Gyulán, gyermekként, csillogó szemekkel bámulta a Hold fénylő arcát, ám felnőttként egy olyan merész álmába fogott, amely 0,00000000001 pontossággal képes volt a világot feje tetejére állítani.

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1900. július 24-én látta meg a napvilágot a Gyulához tartozó Gyulaváriban Bay Zoltán, a magyar-amerikai fizikus, aki a múlt század egyik legkiemelkedőbb tudósaként vonult be a történelembe. Ő volt az első, aki kidolgozta a holdradart, és pontosan meghatározta a Föld és a Hold közötti távolságot, jelentős lépést téve a csillagászat és a térkutatás területén.

A legenda szerint Bay Zoltán gyermekkorában, amikor még általános iskolás volt, a gyulai templomtorony mögött állva a Hold ragyogását figyelve kezdett el azon töprengeni, vajon elérhetné-e azt, ha felmászna a torony csúcsára. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát matematika-fizika szakon. 1926-ban ösztöndíjjal Berlinben dolgozott, ahol felfedezte, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat is tartalmaz. Hazatérve, harmincéves korában az ország legfiatalabb tanszékvezető professzorává avanzsált a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékén.

Munkatársaival közösen létrehoztak egy innovatív elektrokardiográfot, és már a szívritmus-szabályozó, más néven pacemaker megalkotásának küszöbén álltak.

1936-ban Magyarország egyik legkorszerűbb tudományos műhelyének, az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának élére nevezték ki. Ezzel párhuzamosan a budapesti Műegyetemen, az országban elsőként, megalapította az atomfizikai tanszéket. Itt a fotonáram mérésére kifejlesztett ipari célú elektronsokszorozót a fotonszámlálás leggyorsabb eszközévé alakította, amelynek elve máig alapját képezi minden modern gyors atomszámláló technikának. Később, az Egyesült Államokban végzett munkája során sikeresen bizonyította, hogy elektron-foton ütközések esetén az energia megmaradásának törvénye nem csupán statisztikai átlagban érvényesül, hanem hihetetlen pontossággal, 0,00000000001-ig terjedően is megvalósul.

A második világháború idején a honvédség egy kiemelkedő feladattal bízta meg őt: a radar, vagyis a rádiólokátor kifejlesztésére létrehozott tudóscsoport irányításával. 1943-ra a csapatának sikerült megalkotnia egy olyan eszközt, amely már 18 kilométer távolságból képes volt észlelni a különféle tárgyakat. Ekkor született meg benne az a forradalmi ötlet, hogy "küldjünk jeleket a Holdra, és figyeljük meg, hogyan térnek vissza". Budapest ostroma után azonban a berendezéseinek jelentős részét a Szovjetunióba szállították. Társai segítségével ugyan sikerült egy új készüléket létrehozniuk, de ez - a körülmények kényszerítő hatására - hosszabb hullámon működött, ami miatt a jel/zaj arány nem volt olyan kedvező, mint az előző verziónál.

A legnagyobb gondot egyébként is az okozta, hogy a rendelkezésükre álló energia kevés volt, a zaj tízszeresen múlhatta felül a várhatóan visszaérkező jeleket. Ezért Bay a visszaérkező jelek összegzését javasolta, s a kísérletek sikerre vezettek. Az eredményeket 1946. február 6-án hozták nyilvánosságra. Nagyjából ugyanekkor egy összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozó amerikai csoport hasonló kísérletet végzett, de többnyire elismerik a magyarok elsőbbségét.

A radarcsillagászat tudományának megalapozójaként ismert Bayt 1936-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, majd 1945-ben rendes taggá választották, továbbá az Elektrotechnikai Egyesület elnöki posztját is betöltötte. A politikai helyzet azonban egyre zavarosabbá vált, ami súlyosan befolyásolta az életét; 1948-ban a kommunista hatóságok zaklatásainak és egy előkészülő koncepciós pernek az elől Amerikába kényszerült emigrálni.

Munkásságát a washingtoni George Washington Egyetem professzoraként folytatta, 1955-től 1972-ig az Amerikai Méréstudományi Intézet osztályvezetője volt. A fény sebességét vizsgálva kimutatta, hogy az légüres térben független a fényforrástól, a fény erősségétől, frekvenciájától, irányától és a mérő személytől. A lézerfény frekvenciáját és a több nagyságrenddel kisebb mikrohullámú generátor frekvenciáját összekapcsolva alkotta meg a "fényre szabott métert". A Nemzetközi Méterbizottság 1983-ban fogadta el az általa javasolt definíciót, mely szerint 1 méter az az út, amelyet a fény légüres térben a másodperc 1/229792458 része alatt tesz meg. Eredményéért megkapta a - mindössze harmadik alkalommal kiosztott - Boyden-díjat, s amikor 1981-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották, erről a témáról tartotta harmadik székfoglaló előadását. Rendes tagságát azonban nem lehetett visszaállítani, mert annak feltétele a magyar állampolgárság, s ettől az ötvenes években megfosztották.

A világszerte elismert tudós, aki emigrációja alatt is megőrizte hazaszeretetét és a humanista értékek mellett állt ki, 1973-ban először kapott lehetőséget, hogy hazalátogasson. Ezt követően, még idős korában is rendszeresen ellátogatott szülőföldjére. Gyula, szülővárosa, kitüntetéssel ismerte el munkásságát, és aktívan részt vett a Kulturális Alapítvány Erdélyért vezetőségében, valamint az Alföld Alapítvány kuratóriumának is tagja volt. Kilencvenedik születésnapja alkalmából Washingtonban Göncz Árpád államfő adta át részére a Magyar Köztársaság rubinokkal díszített Zászlórendjét, ezzel is méltatva élete és munkássága jelentőségét.

Bay Zoltán 1992. október 4-én távozott az élők sorából Washingtonban, ám hamvait végakaratának megfelelően hazájában helyezték végső nyugalomra. 2017-ben Gyulán, szülővárosában állandó kiállítás nyílt, amely az ő életét és munkásságát mutatja be. Egy év múlva pedig a Csodák Palotájában rendeztek meg egy különleges, egy évig látogatható tárlatot, amely Bay Zoltán munkássága előtt tiszteleg.