Ezekben az erdőkben csodálhatjuk meg a szarvasbogarak lenyűgöző rajzását. | Soksz

A hatalmas szarvasbogár a kontinens legnagyobb bogarának számít. Nevét különleges, szarvasagancsra hasonlító rágóinak köszönheti, melyek a hímeknél különösen impozánsak és figyelemfelkeltőek. Ezek az egyedi adottságok nem csupán a megjelenésük miatt lenyűgözőek, hanem a hímek közötti párharcokban is kulcsszerepet játszanak.

A Körös-Maros Nemzeti Park bejegyzésében említést nyer, hogy ezek a rágók nem csupán külsejükben, hanem funkcionális szempontból is párhuzamba állíthatók a szarvasbikák agancsával. A hímek, miközben a nőstények figyelméért küzdenek, egymás ellen fegyverként alkalmazzák őket, akárcsak a szarvasbikák az agancsaikat a bőgés időszakában.

A szarvasbogaraknál csak a hímeknek van nagyméretű, módosult rágójuk. A nőstényeknek egyáltalán nem feltűnő, teljesen szokványos, kisméretű, ívelt rágóik vannak és kisebbek, szerényebb megjelenésűek. A hímek rendszerint 3-8 centiméter hosszúak, de ritkán 10 centiméteresre is megnőhetnek.

A nagy szarvasbogarak elsősorban a keménylombú erdőkben találják meg otthonukat, különösen a tölgyfák által dominált erdőségek és facsoportok vonzzák őket.

Ezek a területek ideális otthont nyújtanak a nagy szarvasbogarak számára. Főként a tölgyfákhoz kapcsolódnak, mivel lárváik 4-5 évig a fakorhadékban található táplálékot fogyasztják, és a korhadó tölgyfa számukra a legideálisabb. Miután a hosszú lárvastádium lejár, minden év május végén és június elején elérkezik a rajzás ideje, amikor az imágók, tehát a kifejlett rovarok, megkezdik aktív életüket.

A szarvasbogarak kifejlett állapotukban csupán 1-2 hónapot élnek, de ez az időszak bővelkedik izgalmakban. Táplálkozásuk során a fák sebei által kibocsátott nedveket nyalogatják, ezzel biztosítva maguknak a szükséges energiát. Az alkonyati órákban, különösen a hímek, szinte lázasan keresik a párzásra vágyó nőstényeket. Látványos színpadi előadásban, függőleges testtartásban és hangos zúgással repkednek fáról fára, akár 8 cm-es méretükkel vonzzák a figyelmet. A feromonok, azaz az illatanyagok segítségével bukkannak rá a nőstényekre, ami gyakran több hím rivalizálását vonja maga után. Ilyenkor a hímek összecsapása valóságos látványossággá válik, hiszen a természet e különleges harcosaik nemcsak a szaporodásért, hanem a faj fennmaradásáért küzdenek.

A hatalmas, agancsszerű rágóikkal a hímek heves küzdelembe bocsátkoznak, minden erejüket latba vetve, hogy ellenfelüket a magasba emeljék. A céljuk nem csupán a diadal, hanem hogy a legyőzött riválisukat a fa törzséről ledobják, így megszerezve a nőstényt, akivel végül a párosodásra sor kerülhet. Ezt követően, a hímek sorsa gyakran tragikus, hiszen néhány napon belül elpusztulnak, míg a nőstények tovább élnek, hogy teljesíthessék életük legfontosabb feladatát: a peték lerakását. Ők a korhadó fatuskók és fatörzsek között keresnek megfelelő helyszínt, s a föld alá ásva, akár 30-50 cm mélyen is elhelyezik petéiket, biztosítva ezzel a következő generáció életben maradását.

Különleges felfedezésről számoltunk be, miszerint egy útszéli tölgyerdőben szarvasbogár-temetőre bukkantak. A holt fák nem csupán a táj szépségét gazdagítják, hanem fontos szerepet játszanak az erdők ökoszisztémájának megőrzésében. A szarvasbogarak lárvái, amelyek a fákban találják meg bölcsőjüket, szintén hozzájárulnak a természet körforgásához.