Ez a két mérföldkő alapvető jelentőséggel bírhatott a Fidesz és a Nyugat viszonylatában.

A konferencia első szakaszában Paár Ádám főmunkatárs bemutatta a Méltányosság Politikai fejlődés című magazint, amely a kontinens alapító atyáinak örökségét vizsgálja. Ezt követően Kiss Róbert és Zsiga Bulcsú ismertették a Mélyfúrás című kiadványt, amely az amerikai demokrácia jelenlegi helyzetére összpontosít.

Az első panelbeszélgetés során a színpadon ült Novák Zoltán, a projektigazgatói szerep megtestesítője, Lakatos Júlia, aki a stratégiai irányvonalak mestere, valamint Rajnai Gergely, a vezető elemző, aki mélyreható betekintést nyújtott a témába.

Novák Zoltán a beszélgetés kezdetén kifejtette, hogy a jobboldal Nyugatról alkotott elképzelései már akkoriban is hordozniuk a csíráit annak a szuverenitásközpontú gondolkodásnak, amit ma tapasztalunk. Akkor ezek a nézetek még csupán apró magvak voltak. A folyamat, amely során a Nyugat, az EU és a Fidesz viszonya a jelenlegi kormánypárti álláspontig fejlődött, rendkívül fokozatos és összetett volt.

Novák Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország története mindig is két ellentétes irányvonal mentén zajlott. Az egyik oldal azt hirdette, hogy saját, egyedi utunkat kell követnünk, míg a másik abban hitt, hogy a fejlődő világ részeként érdemes a fejlettebb nemzetekhez csatlakozni. E két megközelítés között feszülő ellentét számos fordulópontot hozott az ország életében, a Fidesz esetében pedig két jelentős mérföldkőre is kitért:

A Méltányosság projektigazgatója arra is kitért, hogy 2004-ben megtörtént az uniós csatlakozásunk, de később nem történt csoda. Novák Zoltán megjegyezte, a Nyugat is komoly hibát vétett, az első és második demokratizálódási hullámnál komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy anyagilag és szellemileg is biztosítsa azt, ami szükséges egy demokratikus államhoz, viszont a harmadik hullámnál, amelynek Magyarország is a részese volt, már nem biztosította.

Lakatos Júlia energikus belépéssel indította a beszélgetést, hangsúlyozva, hogy a politikai elemzés, a közhangulat, a minőség és a stílus terén Magyarországon jelentős változások mentek végbe. Megosztotta azt is, hogy több újságíró érdeklődött Menczer Tamás és Magyar Péter vitája iránt, ám ő ezeket a megkereséseket határozottan elutasította. Júlia véleménye szerint vannak más, fontosabb kérdések is, melyekkel foglalkozni érdemes, és céljuk nem csupán a kommentátori szintű diskurzusra korlátozódik.

Amennyiben a zeneipar mainstream irányba tolódik, mi mindenképpen szeretnénk a rétegzenét is népszerűsíteni!

Lakatos Júlia egy zenei analógiát osztott meg, kiemelve, hogy szeretné, ha a diskurzusok kiterjednének tágabb, elméleti kérdésekre is.

Rajnai Gergely rámutatott, hogy a demokráciáról való felfogás már az Egyesült Államokban is megváltozott, és bár lehet arról beszélni, hogy Orbán Viktor mit csinált Magyarországon, de akkor meg kell magyarázni az amerikai, a holland, a francia, vagy az olasz példákat is. Az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a '90-es években le akartuk másolni a hidegháború nyugatját, de épp akkor kezdődött egy új korszak, mi pedig az eggyel korábbit próbáltuk megvalósítani, amihez segítség nem érkezett, és talán a magyar elit sem tett meg mindent annak érdekében, hogy lefektesse az alapokat.

Rajnai Gergely azt is megemlítette, hogy a magyar társadalom történeti tapasztalata a Kádár-korszak, a Horthy-korszak és a dualizmus, ezekben pedig rövidebb időszakokat leszámítva nem volt sok párt. A magyar társadalom 1990 után, például 1994-ben és 2010-ben is azt mondta, hogy erős pártra van szükség, stabil kormányzóképességgel.

Hiába van az elit részéről vágy arra, hogy sok párt legyen, ha a társadalom azt szeretné, hogy egy erős párt stabilan vezessen

- húzta alá Rajnai Gergely, hozzátéve: a Fidesz, és előtte az MSZP is felismerte ezt a társadalmi igényt. Nem arról van szó, hogy a Fidesz intézményekkel és tettekkel átformálta az egész gondolkodást, hanem eleve létezett egy ilyen igény, történelmi múlttal és nemzetközi kontextussal.

Lakatos Júlia a liberális demokráciára való átmenetet elemezve rámutatott, hogy korábban egyetértés volt abban, mi is a liberális demokrácia lényege, de azóta két eltérő demokráciafelfogás alakult ki. A Méltányosság stratégiai igazgatója kiemelte, hogy Orbán Viktor illiberalizmusa nem felel meg az illiberalizmus politikatudományi definíciójának. Orbán azt hangoztatja, hogy fontos a téma megvitatása, de Lakatos Júlia figyelmeztetett arra, hogy nem szabad megengedni, hogy a politikai elit monopolizálja ezt a diskurzust; alapvető fogalmakat kell újraértelmezni. A politikai ellenfelek egymás megsemmisítését érzik, nem pedig az új egyensúly keresését. Rajnai Gergely ehhez hozzátette, hogy ha a politika megsemmisítővé válik, akkor lehetetlenné válik a valódi együttműködés, hiszen a kompromisszumok hiányoznak.

