A Facebookon terjedő összeesküvés-elméletek és miniszteri zűrzavarok közepette végre sikerült legyőzni az 50 év után újra felbukkanó RSZKF-járványt.
Valamivel több mint fél évvel azután, hogy bejelentették a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) betegség 2025. márciusi megjelenését, szeptember 10-én Magyarország visszanyerte a betegségtől mentes státuszát az Állategészségügyi Világszervezettől (WOAH). A párosujjú patásokat (elsősorban szarvasmarhákat, disznókat, juhokat és kecskéket) érintő betegség április közepéig öt Győr-Moson-Sopron megyei településen tűnt fel, de széles szakmai összefogással hamar sikerült megfékezni a járványt - igaz, ezért az érintett gazdáknak teljes állományokat, összesen közel 20 ezer állatot kellett leölniük, ami nem kis gazdasági és lelki teherrel járt. A hatóságok azóta több ezer telep vizsgálata után sem találták új nyomát a fertőzésnek, így a mentességgel már nemzetközileg is helyreállhat az állatokkal és termékeikkel való kereskedelem.
A ragadós száj- és körömfájás nevében benne van, hogy miért különösen veszélyes, nemcsak az érintett gazdaságokra, de a gazdaság egészére nézve: ragadós, vagyis rendkívül fertőzőképes. Bár emberekre nem veszélyes, és az állatok többségére sem jelent halálos fenyegetést (a fiatal állatokat kivéve), elképesztő szenvedést okoz a fertőzött patásoknak, emellett nagyon könnyen terjed: a vírus a széllel akár 30 kilométerre is eljuthat, de a gondozók ruháján, cipőjén vagy haján is könnyen bekerülhet egy telepre, ahol villámgyorsan végigszaladhat az egymással érintkező állatokon.
Ez azt is sugallja, hogy egy járvány idején sürgős és hatékony védekezésre van szükség. Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója és a magyar állattenyésztés meghatározó személyisége egy júniusi interjú során kifejtette, hogy készült egy matematikai modell, amely azt mutatja, ha a szakértők nem reagáltak volna azonnal az első esetekre, akkor a betegség több mint 220 telepre terjedt volna el, a kezdeti 5 helyett, a járvány időszakában.
A helyzetet nem segítette, hogy az RSZKF utoljára 1973-ban volt jelen Magyarországon, amikor még teljesen más volt a szabályozási környezet és ebből fakadóan a járványvédelmi protokoll is - ez minden bizonnyal fontos szerepet játszott a járvány során eluralkodott hisztérikus közhangulat kialakulásában. Mert közel húszezer - többnyire nem is fertőzött - marha és disznó hirtelen levágásának híre nagy port kavart, a síró állatgondozók erős képe virálissá vált, és szó szerint bociszemek lepték el a közösségi médiát is az állatokkal és a gazdákkal együttérző posztok illusztrációjaként. A másfél hónapos történéseket Facebookon terjedő összeesküvés-elméletek, miniszteri kavarások, a bio- és agroterrorizmus szavak feltűnése, dögkút miatti tüntetések, a Mennyországba menetelő tehenek AI-képei, közhangulat-csillapító szándékú szakértői cikkek és megszólalások színezték, miközben a háttérben szüntelenül dolgozott a helyzet megoldásán gazdák, állatorvosok, hatósági szakemberek, kutatók és rendvédelmisek sokasága.
Hogy a szakmabeli nyilvánosságban mekkora egyetértés volt a drasztikus intézkedések helyességében, azt jól jelzi, hogy amikor szeptemberben miniszteri kitüntetést kaptak a járvány elleni védelemben részt vevő rendőrök, katonák, állatorvosok és más szakemberek, az a Bóna Szabolcs is ünnepelte az állami szervek munkáját, aki nemcsak az egyik érintett (a rábapordányi) telep vezetője, hanem a Tisza Párt agrárszakértője és tanácsadója is egyben. Hasonló vészhelyzetekben rendre kiderül, hogy a védekezés felülírja a politikai érdekeket - márpedig, ahogy Jánosa Tibor, az Alphavet Állatgyógyászati Zrt. Biosecurity Divíziójának igazgatója mondta október közepén az Agrárszektor podcastjában, itt pár óra alatt kiderült, hogy "a komplett magyar állattenyésztés került veszélybe".
