Freund Tamás: Az MTA számára elengedhetetlen, hogy támogassa a hivatalban lévő kormány döntéseit.

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hangsúlyozza, hogy a kormány 80 milliárd forintos támogatása a kutatóintézetek ingatlanjaira komoly lépés, különösen annak tükrében, hogy ezek értéke gyakorlatilag elenyésző. Ezzel egyértelmű üzenetet küld azoknak, akik a testület vagyonának elherdálásáról beszélnek. Az elnök érdekes képzavarral illetette az Akadémiát: miért hívja őt egy „kétfejű sasnak”, és mit jelent ez a metafora a tudományos közéletben? Freund úgy véli, hogy a kormány nemsokára „sündisznóállást” fog felvenni, ami arra utal, hogy a politikai döntéshozók immár óvatosabbá válnak a kutatói közösséggel való viszonyukban. De vajon mikor kellene az MTA-nak elkerülnie a megsértődést, és hogyan hat a kutatók külföldre áramlása a hazai tudományos életre? E kérdésekre keressük a választ az interjúban.

Az idén 200 éves Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közgyűlésén a politikai támogatás hiányáról és arról is beszélt, hogy párbeszéd helyett a kormány igazodást vár el az Akadémiától. Milyen visszajelzéseket kapott?

Az akadémiai közösség tagjai egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy napjainkban elengedhetetlen, hogy a tudományos testület világosabban fogalmazza meg küldetését. Jelenleg is találkozhatunk olyan közéleti figurákkal, akik, bár nem feltétlenül tudósok, mégis láthatóan hiányos ismeretekkel rendelkeznek az Akadémia működéséről és feladatairól. A tudományos diskurzus és az akadémiai célok érthető kommunikációja kulcsfontosságú a társadalmi párbeszéd erősítése érdekében.

Attól tartok, a politikai támadások, mint amilyen az Akadémiáról sztálinista intézményként beszélő Schmidt Máriáé volt, nem pusztán információhiányból adódnak. De nem korszerűtlen egy kicsit ma a XIX. századi Akadémia-eszme? Hiszen akkor még volt esély összefoglalni az emberiség tudását, ma pedig már sokszor egy-egy tudomány képviselői sem értik egymást.

A tudomány sokszínűsége és a szakterületek mélyreható specializációja indokolja, hogy az Akadémia ernyőszervezetként működjön. Amikor a társadalom vagy a döntéshozók olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek alapos vizsgálatot igényelnek, az Akadémia képes a legbonyolultabb kérdéseket is felmérni, hiszen minden releváns szakterületet lefed. A közösségi média korában, ahol a különböző nézetek, sőt azok ellentétei is rendkívül gyorsan terjednek, egy hiteles fórum megléte soha nem volt ennyire fontos. Az Akadémia ezen adottságait a kormányzati döntéshozóknak is ki kellene használniuk. Ideális esetben jó lenne, ha a hatóságok előre kikérnék a tudományos közösség véleményét egy-egy ügyben; ám ha már megtörtént a döntés, akkor is fontos lenne, hogy a tudományos érvek megfelelő figyelmet kapjanak. Nem meglepő, hogy a társadalom a közintézmények közül az Akadémiát tartja a legmegbízhatóbbnak. Glatz Ferenc szavaival élve, az Akadémia a nemzet bölcs tanácsadója.