte el mondandóját. A hasnyálmirigy-daganatot kevesen élik túl, de ő szerencsére még mindig közöttünk van, és ennek megvan az oka.
Kivételes orvosi csapat segített rajtam. Legalább tíz daganatot távolítottak el a testemből, a többit pedig sikeresen megsemmisítették. Ez már öt éve történt - mondta György, hangsúlyozva, hogy a gyógyulásához elengedhetetlen volt a hit.
"Rohadtul szeretek élni. Idővel azért pszichológusra szorultam. Néhány ülés után kirángatott a gödörből. De tény, hogy nagy küzdő vagyok" - magyarázta a nemrég megjelent életrajzi kötetében, a Cserhalmi - Nem lehet mindennap meghalni címűben.
Cserhalmi jelenleg a Káli-medence észak-nyugati részén fekvő Kékkúton él, állítása szerint elszokott a nagyvárostól. Sok mindenről le kellett mondania az egészsége érdekében:
"Véget ért a borozgatás időszaka, hiszen az orvosom figyelmeztetett, hogy ez így nem mehet tovább. A cigarettát is letettem, pedig korábban naponta 60 szálat szívtam el. Mostanában inkább írogatom a gondolataimat, főként a családomról. Messze vezetnek a szálak, egészen Mária Teréziáig, aki az apai ősömet Bácskába telepítette. Régen nagy család voltunk, de mára már csak kevesen maradtunk" - mesélte a színművész a Nők Lapjának, akit a hosszú hétvégéken rendszeresen felkeres lánya, Sári és unokái.
"Ebben az időszakban az egész utca az övék, és ez igazán varázslatos. Szabadon bringázhatnak, lovagolhatnak, és ott van a salföldi major, ahol mindenféle állat megtalálható, amit csak el lehet képzelni. A kislány tízéves, míg a fiú hét, és mindketten büszkén mesélnek erről."