Az utóbbi néhány évben egyébként is egyre több állategészségügyi csapás éri Magyarországot, elég csak a madárinfluenzára, az afrikai sertéspestisre, a kiskérődzők pestisére vagy a szeptemberben felbukkanó kéknyelv-betegségre gondolni. Ezek mind sokszoros fenyegetést jelentenek azokra a gazdaságokra, ahol felbukkannak: az állományokat le kell ölni, az állatokat pótolni kell, a termelés leállásával és az exportkorlátozások miatt hosszú távon eleshetnek a bevételektől, és még a védelmi intézkedéseket is el kell végezni. Több milliárd forintos károkról van szó, és vagy kipótolja legalább a nagyját az állam, vagy nem. Az RSZKF-járványban érintett gazdaságoknak már elkezdték kiutalni a kártérítést, de nem mindenki elégedett a támogatás mértékével.
A 2025-ös kitörések nem Magyarországon kezdődtek, így a szakembereknek legalább néhány hétnyi idejük volt arra, hogy aktualizálják tudásukat a betegségről: januárban Németországban, vízibivalyokban észlelték a vírust, ezzel 14 év után ütötte fel újra a fejét az RSZKF az Európai Unióban. Március elején aztán Magyarországon és Szlovákiában, egymáshoz közeli telepekről jelentették a fertőzés felbukkanását. Itthon öt Győr-Moson-Sopron megyei települést érintett a járvány: először Kisbajcson, majd néhány hét elteltével Levél, Darnózseli, Dunakiliti és Rábapordány községekben tűnt fel a száj- és körömfájás, és Dunakiliti kivételével mindenhol sikerült három héten belül felszámolni a fertőzést.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a kezdetektől igyekezett közérthetően kommunikálni a járványhelyzetet és tudatosítani a drasztikus intézkedések láttán sokkolt emberekben azt, hogy miért van szükség az állatok leölésére. Sokan ugyanis még emlékezhettek, vagy legalábbis hallhattak, tanulhattak a legutóbbi, 1973-as járvány kezeléséről: akkoriban még megoldást jelentett az állatok vakcinázása és a fertőzött jószágok elkülönítése, mivel a nemzetközi állategészségügyi szabályozások jóval rugalmasabbak voltak, és az exportkorlátozások sem voltak olyan szigorúak, mint napjainkban. Ezzel szemben a 2025-ös járvány idején már az Európai Unió egységes járványügyi előírásai voltak érvényben, amelyek a vakcinázott állatok termékeinek exportját tiltják, ezért Magyarországon a fertőzött és veszélyeztetett állományok azonnali leölése vált szükségessé. A modern járványkezelés célja így nemcsak a betegség megfékezése, hanem az ország "mentes státuszának" mielőbbi visszaszerzése és az exportpiacok megóvása volt.
A védekezés több szinten zajlott, és Jánosa Tibor a fent említett podcastban részletesen kifejtette, hogy a járvány kezdetén egy helyi, "kis operatív törzs" alakult meg Győr-Moson-Sopron megyében, Varga Péter rendőrfőkapitány vezetésével. Ebben a csoportban a honvédség, a katasztrófavédelem, valamint a Nébih kihelyezett osztályai is részt vettek, hogy az illetékes hatóságok gyors és hatékony válaszokat adhassanak a folyamatosan változó járványhelyzet kihívásaira. Április elején azonban Pintér Sándor belügyminiszter megalapította az országos, "nagy operatív törzset", amelybe már az Agrárminisztérium, valamint az országos katasztrófavédelmi és rendvédelmi szervek is bekapcsolódtak. A cél az volt, hogy központi irányítással koordinálják a járvány elleni védekezés folyamatait.
Jánosa véleménye szerint az elmúlt évek madárinfluenza elleni intézkedései kijelölték a helyes irányt a járványkezelés terén. Az érintett telepeken, ahol az állomány leölése történt, az állati melléktermékek ártalmatlanításával foglalkozó ATEV Zrt. munkatársai azonnal elszállították a tetemeket. Eközben a járványvédelmi szakemberek gondoskodtak az ATEV zárt kamionjainak fertőtlenítéséről, hogy megakadályozzák a kórokozó terjedését. A fertőtlenítési intézkedések nem álltak meg itt; az istállók, fejőházak és gabonatárolók mellett a településekről kivezető utak, autópálya-lehajtók és határátkelők környéke is alaposan át lett vizsgálva és megtisztítva. A folyamat során olyan agrárszakemberek is bekapcsolódtak, akik személyesen tapasztalták a 2001-es brit RSZKF-járvány kezelését, vagy aktívan részt vettek abban. Ekkor több mint 10 ezer állattelepen mintegy 6,5 millió marhát és juhot kellett leölni, ami becslések szerint 8 milliárd font kárt okozott az ország gazdaságában.
