Felfedeztek egy 5000 éves kenyérreceptet, ami azóta is lenyűgözi az embereket, akik alig bírják kivárni, hogy megkóstolják ezt az ősi ízélményt.
Egy helyi pékség Törökországban nem képes lépést tartani a megnövekedett kereslettel, mivel egy ötezer éves recept alapján sütik kenyereiket. Az ősi recepthez használt összetevők rokonfajtái kerülnek felhasználásra, és ami még különlegesebbé teszi az egészet, hogy ezek a növények rendkívül ellenállóak a szárazsággal szemben.
A kora bronzkor izgalmas világában kezdődött, és 2024-re teljesedett ki egy különleges kenyér története. Több ezer évvel ezelőtt egy frissen épült ház küszöbje alatt rejtettek el egy darabka kenyeret a mai Közép-Törökország területén. Tavaly szeptemberben a török régészek felfedezték ezt a kivételesen jól megőrzött kenyérdarabot a Kulluoba Hoyuk nevű bronzkori település ásatásai során. Azóta ez a különleges lelet már megtekinthető egy régészeti múzeumban, ahol a látogatók megismerhetik a múlt e különleges ízét - számol be róla a Gizmodo.
A kenyér nagyrészt megőrizte az eredeti alakját, és ez felkeltette a kutatók érdeklődését. Elemezni kezdték a leletet, és azt találták, hogy a lapos, majd 13 centiméter átmérőjű palacsintaszerű pékáru egy ősi búzafajtából, durvára őrölt tönkebúzalisztből készült, lencsemagokkal és egy természetes kelesztőanyagként használt növényi levéllel együtt. A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon újra lehetne-e alkotni az ősrégi kenyeret, ezért felkerestek egy helyi pékséget, amelyet az önkormányzat azért támogat, hogy olcsó kenyeret kínáljanak.
Bár az ősi tönkebúza magvak sajnos már nem voltak elérhetők, a pékek ügyesen egy közeli rokonfajtát, a kavilca búzát választották, hogy bulgurral és lencsével kombinálva minél inkább visszaadják az eredeti ízeket. Az eredmény pedig lenyűgöző lett: a kenyér igazán ízletesre sikeredett. Az első adag szinte azonnal elfogyott, és azóta a pékség folyamatosan sütögeti a népszerű "kulluoba" kenyeret.
Kiemelkedő előny, hogy a kenyér készítéséhez használt alapanyagok között szárazságtűrő növények találhatóak. Törökországban jelenleg vízigényes kultúrák, mint például a kukorica és a napraforgó dominálnak, ám a kavilcai búza nemcsak az aszályokkal, hanem a különféle betegségekkel is szemben ellenállónak bizonyul. Úgy tűnik, hogy az ősi elődök olyan kiváló receptet hagytak hátra a mai pékek számára, amely nem csupán ízletes kenyeret eredményez, hanem a vízgazdálkodás szempontjait is figyelembe veszi. Kulluoba kenyérének újbóli felfedezése újra felkeltette az érdeklődést a szárazsághoz jobban alkalmazkodó ősi búzafajták termesztése iránt.
