"Ha nem bízol benne, akkor nem is kaphatsz belőle" - Tatár György nyomán.

A hétfőn elhunyt vallásfilozófus alakját Rugási Gyula filozófiatörténész idézi fel.

Tegnap este, amikor az örökkévalóság szelíd fuvallata megérintette lelkünket, békében távozott el közülünk drága barátunk és kollégánk, akinek mindenki számára különleges jelentőséggel bírt a személye: Tatár György, vagy ahogy a legtöbben ismerjük, egyszerűen csak Tatár Gyuri.

Az írásos és szóbeli tanítás mestereként valóban lenyűgöző örökséget hagyott hátra, amely nem csupán terjedelme miatt impozáns, hanem szellemi mélységei révén is rendkívül jelentős. Bízom benne, hogy a jövő nemzedékei méltó módon fognak foglalkozni e gazdag tudással.

Azoknak, akik olvasták az elmúlt csaknem fél évszázad során megjelent könyveit, esszéit, akik tanítványai voltak a pesti bölcsészkaron avagy Pécsen, s főleg azoknak, akik személyes beszélgetések alatt ismerhették meg az egyediségét, az egészen különleges gondolkodásmódját, azoknak úgysem kell bemutatni Gyurit; ők a stendhali "boldog kevesek".

Azok számára, akik nem volt módjuk személyesen megismerni Gyurit, és akiknek még egy egyszerű portrévázlat elkészítésére sincs lehetőségük, választottam a címbeli rejtélyes Ézsaiás-idézetet (7,9) a szellemi örökségének érzékeltetésére.

Ha nem bíztok, nem tudtok megmaradni.

A héber szöveg jószerével lefordíthatatlan, mégis, Tatár György elkötelezett zsidó, jobb szó híján "teoretikus cionista" álláspontja éppen elfér ebben a paradoxonban: a lefordíthatatlant - a zsidó világon belül, valamint a zsidóság és a kereszténység viszonyában egyaránt - "szóvá kell tenni."

Tatár György legkorábbi írásaitól eltekintve, szinte minden műfajban megvalósított tanulmányai és esszéi középpontjában a bibliai kinyilatkoztatás fogalmának sokrétű jelentése áll. Ezek a munkák nem csupán az elmúlt évezredek történelmi kontextusát tárják fel, hanem azt is, hogy a kinyilatkoztatás miként hat a mindennapi életünkre Budapesten, sőt, a világ bármely zugában. Az író érzékeny szemmel figyeli, hogyan élnek ezek a mélyen gyökerező eszmék a jelenkorban, és bemutatja, hogyan formálják identitásunkat és kapcsolódásainkat a modern társadalomban.

Gyuri az utolsó tíz évét a számára ideális szellemi menedékben, Svájcban töltötte, ahol felesége és fogadott lánya társaságában élt. Ez a helyszín nemcsak a nyugalom szigete volt számára, hanem egyben a szeretet és a családi kötelékek megerősítésének is. Mégis, hiába volt távol fizikailag, szellemisége és egyedi gondolatai mindig jelen voltak környezetében. Meggyőződésem, hogy ez a páratlan helyzet, amelyet az Örökkévaló mostani döntése sem módosít, továbbra is megmarad.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Sőt, mi több..."

Viszont az új életstílus szabályait mindannyiunknak még elsajátítania kell.