A magyar telepeken végrehajtott intézkedések következtében összesen több mint 9300 szarvasmarhát és közel tízezer sertést kellett levágni és elföldelni. A gazdaságok területén minden fertőzöttnek tekintett anyagot meg kellett semmisíteni: a szalmabálákat és gabonákat elégették, míg a tárolt több tízezer köbméternyi hígtrágyát ártalmatlanítani kellett, lehetőség szerint savasítással vagy lúgosítással. A telepek köré vadkerítéseket építettek, a védelmi zónákban pedig rágcsálóirtást végeztek. A fertőtlenítést követően alaposan átmosták az összes helyiséget, és a tehenészeteket két körben végfertőtlenítették a teljes mentesítés érdekében. Nemes Imre, a Nébih elnöke, aki szeptembertől az országos főállatorvosi posztot is betölti, megjegyezte, hogy az intézkedések költségei az állam számára 17 milliárd forintra rúgtak, és ez az összeg még nem tartalmazza az exportkiesés következményeit. Az élősertés-export 61%-kal, míg a sertéshús kivitele 26%-kal csökkent. Jánosa becslése szerint a járvány összesített gazdasági hatásai alsó hangon 50-80 milliárd forintra tehetők.
A legkritikusabb kihívásként a leölt állatok elhelyezése bizonyult. A szakértők a Hegyeshalomhoz tartozó Csemeztanya területén jelöltek ki egy dögkutat, ahol 4-5 méter mély, előzetesen fertőtlenített gödrökbe temették el a kisbajcsi és levéli állattetemeket. Április elején egy videó kezdett el terjedni a helyszínről, amelyen sötét folyadék bugyogott fel a talajból – ez a bizarr látvány riadalmat keltett a helyiek körében, még akkor is, ha az agrárminisztérium és a főállatorvos állítása szerint természetes és veszélytelen folyamatról volt szó. Később Pereszteg és Bábolna területén is dögkutakat alakítottak ki, ahol szintén heves tiltakozások kísérték az eseményeket: a lakosok és polgármesterek egyaránt arra panaszkodtak, hogy előzetes tájékoztatás nélkül szállították be hozzájuk a tetemeket, ami hosszú távon ronthatja a települések hírnevét és élhetőségét. Bábolnán az útlezárással is kifejezték ellenkezésüket az intézkedések ellen, és a tüntetések hatására Nagy István agrárminiszter is ellátogatott a helyszínekre – ám mindkét településen ellenséges fogadtatásban részesült, a fórumokat bekiabálások és a miniszter szavait megmosolygó reakciók kísérték.
Az indulatok az utóbbi időszakban részben lecsillapultak: Bábolna önkormányzata végre, hosszú tárgyalások után, hozzájut az egymilliárd forintos kártérítéshez, amit az állam biztosít. Csemeztanyán pedig, az agrárminiszter hathatós közbenjárásának köszönhetően, az Aqua Szolgáltató Kft. sikeresen bevezette az ivóvizet a település 36 ingatlanjába. A Mosonmagyaróvár TV tájékoztatása szerint az elföldelés óta folyamatosan zajlanak a laboratóriumi vizsgálatok: a Nébih négy monitoring kúton keresztül ellenőrzi a helyzetet, a mintákat független, akkreditált laborok elemzik, és eddig nem találtak emberi egészséget veszélyeztető káros anyagokat a szivárgásokban. A Hegyeshalom, Levél és Mosonszolnok önkormányzatai által megrendelt, független hidrogeológiai hatástanulmány megállapította, hogy a csemeztanyai dögkút irányából a talajvíz déli irányba áramlik, és a szennyeződés nem gyakorol hatást a környező településekre. Az illetékesek hangsúlyozzák, hogy a területen jellemző csapadékbeszivárgás fokozatosan hígítja a szennyeződést, így annak koncentrációja idővel csökken, amit természetes biológiai folyamatok is elősegítenek. Az ellenőrzésekről készült jegyzőkönyveket a hegyeshalmi önkormányzat is megkapja, és ezeket bárki szabadon megtekintheti a hivatalban.
