Ez még nem egy adóügyi nézeteltérés!
Több évvel ezelőtt, egy pénzügyminisztériumi belső megbeszélésen az adórendszer reformja került terítékre. Az értekezlet végén az egyik kollégám egy szarkasztikus megjegyzést tett, ami rávilágított a társadalmi mentalitásra: „Ez olyan, mint a társasházak közgyűlése, ahol mindenki egyetértene a régi lift cseréjével, és mindannyian támogatnák a fűtési rendszer modernizálását, de amikor a közös költségek emeléséről van szó, már a legkisebb javítások finanszírozása is kérdésessé válik.” Ez a megfigyelés tökéletesen tükrözi a közös felelősségvállalás nehézségeit és a cselekvés iránti vonakodást a közösségekben.
Jelenleg is hasonló folyamatok zajlanak, de ezúttal országos szinten. Júliusban a "Gazdasági Kabinet" néven ismert csoport közzétett egy másfél oldalas dokumentumot, amely elsődlegesen az adókedvezmények átfogó felülvizsgálatát ajánlja a jövőbeli Tisza-kormány számára. Ezen kívül egy "háromsávos, progresszív jövedelemadó struktúra" bevezetését is javasolja.
A rezsim elérkezettnek látta az időt, hogy totális támadást intézzen a progresszív jövedelemadónak még az in statu nascendi állapotában lévő gondolata ellen is. Ráadásul a Fidesz gondolkodásában a "progresszív" jelző már eleve szinonimája a "nép ellensége" (ld. még: vrag naroda") fogalmának, és az adóval kapcsolatban a "progresszív" jelző pedig pláne a lehető legszörnyűbb dolgot: az A-DÓ-E-ME-LÉST kell jelentse. Mindezek következtében tehát a hadak ura megfújta a harci kürtöket, s mostantól az újabb parancsok kihirdetéséig a Fidesz fő ellensége a PROGRESSZÍV JÖVEDELEMADÓ lesz!
Mit érdemes tudnunk a progresszív jövedelemadóról? Magyarországon fontos kiemelni, hogy a személyi jövedelemadónak (szja) ezt a "piackonform" változatát még a rendszerváltás előtti időszakban, a 80-as években vezettük be. A klasszikus piacgazdaságokban is akadtak kísérletek az egységes, más néven lineáris szja bevezetésére, melyek az egyszerűségre és a törvény előtti egyenlőségre hivatkoztak. Azonban azóta a fejlett országok túlnyomó többsége áttért a személyi jövedelem progresszív adóztatására. A progresszív adózás lényege abban rejlik, hogy alacsonyabb jövedelmek esetén az adókulcs is alacsony, sőt, bizonyos esetekben egyszámjegyű lehet. Azonban, amikor a jövedelem egy meghatározott küszöböt átlép, a fölöttes rész - itt fontos hangsúlyozni, hogy nem az egész jövedelemről van szó, hanem csak annak a sávba eső részéről - már magasabb adókulccsal adózik. Például Ausztriában a nagyon alacsony éves jövedelem teljesen adómentes, majd fokozatosan emelkedik az adókulcs. Az 5. töréspont, ami évi 103 ezer euró, felett a jövedelem ezen részének 50%-át kell adóként befizetni. Egymillió euró felett pedig az szja már 55%-os mértéket ölt.
A rendszerváltást követően a magyar kormányok, politikai irányultságuktól függetlenül, hosszú időn át fenntartották a személyi jövedelem progresszív adózásának rendszerét. Ez a megközelítés egyértelműen tükrözte a baloldali eszmék által hirdetett méltányosság és igazságosság elveit. Egészen 2011-ig nem volt kérdés, hogy ez a rendszer működik, ám ekkor Orbán Viktor kormánya váratlanul áttért az egykulcsos adózásra. Ez a lépés természetesen heves vitákat generált, de Orbán nem az a politikai figura, aki könnyen meghallgatta volna mások érveit vagy figyelembe vette volna az eltérő véleményeket.
Utóbb azonban készültek tudományos elemzések is az új szisztéma következményeiről. Tóth G. Csaba és Virovácz Péter a statisztikában általánosan használt módszer szerint előbb nagyság szerint sorba rendezte az éves személyi jövedelmeket, majd ezt a sort tíz, egyenlő számú adózót tartalmazó csoportra, ún. decilisre bontotta. Ennek alapján pontosan ki lehetett számolni, hogy az egykulcsos adózás bevezetésével az adózók alsó (tehát az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező) 7 decilise - azaz az adózók 70 százaléka - összesen 133 milliárd forintot veszített az új adórendszer miatt. Eközben a felső három decilisbe tartozók mindösszesen csaknem négyszer annyit: 507 milliárd forintot nyertek az adószabályok változásán. (Külön érdekesség, hogy a legfelső 10 százalék vitt el 500 milliárdot.)