Novák Zoltán megállapította, hogy a liberális demokrácia sajátos dinamikát teremt, amelyben a demokrácia alapelve a népszuverenitás, míg a liberális aspektus a népakarat kontrollálására fókuszál. Ennek következtében sok emberben az a benyomás alakulhat ki, hogy saját döntéseik és vágyak korlátozva vannak, ami fokozatos távolodáshoz vezet a választott képviselőktől. Ezen a ponton válik lehetővé a populizmus előretörése, amely kihasználja ezt a távolságot a politikai diskurzusban.

Novák Zoltán azzal folytatta, hogy amikor a liberális demokrácia 1990-ben elvesztette a versenytársát, elvesztette a versenyszellemet is, mert azt mondták, hogy ez a kérdés lefutott. A nyugat hegemón tudatállapotba került, ez a hegemón tudatállapot előbb-utóbb ellenérzést kelt a társadalom egyes szegmenseiben, mert úgy érzik, hogy nincs más választás, ha pedig valamiről mást gondolok, akkor páriává válok.

Lakatos Júlia kiemelte, hogy a liberális demokrácia jelenleg átalakuláson megy keresztül, és újraértelmezés alatt áll. E folyamat során küzdelmek zajlanak, ám ez a fejlődés természetes része.

A második panelbeszélgetés témája a politikai elemzés volt, a résztvevők: Csizmadia Ervin (igazgató, Méltányosság Politikaelemző Központ), Böcskei Balázs, (stratégiai igazgató, IDEA Intézet), valamint Dull Szabolcs (az Index és Telex volt főszerkesztője, elemző).

Csizmadia Ervin véleménye szerint a politikai elemzés területén is sürgető a megújulás szükségessége. A Méltányosság vezetőjeként úgy látja, hogy az elemzők gyakran a politikai oldalak keretei között ragadnak le, ami korlátozza a pártatlan és objektív megközelítéseket.

Ezt a dolgot mindig is elkerültem a magam részéről.

- emelte ki Csizmadia Ervin, megjegyezve, hogy örömmel tapasztalja, egyre több olyan emberrel találkozik, akik hasonló nézeteket osztanak.

Böcskei Balázs rámutatott, hogy amikor a politika értelmezéséhez fognak, akkor elkerülhetetlenül értékítéleteket fogalmaznak meg. Az elemzők általában arra a témára összpontosítanak, amely számukra releváns, és az adott kérdést különböző nézőpontokból közelítik meg. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a politológus azt észlelte, hogy az elemzők politikai szereplőkként kezdenek viselkedni, és a valóságot legalább annyira leegyszerűsítik, mint maguk a politikai vezetők.

Ez a politikai szereplők esetében elengedhetetlen, ám az elemző feladata, hogy a dolgokat a lehető legbonyolultabbá tegye. Fel kell tárnia a különböző nézőpontokat, bemutatnia a sokféle értelmezést, és rávilágítania azon motivációkra, amelyek a látszólag egyszerű helyzetek mögött húzódnak.

Böcskei Balázs hangsúlyozta, hogy napjainkban a mainstream politikai elemzés már nem csupán elméleti síkon mozog, hanem konkrét politikai cselekvésekké formálódik. Az elemzések nem válik összetettebbé, hanem inkább egyszerűsödnek, ami lehetővé teszi, hogy a politikai szereplők könnyebben kapcsolódjanak hozzájuk.

Dull Szabolcs úgy gondolja, hogy a média felgyorsulása, a közösségi média megjelenése miatt a politikai kommunikációnak változnia kell, ezért a politikai elemzőknek is változniuk kell. Az a kérdés, hogy ugyanazt, amit tíz-húsz éve mélyen feltártak a folyóiratokban, hogyan tudják átadni például a közösségi médiában. A volt főszerkesztő kulcskérdésnek tartja, hogy nem tudja megkerülni azt az állapotot, ha jövő héten próbálja elemezni például Menczer Tamás és Magyar Péter veszekedését, akkor már más lesz a téma, másról fognak beszélgetni.

Ma politikai elemzőnek azt a szakembert nevezzük, aki a politikai eseményeket, trendeket és dinamikákat mélyrehatóan vizsgálja, és elemzéseivel hozzájárul a közpolitikai diskurzushoz. Ezek a szakértők különböző módszerekkel, például statisztikai adatok, közvélemény-kutatások és történelmi összehasonlítások segítségével igyekeznek megérteni a politikai rendszerek működését, a választói magatartást és a politikai stratégiák hatékonyságát. A politikai elemzők gyakran publikálnak cikkeket, készítenek előrejelzéseket, és konzultálnak különböző intézményekkel, hogy tájékoztatást nyújtsanak a döntéshozók számára, valamint a nagyközönségnek is betekintést nyújtsanak a politikai folyamatok mögött húzódó összefüggésekbe.

Dull Szabolcs érdekes kérdést vetett fel: Az elmúlt másfél-két évtizedben a politológusok szakszerűen elemezték a politikai eseményeket, míg manapság megfigyelhető, hogy sokan a pártok érdekeit szolgálva, inkább propagandistaként lépnek fel, és nem a valóságot tükrözik. Vannak olyan szakértők is, akik valóban értenek a politikához és próbálnak hitelesen szerepelni, de a színen lévő hangok között bőven akadnak olyanok is, akik csupán beszélnek a politikáról, anélkül hogy valódi tudással rendelkeznének. Dull Szabolcs megjegyzi, hogy ez a zűrzavaros helyzet azt eredményezi, hogy a közönség, a nézők és a választók mindent egyetlen forráson keresztül kapnak, és sajnálatos módon minden információt egyformán fogadnak el.