(Akit ennél is bővebben érdekel a járvány teljes lefolyása, a megtett intézkedések és azok tapasztalatai, annak jó szívvel tudom ajánlani a Nébih Országos Járványvédelmi Központját igazgató Lorencz András június 24-i előadásának felvételét.)
Már a járvány kezdeti szakaszában sikerült megállapítani, hogy a Magyarországra bejutott vírus az O szerotípushoz tartozik. Ez a törzs eltér attól, amely az év elején Németországban jelent meg, viszont megegyezik azzal a kórokozó típussal, amelyet később Szlovákiában azonosítottak. Az észlelt vírus 98-99%-os egyezést mutatott egy 2017-18-ban Pakisztánban izolált vírustörzzsel.
Raskó György agrárközgazdász április végén a Klubrádióban kifejtette, hogy a helyzet nem annyira meglepő, hiszen a járvány által érintett telepeken jelentős számú ázsiai, főként pakisztáni és észak-indiai szikh vendégmunkás dolgozik. Ezekből a régiókból a száj- és körömfájás betegség endemikusan előfordul. A szakértő elmondta, hogy a munkások körülbelül félévente váltják egymást, és az utazásaik során akár ruházaton, cipőkön vagy a hajukban is behurcolhatták a vírust. Raskó hangsúlyozta, hogy ez nem szándékos cselekedet volt, és a gazdaságok sem okolhatók a higiéniai hiányosságok miatt. A ritkán előforduló járványok és a marhahús betegségek alacsony száma miatt a védelmi intézkedések a szarvasmarhatelepeken sokkal lazaabbak, mint például a sertés- vagy baromfitelepeken. A fertőzött telepek között a vírus terjedését Raskó szerint a szél is segíthette, mivel a magyarországi tejelő állomány szinte szabadban tartózkodik; az istállók bár tetővel rendelkeznek, oldalfalaik nincsenek, így a szél bármely irányból bevihette a vírust.
Bár a beszámolók szerint a szakmabelieknek ez elfogadható magyarázatnak tűnt, az április 10-i kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter felkavarta az állóvizet, és bedobott egy alternatívát: "Egyelőre azt tudjuk mondani, hogy nem zárható ki, hogy a vírus nem természetes úton jött létre, hanem egy mesterségesen előállított vírussal van dolgunk, ezért kértük a laboratóriumokat, szakembereket, hatóságokat, hogy a vírus eredetével kapcsolatos, biztos és végleges információt szolgáltassanak." Ezt egy nappal később Nagy István agrárminiszter is elismételte saját tájékoztató videójában. Kemenesi Gábor virológus még Gulyás kormányinfójának napján elmondta a Qubitnek: annak az esélye, hogy valaki mesterségesen összerakott egy vírust, gyakorlatilag nulla, a kémcsőben létrehozott kórokozók képe cserébe a konteósok egyik kedvenc toposza. A kormányközeli konteógyártást Rózsa Lajos biológus, az MTA doktora is elítélte a Qubiten megjelent írásában.
Nagy Ágnes alezredes, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézetének vezetője a MATE június 24-én megrendezett állategészségügyi konferenciáján hangsúlyozta, hogy a honvédség egyik legfontosabb feladata a járvány eredetének és a kórokozó esetleges mesterséges voltának kivizsgálása volt. Az előadás során úgy tűnt, mintha Gulyás Gergely korábbi megjegyzésére reflektálna, amikor kijelentette:
"Valószínűleg sokan emlékeznek arra a híres kijelentésre a médiából, miszerint ez egy mesterségesen létrehozott kórokozó. Az igazság azonban az, hogy ez a vírus teljesen természetes eredetű. Tudjuk, honnan származik, de az, hogy miként került ide, már a nyomozó hatóságok dolga."
