Ha Ukrajna támogatása valóban fontos lenne, az EU könnyedén kizárhatná Trumpot a béketárgyalásokból.
Hamarosan jelentős átalakulás várható az uniós támogatások rendszerében, a reformtervek jelenleg Brüsszelben készülnek. Ha szeretne naprakész információkat kapni a közelgő változásokról, ne hagyja ki ingyenes szakmai rendezvényünket!
Az elmúlt hét eseményei óta a vita egyre inkább világnézeti dimenzióba torkollott, különösen azután, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, kapcsolatba lépett Oroszországgal és Vlagyimir Putyin rezsimjével. Kérdéses, hogy mennyire lenne életképes az a forgatókönyv, amely szerint csupán a két nagyhatalom dönt a ukrajnai konfliktus rendezéséről. Ráadásul az is egyre inkább kétséges, hogy Kijev milyen szerepet játszhatna az egyeztetések során. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a jelek szerint Washington nem kívánja megosztani a döntéshozatali hatáskörét az Európai Unióval és az európai államokkal a béketárgyalásokon.
A Trump-adminisztráció fő érve a kihagyásuk mellett az, hogy az EU és tagállamai messze nem vettek úgy részt Ukrajna támogatásában, mint az Egyesült Államok. A davosi Világgazdasági Fórumon kifejezetten követelte az elnök, hogy az unió támogassa jobban Ukrajnát, míg Pete Hegseth védelmi miniszter a Müncheni Biztonsági Konferencián beszélt arról, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi támogatást kellene utalnia Ukrajna számára, mert eddig nem vállalt elég jelentős szerepet.
Ha félretesszük az ideológiai nézeteltéréseket, és az amerikai elnök érvelését követve, kizárólag az anyagi hozzájárulás nagyságát vesszük alapul a konfliktusban való részvétel megítéléséhez, akkor úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nem igazán van helye a tárgyalóasztalnál.
Túl azon az elvi vetületen, hogy az EU támogatása Ukrajnának nem csak pénzügyi jellegű, hanem egy mélyebb, stratégiai elkötelezettséget is tükröz -, amely például az energetikától egészen Ukrajna újjáépítésének előkészítésig terjed, az unió és tagállamai folyamatosan nagyobb összegeket irányítottak Ukrajnába, mint az USA.
2022 januárjától 2024 decemberéig az Európai Unió és tagállamai összesen 132,3 milliárd eurót nyújtottak Ukrajna támogatására, emellett pedig további 115,1 milliárd euró értékű kötelezettséget vállaltak.
Az EU - mint államszövetség - 2024 februárjában az Európai Unió egyhangúlag jóváhagyott egy 50 milliárd eurós pénzügyi támogatási csomagot Ukrajnának, amelynek célja, hogy a következő négy évben segítse a kormányzati kiadásokat, például a nyugdíjakat és a fizetéseket, a kezdeti kifizetések 2024 márciusában kezdődtek.
Az államszövetség határozatot hozott arról, hogy az Európai Békefenntartási Eszköz keretében 11,1 milliárd eurót biztosít katonai segítségnyújtás céljából. Ebbe beletartozik a 2024 márciusában létrehozott 5 milliárd eurós Ukrajna Támogatási Alap is.
2024 októberében az Európai Unió egy fontos megállapodásra lépett: 2025-ig 35 milliárd euró értékű kölcsönt biztosít Ukrajnának. A különleges intézkedés keretében a kölcsön visszafizetéséhez szükséges forrásokat a befagyasztott orosz vagyonból származó kamatokból fogják fedezni.
Fontos kiemelni, hogy különböző elemzések szerint Ukrajna támogatására az Európai Unió és az Egyesült Államok viszonylag csekély összegeket fordít. Az Egyesült Államok esetében ez az összeg a bruttó hazai termékének csupán 0,1%-át teszi ki évente. Ezzel szemben az EU és az Egyesült Királyság az éves GDP-jük 0,2%-át fordítja a háborúval sújtott Ukrajna megsegítésére, ami így dupláját jelenti az amerikai hozzájárulásnak.
Az EU és az Egyesült Államok támogatásának időbeli megoszlása figyelemre méltó eltéréseket tükröz. Az EU támogatási rendszere egyenletesebb és kiszámíthatóbb volt, míg az USA esetében az összegek ingadozása tapasztalható. Például 2022 első negyedévében az EU 6,7 milliárd eurót nyújtott, míg az Egyesült Államok csupán 1,5 milliárdot. A második negyedévben az EU támogatása 12,3 milliárd euróra nőtt, míg az USA-é 8,0 milliárdra emelkedett. Ezek az adatok világosan jelzik, hogy az EU hozzájárulása sokkal stabilabb és folyamatosabb volt az adott időszakban.
