A magyar vidék legnagyobb szegénységben élő munkavállalói számára a megélhetés gyakran jelentős kihívásokat tartogat. Megdöbbentő, hogy milyen alacsony jövedelemből kénytelenek megoldani mindennapi problémáikat. A Pénzcentrum cikkében feltárul, hogy ezek

A legrosszabb anyagi helyzetben lévő fizikai munkások továbbra is az ország keleti területein találhatók. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben a közigazgatásban dolgozók havi nettó jövedelme csupán körülbelül 180 ezer forint körül alakul. Nógrád és Baranya megyében sem sokkal kedvezőbb a helyzet, ahol a jövedelmek alig érik el a 200-220 ezer forintot. Ezek a bérek jelentősen elmaradnak az országos átlag 476 ezer forintos szintjétől, így a keleti régiók munkavállalói továbbra is a legnagyobb hátrányos helyzetben lévő csoportba tartoznak a bérszakadék miatt.

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2025 első negyedévére vonatkozó adatai szerint jelentős különbségek mutatkoznak a fizikai munkát végzők nettó átlagkeresetében az egyes nemzetgazdasági ágak és vármegyék között.

A legalacsonyabb jövedelmek Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben figyelhetők meg, ahol a közigazgatásban foglalkoztatott fizikai munkavállalók havi nettó bére 179-181 ezer forint között mozog. Ezek a számok a legkevésbé jövedelmező munkakörök közé sorolhatók az országos átlagot tekintve.

A lista végén több, jellemzően kelet-magyarországi terület is feltűnik, ami jól szemlélteti a régiós bérkülönbségek tartósságát. Például Nógrád vármegyében az adminisztratív és szolgáltatást támogató ágazatokban dolgozók átlagos havi jövedelme mindössze 198 ezer forint, amely a legalacsonyabb kereseti sávba tartozik. Baranya, Hajdú-Bihar és Békés megyékben a közigazgatásban dolgozók bérszintje 220-230 ezer forint körüli, ami továbbra is jelentősen elmarad az országos átlagtól.

A legmagasabb jövedelmet biztosító alacsony keresetű szektorok a nyugati és középső vármegyékben találhatók. Például a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás területén dolgozó szakemberek nettó havi keresete Vas megyében 273 889 forintra rúg. Érdekes módon Budapesten a mezőgazdasági fizikai munkások átlagfizetése kiemelkedően magas, 289 166 forint, így a főváros és a legnagyobb szegénységben élő észak-keleti megyék között közel 110 ezer forintos eltérés mutatkozik.

A középmezőnyben több oktatási és pénzügyi ágazat is megjelenik, különösen a dunántúli megyékben. Fejér, Tolna, Veszprém és Győr-Moson-Sopron vármegyékben a fizikai munkát végzők keresete az oktatásban 250-267 ezer forint között alakul, ami ugyan nem kiugróan magas, de már közelebb áll az országos mediánhoz. A vendéglátás szektorban Pest, Komárom-Esztergom és Csongrád-Csanád vármegyék mutatnak hasonló, 250-265 ezer forintos szintet.

A területi bérkülönbségek mögött számos összetett tényező áll. Elsősorban a gazdaság fejlettsége és a beruházások eloszlása játszik kulcsszerepet, de nem elhanyagolható az adott ágazat regionális szerepe és a munkaerőhiány mértéke sem, amelyek szintén komoly hatással vannak a jövedelmekre. Nyugat-Magyarországon, különösen a határ menti területeken, a magasabb bérszintek részben az osztrák munkaerőpiac közelségéből fakadnak. Ezzel szemben a keleti régiókban a gyengébb gazdasági mutatók és a korlátozott munkaerőpiaci lehetőségek hozzájárulnak a fizetések alacsony szinten tartásához. Továbbá, a különböző ágazati bérpolitikai irányelvek, az önkormányzatok finanszírozási helyzete, valamint az idényjellegű munkaerőigények mind jelentős hatással vannak a regionális jövedelmi viszonyok alakulására.

A korábban bemutatott vármegyei elemzés világosan rámutatott arra, hogy a legalacsonyabb nettó bérek általában Magyarország keleti és délkeleti részein találhatók, különösen a közigazgatás és a szolgáltatási szektorok területén. A KSH 2025 első negyedévére vonatkozó adatai alapján készült összegzés megerősíti ezt a megállapítást országos szinten is: a tíz legrosszabbul fizető nemzetgazdasági ágazat szinte kizárólag a kelet-magyarországi megyékhez kapcsolódik, és jellemzően az alacsony bérszínvonalú szektorokban fordul elő.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye a legkevesebb bérrel büszkélkedhet, ahol a közigazgatásban, védelemben és társadalombiztosításban alkalmazott fizikai dolgozók nettó átlagkeresete csupán 179 477 forint. Ezt követi Borsod-Abaúj-Zemplén, ahol az érintett ágazatokban a havi jövedelem 180 920 forintra rúg. Ezek az összegek csupán alig haladják meg a 2025 elejére tervezett garantált bérminimumot, és jól tükrözik a keleti régiók közszolgáltatásaiban dolgozó fizikai munkások nehéz helyzetét.