Az alezredes különösen hangsúlyozza a bio- és agroterrorizmus témájában tartott előadásában, hogy a pletykák kezelése kulcsszerepet játszik a védekezési stratégiákban. Rámutat, hogy ha szándékos károkozás gyanúja merül fel, annak bizonyítása kizárólag a nyomozóhatóságok és a laboratóriumok szoros együttműködésével lehetséges.
A vírus eredetével és a nyomozás jelenlegi állapotával kapcsolatos kérdéseinket a Miniszterelnökség, az Agrárminisztérium és a Nébih sajtóosztályának is elküldtük, de csupán a Nébih reagált, és sajnos a mesterséges eredetre vonatkozó kérdéseinket nem válaszolták meg kielégítően. A válaszukban megemlítették, hogy "az idei magyar ragadós száj- és körömfájás járványt okozó vírus genetikai rokonsága leginkább egy 2018-ban Pakisztánban azonosított vírustörzzsel áll kapcsolatban." A szakértők továbbra is dolgoznak a vírus megjelenésének hátterének feltárásán. Fontos megjegyezni, hogy egy járványügyi nyomozás során nem mindig lehet pontosan meghatározni, hogyan jutott be a vírus, inkább a lehetséges bejutási módok valószínűségének vizsgálatára helyeződik a hangsúly.
A járvány áthiszterizáltságának okai utólag három fő tényezőre vezethetők vissza:
A vírus eredete körüli spekulációk az utóbbi időszakban igencsak felerősödtek. Szakács Árpád, a magát erősen jobboldalinak valló újságíró, például május elején szokatlan állításokat fogalmazott meg. Úgy véli, hogy „bennfentes állatorvosi körökben már régóta nyílt titok, hogy a betegséget külsős személy hozta be hazánkba, méghozzá szándékosan.” Azt is hozzátette, hogy megbízható forrásai szerint a magyar hatóságok már hónapok óta alapos vizsgálatokat folytatnak az ügy kapcsán. Állítása szerint egy osztrák állatorvos került a középpontba, akit a betegség magyarországi megjelenésével összefüggésbe hoznak. Szakács szerint ez az illető tudatosan hozta be a vírust, hogy súlyos gazdasági károkat okozzon Magyarországnak és Szlovákiának. „Ez nem egyéni akció, hanem valami sokkal nagyobb dolog” - tette hozzá. Bár Szakács titkos forrásait nem fedte fel, azt is állította, hogy a hatóságok már tudják, melyik német laboratóriumban állították elő a vírust, amely a magyar állatállományt sújtotta. E szerint valaki biofegyverként használta a vírust, hogy gazdasági nyomást gyakoroljon az országra.
Szakács Árpád, aki 2015 és 2020 között a Mediaworks kiadó központosított megyei napilapjainak főszerkesztői posztját töltötte be, később, 2022 és 2024 között a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, Dúró Dóra főtanácsadójaként. Újságírói pályafutása alatt a Magyar Nemzet és a Magyar Idők munkatársaként is dolgozott, valamint közösen írt könyvet Bayer Zsolttal "A kultúra diktatúrája" címmel. A COVID-19-járvány idején oltásellenes véleményeit széles körben hangoztatta, és saját szavai szerint oknyomozó újságíróként "a WHO kényszeroltási programjával szembeni ellenállásra" hívta fel a figyelmet. Egy hosszú blogbejegyzésében, amelynek címe: "Mi áll az állatok rituális lemészárlásának a hátterében?", azt állította, hogy néhány nap leforgása alatt közel ezer cikket és tanulmányt olvasott el az elmúlt 200 évből. Ebből a kutatásból arra a következtetésre jutott, hogy a járványok megfékezésére a múltban a fertőzött állatok elkülönítése és a higiéniai intézkedések bizonyultak hatékonynak. Ezzel szemben ahol teljes állományokat írtak ki, ott évek múlva a járványok újra megjelentek. Így véleménye szerint az állatok leölése 2025-re nem kínál megoldást. Bár a címben említett "rituálét" nem részletezi, írása mögött sötét szándékokat sejtet, amikor a romániai elnökválasztásról kizárt putyinista jelölt, Calin Georgescu szavait idézi. Georgescu arra utal, hogy a COVID-19-et eredetileg 2016-ban akarták bevezetni, és egy élelmiszer- és vízválság előidézésével tervezték folytatni, amit végül 2025-re ütemeztek.
