Eddig sikerült elkerülniük a világ figyelmét, de lassan már a legutolsó, rejtőzködő kőkorszaki közösségek is eltűnnek a sűrű növényzet mögül.

Hiába ostromolja az emberiség a Marsot, becslések szerint még mindig legalább száz olyan, kőkorszaki körülmények között élő törzs létezhet a Földön, amelyek még nem teremtettek kapcsolatot a külvilággal. A kormányok pedig megtiltják, hogy az elszigetelt népcsoportokkal bárki is érintkezésbe lépjen. És erre jó okuk van.

Mivel ezek a közösségek elszigetelten élnek, a létszámukról csak találgatni lehet, de úgy tűnik, hogy legalább 80 olyan törzs létezhet az Amazonas őserdejében, amelyek sosem érintkeztek a külvilággal, és további néhány tucat található az indonéz szigetvilágban is. Minden alkalommal hatalmas szenzációt kelt, amikor egy-egy ilyen törzs tagja felbukkan, mint például a Massaco őslakosok, akikről senki sem tudja a nevét. Legutóbb a Massaco-folyónál figyelték meg őket, a Brazília és Bolívia határának közelében.

A Las Piedras folyó partján, Monte Salvado település közelében egy szokatlan esemény zajlott: a perui mashco-piro indiánok váratlan megjelenése feltűnést keltett a környéken. Több mint száz fős csoport érkezett, férfiak, nők és gyermekek vegyesen, akiknek arckifejezései feszültséget tükröztek. Az egyik indián hirtelen előrántotta íját, mintha célba akarna venni valamit, ami még hangsúlyosabbá tette a helyzet drámaiságát.

Egy érdekes és sok szempontból szokatlan esemény történt, amelyről videófelvétel is készült. A helyi indiánok banánt, kötelet és machetét kértek, ami önmagában is figyelemre méltó. Ám a regionális őslakosok szövetségének elnöke figyelmeztette őket, hogy ne próbáljanak átkelni a folyón, mivel ez komoly következményekkel járhat. Az ilyen jellegű látogatások azért keltettek feltűnést, mert az őslakók általában kerülik a kapcsolatot másokkal, különösen a modern civilizációval. Szokásuk szerint, ha valaki kívülről közelített hozzájuk, azonnal elijesztették az érdeklődőket, megvédve ezzel a területüket. A hatóságok úgy gondolják, hogy az illegális fakivágás és a kőolaj, valamint földgáz kutatása zavarhatta meg a közösség békéjét, ami aggasztó jele a környék fejlődésének.

Volt olyan eset is, amikor egy brazil állami hivatalnok véletlenül rögzített egy videón egy világtól elzárt törzs tagjait, miközben az amazóniai esőerdő mélyén barangolt. Az egyik fiatal fiú felfedezte a kamerát, felkiáltott, és az összesen kilenc tag azonnal menekülni kezdett. Azonban az egyikük, kíváncsiságtól vezérelve, visszatért, hogy alaposabban megvizsgálja a váratlan látogatókat.

Úgy becsülik, körülbelül 12-15 ezren élhetnek teljes elszigeteltségben az Amazonas dzsungelében. Ha feltűnnek,

Különösen figyelembe kell venni, hogy az immunrendszerük rendkívül érzékeny a környezetükben előforduló baktériumokra és vírusokra. Például ismert egy olyan közösség, ahol a tagok fele életét vesztette egy számukra ismeretlen, ámde hétköznapinak tűnő nátha miatt.

A legtöbb elszigetelten élő törzs nem a külvilág létezésének hiányából fakadóan tartja távol magát a modern civilizációtól. Sok esetben előfordult, hogy közvetett módon, más, a civilizációval valamilyen formában kapcsolatban álló csoportokkal találkoztak. A bennszülöttek jogainak védelmére specializálódott Survival International, amely londoni központtal működik, azt állítja, hogy...

Nem ritkán azért, mert a területükre behatoló fakitermelők és marhapásztorok felégették az ültetvényeiket és a házaikat. Vagy a gyarmatosítókról és misszionáriusokról őriznek rossz emlékeket és az egymást követő generációk alatt beépült kultúrájukba a totális bizalmatlanság.

Dél-Amerikán kívül Új-Guinea rejti a legtöbb elszigetelt törzset, akiknek létezését sokszor csak a homály öleli körül. E hatalmas sziget titkai között a kutatók még ma sem tudtak minden részletet feltérképezni. Bár egyes törzsek létezése ismert, ők a civilizációtól távol, eldugott helyeken élnek, nyelvük és még a nevük is ismeretlen a világ számára. Az ismeretlenség fátyla alatt olyan kultúrák rejtőznek, amelyek még nem érintettek a modern világ zajától.

Tudnak róla, és nincsenek is messze, de minden közeledési kísérletet agresszíven elutasít a világ talán leghírhedtebb elszigetelt törzse, a szentinelézek ("őrszemek") népe. A Bengáli-öbölben, az Andamán-szigetek egyik 60 négyzetkilométeres, Manhattan-méretű szigetén

Legyen szó a National Geographic felfedezői, akik egy dokumentumfilm forgatása során szenvedtek balesetet, vagy a közeli zátonyra futott hajó 31 tengerészéről, akiket helikopterrel kellett kimenteniük a heves esőzések közepette, a helyzet mindig drámai. 2018-ban John Chau, egy fiatal misszionárius, sajnos nem osztozott a szerencsés sorsban: őt nyilakkal sebesítették meg, majd a parton húzták a kötéllel a nyakánál fogva. A 26 éves amerikai élete e brutális támadás következtében ért véget. Ezen kívül már két halászt is megöltek, akik véletlenül tévedtek a szigetre. A törzzsel való kapcsolatteremtés eddig senkinek sem sikerült, bármilyen próbálkozás is történt.

Az indiai állampolgárok hivatalos létszámát 50 és 500 közöttire becsülik, ám heves temperamentumuk következtében eddig senkinek nem adatott meg a lehetőség, hogy alaposan megismerje nyelvüket vagy kultúrájukat. A kutatók szerint e közösség már sok ezer éve élhet ezen a területen, és a partra vetődő vashulladékokból készítik fém nyílhegyeiket, amelyek a túlélésükhöz elengedhetetlenek.

A szentinelézek talán nincsenek tisztában azzal, hogy India már hosszú idő óta megtiltotta a velük való érintkezést. A környező vizeken fegyveres hajók járőröznek, folyamatosan figyelemmel kísérve a helyzetet. E védekezés nem csupán a betegségek terjedésének megakadályozására és a sziget erőforrásainak védelmére irányul, hanem a kíváncsi látogatók testi épségét is próbálják biztosítani.

Felmerül a gondolat: vajon nem lenne célszerű minél előbb felvenni a kapcsolatot a még létező, elszigetelt törzsekkel? Hiszen ezzel megakadályozhatnánk, hogy ezek a pótolhatatlan kultúrák végleg eltűnjenek. Azonban a szakértők többsége éppen az ellentétes irányt javasolja, véleményük szerint...