Felfedezték egy 7000 éves eneolitikus település maradványait, amely lenyűgöző betekintést nyújt az ősi civilizáció életébe. A régészek izgalommal kutatják a helyszínt, ahol a múlt titkai várnak felfedezésre. A föld mélyéből előkerülő tárgyi emlékek, mint

A Dagogninszkoe-2 lelőhely Dagesztanszkij Ogni közelében bukkant fel, és bár már 2022-ben azonosították, a legfrissebb kutatások most igazolták rendkívüli korát. A lelőhelyen két kulturális réteg található: a felső réteg a bronzkorra datálható, míg a mélyebb, idősebb szint az i.e. 5. évezredi eneolitikus település nyomait őrzi.

Kapcsolatok a Kaukázus varázslatos tájain A Kaukázus, ez a lenyűgöző hegyvonulat, nem csupán geográfiai határvonal, hanem kulturális és történelmi kapcsolatok szövevénye is. A régió gazdag öröksége és sokszínű népei évszázadokon át találkoztak, interakcióba léptek egymással, formálva e táj történelmét és identitását. A Kaukázus hegyei között élő közösségek hagyományai, nyelvei és szokásai sokféleséget tükröznek. Az itt élők közötti kapcsolatok nemcsak a kereskedelemben és a politikában, hanem a művészetekben és a vallásban is megnyilvánulnak. A régió népei, mint az örmények, grúzok, azeri és más etnikai csoportok, mind hozzájárultak a Kaukázus gazdag kulturális szövetéhez. Ezek a kapcsolatok nem mindig voltak zökkenőmentesek; a történelem során számos konfliktus és hatalmi harc is színhelye volt a vidék. Ennek ellenére a Kaukázus mindig is a találkozások és a kölcsönös hatások terepe maradt, ahol a különböző kultúrák találkoznak és formálják egymást. A Kaukázuson átívelő kapcsolatok tehát nemcsak múltunk részei, hanem jelenünk és jövőnk alapját is képezik. A régió gazdagsága és sokszínűsége inspirálhat minket arra, hogy értékeljük a különbözőségeket, és tanuljunk egymástól a békés együttélés érdekében.

Amirkhanov Khizri Amirkhanovics professzor szerint a leletek bizonyítják, hogy a Shulaveri-Shomutepe kultúra közösségei Dagesztánig terjeszkedtek. A kutató így fogalmazott: "Ez a település a 2025-ös év egyik legfényesebb régészeti felfedezése. Dagesztánban soha nem vizsgáltak még ilyen nagyszabású eneolitikus települést modern módszerekkel."

Az obszidiánból készült eszközök a Dél-Kaukázus vulkanikus tájainak gazdag örökségét tükrözik, és arra utalnak, hogy hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok vagy migrációs hullámok zajlottak a Kaszpi-tenger partvidékén.

A Kr. e. 5. évezred mindennapjai egy varázslatos időutazás képét idézik fel, ahol az emberek a természet ritmusához alkalmazkodva élték mindennapi életüket. A közösségek szoros együttműködésben dolgoztak, a földművelés és állattartás alapjaiban határozta meg a megélhetésüket. Reggelente a nap első fényei között az asszonyok a ház körüli teendőkkel foglalkoztak, míg a férfiak a mezőre indultak, hogy megműveljék a földet vagy vadászni menjenek. A közeli folyók és tavak bőséges halállománya lehetőséget biztosított a táplálék beszerzésére, míg a gyümölcsfák és a fűszer- és gyógynövények gyűjtése a mindennapi étrend színesítésére szolgált. A közösségi élet központjában a szertartások és ünnepek álltak, amelyek megerősítették a kötelékeket és a hagyományokat. A tűz körüli mesélések és a közös étkezések nemcsak a táplálkozást, hanem a társadalmi összetartozást is szolgálták. A gyermekek a felnőttek példáját követve tanulták meg a kézműves mesterségeket, a hagyományos tudás átadása pedig generációkon átívelő folyamat volt. Az idősebbek bölcsessége és tapasztalata segítette a fiatalokat a mindennapi kihívások leküzdésében. Az évezred végére a technológiai fejlődés jelei is megjelentek, a fémmegmunkálás és a kerámia készítés új lehetőségeket teremtett, amelyek gazdasági és kulturális szempontból is jelentős hatással bírtak. Ezek a mindennapok tele voltak kihívásokkal és örömökkel, a természet és az emberi közösség harmonikus együttélését tükrözték, egy olyan korba kalauzolva minket, ahol a hétköznapok szépsége és a közösségi élet fontossága felülmúlta a modern kor rohanását.

Az ásatások során felfedezett leletek között lakóhelyek, tárológödrök és temetkezési helyek nyomai szerepelnek. A dagesztáni közösség nem a hagyományos vályogtéglát használta építkezéseihez; helyette kör alakú, jurtaszerű kunyhókban éltek, amelyek alkalmazkodtak a környezetükhöz. A régészek felfedezései arra utalnak, hogy a helyi lakosság búzát, kölest, zabbal és különféle hüvelyeseket termesztett, emellett szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket is tartottak, ami gazdaságuk sokszínűségét tükrözi.

A leletek között különösen figyelemre méltóak a kőbalták, a kovapengék, valamint a csont- és szarv alapanyagú eszközök. Emellett a bikákat megjelenítő agyagfigurák és a díszes kerámiák is jelentős helyet foglalnak el. A temetkezések során alkalmazott magzatpóz testhelyzet pedig arra utal, hogy a közösség korai spirituális hagyományokkal rendelkezett.

Történelmi hiányosságok feltárása és kompenzálása

Roman Mimokhod, a RAS kutatója hangsúlyozta, hogy a Dagogninszkoe-2 kulcsfontosságú referenciahely lesz: "A leletek archeobotanikai, zooarcheológiai és radiokarbonos vizsgálata segít betölteni a Kaszpi-alföld kronológiai űrjét, és a települést a régió viszonyítási pontjává teszi."

A kormeghatározás eredményei szerint a település az i. e. 5. évezred első negyedére nyúlik vissza. Ez az első jelentős méretű eneolitikus település, amelyet Dagesztán területén tártak fel. A felfedezés új perspektívát nyújt a földművelés és állattartás elterjedésének folyamatára, valamint a korai kohászat kezdeti szakaszára, továbbá gazdagítja a Kaukázus kulturális kapcsolatok történetét.

A Dagogninszkoe-2 lelőhely nem csupán Dagesztán történelmét gazdagítja, hanem jelentős szerepet játszik az egész eurázsiai térség emberi fejlődésének megértésében is. Ez a 7000 éves település a mezőgazdaság és a korai társadalmak kutatásának kulcsfontosságú alapkövévé válhat a jövőben.