A kutatók figyelmeztettek arra, hogy az egykulcsos adó bevezetése előtt a legfelső jövedelmi tized állt a személyi jövedelemadóból származó bevételek 61%-ának hátterében, azonban a reformot követően ez az arány már csak 42%-ra csökkent. Az évek során, a magas jövedelmek és az alacsony adókulcsok következményeként a vagyon eloszlása is drámaian átalakult: ma a lakosság pénzügyi vagyonának 70%-a a legfelső 10%-hoz tartozik, és ezen belül a legfelső 1% birtokolja a pénzügyi vagyon 40%-át. Ezzel szemben a magyar lakosság alsó fele csupán a teljes vagyontömeg 7%-át tudhatja magáénak.
Arról is megjelentek adatok, hogy száz honfitársunknak van egyenként 40 milliárd forintot meghaladó vagyona. Százötvenen vannak, akik 10 milliárd forintnál többet birtokolnak, van ötezer magyar, aki egymilliárd forinttal rendelkezik, és húszezren esnek a 400 milliót meghaladó vagyont birtoklók csoportjába. Körülbelül ők teszik ki a teljes lakosság két és fél ezrelékét.
Manapság már nem lehet kétség, hogy a kiemelkedően - a köznyelvben mondhatni: arcátlanul - magas jövedelmek, valamint a többség számára szinte felfoghatatlan vagyonok egyik fő forrása az Orbán-rezsim által bevezetett, torzított, egykulcsos adóztatási rendszer. (Fontos megjegyezni, hogy sok publikáció és elemzés hangsúlyozza: ez a gazdagság nem hálátlan, és amikor a vezető nehéz helyzetbe kerül, hajlandó akár áldozatot is hozni Orbán Viktor támogatásáért.)
Ebből világosan kiderül, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése milyen jelentős jövedelemelosztási átalakulást hozott Magyarországon. A következmények fényében nehezen elképzelhető, hogy bármely ország politikai pártja olyan radikális vagyoni és társadalmi átrendeződést indítana el, amely a lakosság túlnyomó részének hátrányos helyzetbe kerülésével jár, míg egy kicsiny elit csoport jelentős gazdasági előnyökre tesz szert.
Talán meglepő, de az szja mellett a különböző jövedelmi csoportok eltérő terhelése a forgalmi adó megfizetésekor is megmutatkozik. Bár az áruk és szolgáltatások vásárlásakor mindenki azonos mértékű áfát fizet, az alacsony jövedelmű családok jövedelmük jelentős részét lakhatásra, élelmezésre és ruházkodásra költik. Ennek következtében arányosan több forgalmi adót fizetnek, mint a magasabb jövedelműek, akiknek lehetőségük van pénzügyi megtakarításokra és befektetésekre is. Továbbá, az áfa mellett figyelembe kell vennünk a forgalmi adóként működő ún. "kiskereskedelmi adót" is, amely újabb terhet jelent a vásárlók számára.
A Fidesz nem csupán a magánszemélyek számára igyekezett csökkenteni az adóterheket, hanem a vállalkozások esetében is. 2017-ben jelentős változások léptek életbe a társasági adó rendszerében: a törvény értelmében az 500 millió forint adóalapig 10 százalékos kulcsot alkalmaztak, míg afelett 19 százalékra emelkedett a teher. Ennek következtében körülbelül 300 ezer kisvállalkozás részesült az alacsonyabb adókulcs előnyeiből, míg csupán 800 cégnek kellett a magasabb, 19 százalékos adót megfizetnie. Azonban az Orbán-kormány által 2017-ben bevezetett "adócsökkentés" javarészt a nagyvállalatok, köztük a külföldi, nem magyar tulajdonú óriáscégek nyereségét növelte, hiszen az adóelőnyök 70%-a hozzájuk került.
Az általam megismert, több ezer főt felölelő mintán végzett személyes megkérdezéses közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a válaszadók körülbelül kétharmada határozottan a progresszív jövedelemadó bevezetése mellett áll. Érdekes módon ez a támogatás valószínűleg független a fent említett tudományos elemzés ismeretétől.