Egy különleges látványt nyújt az a kép, amely a közösségi médiában ismételten felbukkan, mindig az aktuális, népszerű összeesküvés-elméletekhez igazítva. Ahogy azt a járvány idején írt cikkünkben is részleteztük, már a címe is két különböző ENSZ-dokumentum összeollózása: az Agenda 21, ami egy 1992-ből származó cselekvési terv, a környezetvédelem és a társadalmi egyenlőség kérdéseivel foglalkozik, míg a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési célokat 2015-ben fogadták el. Ennek megfelelően kell értékelni az igazságtartalmát is – a 5G-s és mikrochipes teóriák mellett mindenféle világkormányos elképzelés megtalálható benne, és természetesen forrásmegjelölés nélkül terjed, főként szélsőjobboldali körökben.
Megkerülhetetlen figurája volt még a járványnak Mihalik Angelika ügyvéd is, aki a TikTokon, Facebookon és Substack-oldalán is hirdeti oltásellenes nézeteit (többek között azt a számtalanszor cáfolt teóriát, hogy a vakcinák autizmust okoznak) és ajánl jogi segítséget azoknak a szülőknek, akik be akarják perelni háziorvosukat a kötelező védőoltások beadása miatt - munkásságát a Szkeptikus Társaság idén Laposföld-díjjal ismerte el, cserébe Mihalik "bigott, ostoba sátánistáknak" nevezte a társaságot. Az ügyvéd Szakácshoz hasonlóan a 19-20. századi járványintézkedések felemlegetésével igyekezett alátámasztani azt, hogy miért bűn az állatok tömeges leölése - vagyis ironikus módon épp a vakcinázást propagálta. Hogy az 50 évvel ezelőtti vagy még annál is régebbi protokollok miért nem jelenthetnek ma megoldást, azt Bendzsel Dániel állatorvos már áprilisban pontokba szedve, részletesen és közérthetően ismertette. Mihalik emellett pertársaságok alakítására buzdította azokat a gazdákat, akik nem akarják, hogy a hatóságok levágják az állataikat és jogi segítséget ajánlott a kétségbeesett állattartóknak - hogy ezekből megvalósult-e bármi, azt nem tudni, az ügyvéd nem reagált a megkeresésünkre.
A járvány idején felbukkanó összeesküvés-elméletek egyik központi eleme az a gondolat, amely már az említett ENSZ-dokumentumban is szerepelt. Eszerint titokzatos globális elitek szándékosan rombolják le a mezőgazdaságot, hogy elősegítsék egy új, zöld klímadiktatúra kialakulását. Ebben a jövőbeli társadalomban az embereknek rovarokat és műhúst kellene fogyasztaniuk. Az izraeli műhúsgyártás körüli vitákban, amelyek nem mentesek az antiszemita megnyilvánulásoktól, a Mi Hazánk Mozgalomhoz kapcsolódó szereplők is megszólaltak. A Lakmusz májusi cikke szerint Dúró Dóra is hangoztatta azt az elméletet, hogy a Világgazdasági Fórum (WEF) régóta azon dolgozik, hogy "a húsok helyett mesterséges hússal, rovarokkal és génmanipulált termékekkel táplálják az emberiséget", ezzel pedig az állatok szerepe teljesen eltűnne a klímasemleges mezőgazdaság világából.
A Facebookon a járvány időszakában számos, ártalmatlan poszt is hatalmas népszerűségnek örvendett. Olyan bejegyzések kerültek a figyelem középpontjába, amelyek az elhullott vagy leölt állatok iránti szolidaritást fejezték ki. Ezek a posztok gyakran keresztény üzenetekkel és imára való felhívásokkal voltak fűszerezve, miközben az AI-képgenerálás kreatív lehetőségeit is kihasználták a vizuális hatás fokozása érdekében. Az ilyen tartalmak lájkok, kommentek és megosztások ezreit vonzották, tükrözve a közösségi média sokszínűségét és az emberek érzékenységét a nehéz időkben.
