Mesés hazatérés: Száz év távlatából végre visszatalált Hódmezővásárhelyre egy rendkívüli értékű úrvacsorai kehely.
Bán Csaba lelkipásztor a keddi sajtótájékoztatón, ahol a különleges műtárgyat bemutatták, elárulta, hogy a gyülekezet már régóta tudott a domborműves, tűziaranyozott ezüst úrvacsorai kehely létezéséről. A műtárgy szerepelt a leltárakban és a jegyzőkönyvekben, így a hívek számára nem volt ismeretlen a kincs.
Bár Erdélyben számos úrvacsorai kehely található, melyek a XV-XVI. századra, sőt akár korábbi időkre is visszanyúlnak, az egykori hódoltság területén hasonló liturgikus tárgyak rendkívül hiányosak.
„Tedd különlegessé a mondandódat!” – javasolta Bán Csaba.
A lelkész kiemelte, hogy a kehely szimbolikus jelentősége abban rejlik, hogy a városban már 325 éve él egy református közösség, melynek tagjai évente hat-tíz alkalommal gyűlnek össze, hogy részesüljenek az úrvacsorában.
A kehelyről a legrészletesebb leírást Miklovicz Bálint lelkész készítette az ótemplomi gyülekezet 1873-as leltárkönyvében, és a műtárgyról egy bejegyzés még az 1920-as leltárban is szerepelt.
