Ez Van Gogh napraforgóinak mélyreható mondanivalója.
Vincent van Gogh napraforgói nem csupán egyszerű színes virágok a falon; ezek a festmények a művész lélekrajzát is tükrözik. A BBC legfrissebb cikke új perspektívába helyezi van Gogh egyik legismertebb alkotását, feltárva a mögöttes érzelmeket és jelentéseket, amelyek ezekben a vibráló színekben és formákban rejlenek.
Van Gogh nem csupán véletlenszerűen választotta a napraforgókat festményei alanyául - számára ezek a virágok nem csupán a szépséget képviselték, hanem a Nap esszenciáját is megtestesítették. A napfény, mint egy fáklya, mindig irányt mutatott a sötét időszakokban. Ahogy ő megfogalmazta:
A napraforgó az enyém.
Ez a művészi hitvallás nem csupán egy eszme kifejezése, hanem egy különleges személyes jelkép is: a fény, a remény és az élet iránti vágyakozás megtestesülése. A sárga vidám árnyalatai révén ezek a festmények szinte pulzálnak az energiától, mintha a virágokkal együtt életre kelne a vászon.
A napraforgók napfény felé való fordulása, amit heliotropizmusnak nevezünk, évszázadok óta lenyűgözi az emberi képzeletet. Van Gogh szemében ez a jelenség egy mély spirituális szimbolikát hordozott: a lélek küzdelmét, amely mindig a fény után vágyik, még a legnehezebb pillanatokban is. Ez a fény iránti örömteli, szinte vallásos vágy adja a virágok érzelmi mélységét. A képek vibráló élettel teliek, a különösen élénk sárga tónusok szinte "táncolnak" a vásznon. Nem meglepő, hogy Van Gogh úgy érezte, hogy ezek a festmények képesek egy egész teret beragyogni, és fénnyel megtölteni a legszürkébb napokat is.
Van Gogh a napraforgókat egy triptichon, vagyis egy három táblából álló oltárkép részének szánta. A középső festmény - a Berceuse -, mint anyafigura két oldalán lobogó "tűztornyokként" a napraforgók ragyogtak volna. Ez az összeállítás a védelem, a melegség és a vallásos áhítat jelképe lett volna, egyfajta önterápiaként.
Ne feledjük, hogy ezek a képek nem a boldog pillanatok krónikái. A fény és az élet szimbolikája mögött Van Gogh bonyolult lelkiállapota bújik meg: a magány, a szorongás és a transzcendencia. A művész pszichéje hasonlóan viharos volt, mint az általa alkalmazott ecsetvonások. A Napraforgók nem csupán ragyogást hoznak, hanem kapaszkodókként is funkcionálnak a sötétségben. Ezek a virágok egyszerre árasztanak gyógyító fényt, miközben tükrözik a festő belső küzdelmeit és viharait.