A Kisalföld október 14-én részletes riportot közölt a járvány kitörésének epicentrumáról, Kisbajcsról. A marhatelepet irányító Molnár Gábor bepillantást nyújtott a telep újjáépítési folyamatába. Az első 236 holstein-fríz növendék üsző október 6-án érkezett a telepre, és ezek a fiatal állatok képezik az új állomány alapját. A tervek szerint a 9-11 hónapos üszőket januártól kezdik megtermékenyíteni, ami azt jelenti, hogy 2026 szeptemberére már tejelésre is számíthatunk, kevesebb mint egy éven belül. Az állami kártalanítás is megtörtént, a marhatelep 1,15 milliárd forintot kapott, ami pontosan megegyezik a kár mértékével, beleértve a leölt állatok és a megsemmisített eszközök értékét is.
Tóth Adél, a Darnózseli Agrár Zrt. ügyvezető igazgatója a Mosonmagyaróvár TV-nek szeptemberben kifejezte aggodalmát a gazdaságát sújtó veszteségek miatt. Elmondása szerint a kár mértékét nehéz pontosan meghatározni, mivel a legnagyobb veszteséget, az elmaradt hozamokat senki nem tudja kártalanítani. "A tejtermelés az életünk alapja" - hangsúlyozta Tóth, aki úgy vélte, hogy a kiesés több száz millió forintra rúg. Bár az állatok értékének kártalanítása valamennyire segít új állatok beszerzésében, a nehézségek továbbra is fennállnak. "Április óta rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, és a következő év sem ígérkezik könnyűnek" - tette hozzá. A Telex cikkére hivatkozva elmondta, hogy a darnózseli telepen szeptember végén megkezdődött az állomány feltöltése, és céljuk, hogy február végére 700 szarvasmarhára növeljék a létszámot.
Meixner Paul, az osztrák-magyar származású ügyvezető igazgató, aki a levéli Nyugati Kapu TKSZ Szövetkezetet irányítja, egyelőre nem értesítette a nyilvánosságot a régóta várt támogatás megérkezéséről. A Magyar Hang szeptember 30-i jelentése alapján Meixner telepén, ahol több mint háromezer marhát kellett leölni a járvány következtében, 5 milliárd forintos kár keletkezett. Ebből azonban eddig még egyetlen forintot sem kaptak meg. "Ha nem érkezik meg a kártalanítás, az év végére működési nehézségeink támadnak, és végül csődbe juthatunk" - nyilatkozta aggodalmát kifejezve.
Megérkezett viszont az első néhány száz állat a dunakiliti és a rábapordányi telepekre, de ezekben a gazdaságokban is merültek fel problémák a kártalanítást illetően. A Dunakiliti Agrár Zrt. tulajdonosa, Domokos Zsolt a Mosonmagyaróvár TV-nek arról számolt be, hogy a telep a támogatás 85 százalékát kapta meg, mivel a biztosításuk nem felelt meg a törvényben előírtaknak - ez a 15 százalékos kiesés mintegy 200 millió forint mínuszt jelent, ami Domokos szerint jelentősen megnehezíti az újraindulást. A rábapordányi telep szintén megkapta a részkártalanítás keretében a tavasszal leölt állatok értékét, 1,1 milliárd forintot, ám a telepet vezető Bóna Szabolcs szerint a levágott marhák értékének megállapítása óta drágultak a tenyészállatok, így nem fedezi az újraindulás költségeit az állami segítség.
A jövőbeli járványok megelőzésére és kezelésére különféle innovatív technológiák kifejlesztése zajlik. Az Alphavet például olyan autonóm állattartó telepek létrehozásán dolgozik, amelyek nem igényelnek emberi beavatkozást, így minimalizálva az emberi hibák lehetőségét. Emellett a betegségmegelőző oltások kutatása is folytatódik: augusztusban Németországban sikeresen teszteltek egy új mRNS-vakcinát, amely a száj- és körömfájás ellen nyújt védelmet. Ahhoz, hogy a hazai mezőgazdaság ne élje át újra a múltbeli tragédiákat, elengedhetetlen, hogy az állattartó gazdaságok a járványvédelmi intézkedések során szerzett tapasztalataikat és friss ismereteiket a jövőben is alkalmazzák. Jánosa Tibor, az Agrárszektor podcastjának vendége, figyelmeztetett arra, hogy "a tapasztalatok alapján most, hogy a ragadós száj- és körömfájás lecsengett, sok telep már nem fél a következő járványtól, és azok az intézkedések, amelyeket az első hetekben bevezettek és jól alkalmaztak, kezdenek elhalványulni és eltűnni".