A harmadik és negyedik helyezett Nógrád vármegye két ágazata, az adminisztratív és a szolgáltatást támogató tevékenységek (198 472 forint), valamint az egyéb szolgáltatások (206 057 forint) található. Ez a tény azt jelzi, hogy Nógrád három alkalommal is szerepel a kedvezőtlen bérszinttel rendelkező régiók listáján, ami jól tükrözi a térség gazdasági nehézségeit és a korlátozott fejlődési lehetőségeit.

Tolna vármegye bányászati szektora nem éppen vonzó a kereseti lehetőségek szempontjából: a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete csupán 209 139 forint. Ezzel szemben a közigazgatásban dolgozók Nógrád megyében egy kicsit kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen az ő havi átlaguk 219 819 forintra rúg. Azonban ez az összeg még mindig jelentősen elmarad a nyugat-magyarországi megyék hasonló területein elérhető bérektől.

A lista következő szakaszában a pénzügyi és biztosítási szektor is megjelenik, ami meglepő, mivel ez az iparág általában a magasabb jövedelmű csoportokhoz tartozik. Borsod-Abaúj-Zemplénben a fizikai munkát végzők átlagos havi keresete 222 260 forint, míg Heves megyében ez 224 534 forintra rúg, ami jól tükrözi a területek közötti jövedelmi eltéréseket. Baranya és Hajdú-Bihar vármegyék közigazgatási munkatársai hasonlóan alacsony, 222-224 ezer forintos bérrel zárják a sort, ezzel is hangsúlyozva a regionális különbségeket.

A legrosszabbul fizetett szektorokban dolgozók jövedelme éles ellentétben áll az országos átlagbérekkel. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025 első negyedévében a nettó átlagkereset országosan 476 146 forintot tett ki. Ezzel szemben a legkevesebb jövedelemmel rendelkező szabolcsi közigazgatási munkatársak csak 179 477 forintot vihettek haza havonta. Ez a különbség azt tükrözi, hogy az országos átlag több mint 2,5-szerese a legszegényebb térségben, a legalacsonyabb bérű fizikai munkakörökben dolgozók keresetének.

Budapesten, ahol a nettó átlagbér 575 558 forint, a különbség még szembetűnőbb: egy fővárosi átlagkereset több mint háromszorosa a legrosszabbul fizetett szabolcsi állások fizetésének. Másképp fogalmazva: egy budapesti dolgozó kevesebb mint két hét alatt megkeresi azt az összeget, amiért Szabolcs-Szatmár-Beregben egy fizikai munkásnak egy teljes hónapot kell dolgoznia. Ez a jövedelmi szakadék jól érzékelteti, mennyire eltérő életszínvonalat biztosítanak a különböző térségekben elérhető állások.

Érdekes ugyanakkor, hogy még a legrosszabbul kereső budapesti dolgozók is megközelítik a szabolcsi átlagbért: a fővárosi mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkások átlagosan 289 ezer forintot keresnek, ami mindössze 66 ezer forinttal kevesebb, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye összes ágazatának átlagos nettó bére (355 610 forint).

A jövedelmi eltérések nem csupán a különböző régiók között figyelhetők meg, hanem ágazati szinten is jelentősek. Például Budapesten az átlagos munkavállaló havi keresete körülbelül 575 ezer forint, míg a Nógrád, Borsod vagy Szabolcs megyékben dolgozó fizikai munkások jövedelme csupán 180-220 ezer forint között alakul. Ez a hatalmas különbség azt is jelzi, hogy a legrosszabbul megfizetett munkák bére a fővárosi átlag 30-40%-át sem éri el.

Előző cikkünkben a legjobban kereső fizikai munkások helyzetét vizsgáltuk Magyarországon, és az adatsorok alapján érdekes megállapításokat tettünk. Kiderült, hogy Tolna vármegyében a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás szektorban dolgozók zsebébe a legmagasabb nettó átlagkereset, 967 880 forint, kerül. Ez a szám nem csupán a megyei, hanem az országos viszonylatban is kiemelkedő, és jól mutatja, hogy az energiaiparban dolgozó fizikai szakemberek, mint például a karbantartók, gépkezelők és műszerészek, milyen jelentős szaktudással és felelősséggel bírnak, ami indokolja ezt a magas bérszintet.

A második helyezett Csongrád-Csanád vármegye figyelemre méltó 629 ezer forintos átlagfizetéssel büszkélkedhet, ahol a bányászat és kőfejtés szektorában tevékenykedők kiemelkedő jövedelmeket realizálnak. Hasonlóan szép, 550-560 ezer forintos bérek figyelhetők meg Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Zala megyékben is, főként a bányászati és energiaipari munkakörökben. Ezek az iparágak gyakran megkövetelik a speciális technikai ismereteket, emellett nehéz fizikai megterheléssel és sokszor veszélyes munkakörülményekkel járnak, ami lényeges bérprémiumokat biztosít a dolgozóknak.