Az utóbbi másfél évtizedben a Magyar Szocialista Párt következetesen a közéleti diskurzusban és a parlamenti vitákban is az adócsökkentés mellett állt ki. Emlékezetes például a 2021 áprilisi "A korszakváltás programja" című kiadványunk, amely közel 130 oldalon fejtette ki elképzeléseinket. Ebben többek között javasoltuk, hogy a minimálbér szintjéig terjedő munkavállalói jövedelmeket adómentessé kellene tenni, adójóváírás formájában. Emellett azok, akik a mindenkori és az előző év mediánbérének sávjában keresnek, fokozatosan csökkenő adójóváírás révén alacsonyabb, 15 százalék alatti adóteherrel számolhatnának.
Akkor a kezdeményezésünket a fideszes többség csípőből elutasította, de ez nem volt meglepő. Viszont a minap igazi meglepetést okozott, amikor valamelyik sajtóorgánumban szó szerint ismertették ezt a koncepciót - igaz, azzal a felvezetéssel, hogy ez a Tisza Párt egyik szakértőjének a javaslata.
Hangsúlyozzuk, hogy jelen pillanatban nem zajlik tényleges adóviták, csupán egyetlen adónem, mégpedig az szja kérdése került terítékre. Az ügy hátterében viszont két igen eltérő javaslat áll, amelyek éles ellentétben állnak egymással:
Egy egységes jövedelemadó-rendszer, amely megőrzi a korábban említett aránytalanságokat és igazságtalanságokat, tükrözi a Fidesz és bizonyos értelemben Tisza párt elképzeléseit is. A Fidesz eltökélten ragaszkodik az egykulcsos jövedelemadóhoz, és ezt a "mindenáron" kifejezéssel a legszorosabb értelemben kell értelmeznünk: Orbánék hajthatatlanok az egykulcsos szja fenntartásában, függetlenül attól, hogy ez milyen terheket ró a szegényebb adózókra. Kétségtelen, hogy az Orbán-kormány működtetésének költségeit a magyar társadalom alacsonyabb jövedelemmel bíró többsége viseli.
(2) Ezzel szemben van a baloldali, a Magyar Szocialista Párt által korábban alkalmazott, majd későbbi hivatalos dokumentumaiban megerősített álláspont, amely a jövedelmek igazságos újraosztását is felvállaló progresszív személyi jövedelemadó ismételt bevezetését ígéri. A magyar baloldal, mindenek előtt a Magyar Szocialista Párt egyértelműen és következetesen kitart a jövedelem progresszív adóztatása mellett, de ezen túlmenően is kész támogatni a rászorulókat.
A minap a HVG360 oldalain Kármán András, a Tisza Párt vezető közgazdásza számunkra szimpatikus koncepciót fogalmazott meg az adócsökkentésre és az adóterhelés igazságosabb kialakítására; továbbá a vagyonadó bevezetésére is, amit mi is indokoltnak tartunk. Utóbb a Tisza elnöke egy pontosított, ugyancsak egykulcsos, de hatását tekintve progresszív adóterhelést jelentő álláspontot terjesztett elő. Ezt a megoldást csak azzal tudjuk magyarázni, hogy a sok évig a Fidesz szellemi emlőin nevelkedő tiszás politikus jelenleg tartózkodik a "progresszív" jelző bárminemű használatától. Összességében azonban a Tisza Pártnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatos kritikája megalapozott, és a jövőről szóló elképzeléseik sincsenek áthidalhatatlan távolságban a baloldal elképzeléseitől.
A Fidesz kommunikációja által előhúzott apokrif elképzelés, amely a Tisza folyóhoz kapcsolódik, váratlan módon nyitotta meg Pandora szelencéjét. Ennek következtében az szja-ról folytatott párbeszéd meglepően korán kezdődött a közelgő választásokhoz képest. A rendszerváltás óta tevékenykedő pártok valószínűleg érdekeltek abban, hogy széleskörű, átfogó és nyilvános vitát folytassanak egy olyan gazdaságpolitikai irányvonalról, amely valóban elősegíti Magyarország gazdasági fellendülését, beleértve az adópolitikát is.
A Magyar Szocialista Párt határozott álláspontja, hogy a hazai gazdasági és társadalmi előrelépés érdekében nyitottak vagyunk bármilyen régi vagy új demokratikus politikai mozgalommal folytatott párbeszédre, hogy közösen megvitassuk a szükséges rendszerváltó kormányzati programmal kapcsolatos kérdéseket.
A szerző korábban a pénzügyminiszteri posztot töltötte be.