2023 első három hónapjában az Európai Unió támogatása 15,6 milliárd euróra nőtt, míg az Egyesült Államoké 8,0 milliárd euró körül stagnált. Az év közepére az uniós források 9,9 milliárd euróra csökkentek, míg az amerikai támogatások 11,7 milliárd euróra emelkedtek.
Az év második felében az EU által nyújtott pénzügyi segítség stabilan meghaladta az Egyesült Államokét: mintegy 25 milliárd euró érkezett Ukrajnába. Az amerikai költségvetési viták miatt a Biden-adminisztráció csak katonai támogatásokat engedélyezhetett kongresszusi jóváhagyás nélkül, miközben az uniós és tagállami transzferek folyamatosak voltak.
A háborús időszakot vizsgálva a Kiel Intézet adatai szerint az Egyesült Államok 2025 februárjára mindössze 114,2 milliárd eurónyi pénzügyi támogatást nyújtott Kijevnek. Ezen kívül a jövőre vonatkozóan eddig csupán 4,84 milliárd euró értékű kötelezettségvállalást tettek.
Ez még akkor is alacsonyabb összeg, ha a katonai segélyeket is hozzávesszük a washingtoni - gyakorlatilag teljes egészében a Biden-adminisztráció által küldött - csomagokhoz.
Bár az Egyesült Államok katonai támogatásait sokszor hangsúlyosabban kommunikálták, valójában az EU-tagállamok összesített hozzájárulása meghaladta az amerikaiakat. Az EU, mint államközösség, a védelempolitikai kérdések kezelését a tagállamokra bízta, így a fegyveradományokról minden egyes ország önállóan dönthetett. Ezen kívül az összesítést nehezíti, hogy némelyik kormány nem hozza nyilvánosságra a segélycsomagok részleteit; például Franciaország csupán a küldemények tényéről szokott tájékoztatni, a konkrétumok nélkül.
Ha alaposan megvizsgáljuk a különböző országok katonai támogatásait fegyvernemenként, világosan kirajzolódik, hogy az Egyesült Államok sok esetben nemcsak hogy elmarad az összes uniós ország összesített adományaitól, hanem néha akár egy-egy egyedi ország is megelőzi az Egyesült Államokat a támogatás mértékét tekintve.
Az Európai Unió támogatásának egyik kiemelkedő aspektusa a légvédelmi rendszerek biztosítása. Németország, Csehország, Spanyolország és Szlovákia összesen 54 légvédelmi rendszert adományozott, amelyek elengedhetetlenek Ukrajna légterének védelmében. Ezek a rendszerek nem csupán technikai eszközök, hanem a regionális stabilitás és biztonság megteremtésének alapkövei is.
Ha országonként vizsgáljuk a támogatott rendszereket, akkor megfigyelhetjük, hogy Németország összesen 27 Iris-T SLM és Patriot rendszert nyújtott. Csehország 16 darab 2K12 KUB légvédelmi rendszert ajánlott fel, amelyek már bizonyították hatékonyságukat a közepes hatótávolságú légvédelmi feladatok ellátásában. Spanyolország 8 HAWK rendszert és egy Aspide üteget biztosított, míg Szlovákia 3 S-300 rendszert és további 2K12 KUB egységeket adományozott.
Az USA 17 NASAMS és Avenger rendszert biztosított, amelyek ugyan modern eszközök, kifejezetten hatékonyak, azonban számbeli hiányuk miatt az ukrán légtér legnagyobb részét európai országok adományai védik.
A Kiel Intézet elemzése alapján Ukrajna tüzérségi támogatása terén az európai országok jelentős szerepet játszottak: az EU-tagállamok összesen 331 löveget juttattak el a harcoló félhez, melyek összértéke 2,63 milliárd euróra rúg. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok 201 tüzérségi eszközt biztosított, amelynek értéke 977 millió euróra tehető. Németország 92, Olaszország 76, míg Franciaország 69 löveget ajánlott fel a támogatás keretében. Érdemes megjegyezni, hogy a brexit következtében az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak, de mint európai aktor, 94 tüzérségi rendszert küldött Kijev védelmének elősegítésére.
A rakéta-sorozatvető rendszerek (MLRS) terén érezhető egyedül jelentősebb amerikai dominancia az adományokban: az EU és az Egyesült Királyság csak 26 rendszert biztosított 153 millió euró értékben, míg az USA 39 eszközt és hozzávaló muníciót küldött, amelyek 588 millió eurót tettek ki.
A gyalogsági páncélozott járművek (IFV) vonatkozásában az Európai Unió összesen 675 járművet ajánlott fel, melyek értéke 691 millió euróra rúg. Ezzel szemben az Egyesült Államok 352 járművet biztosított, ezek összértéke pedig 669 millió euró. A támogatók között Németország 175, Hollandia 269, Csehország 131, míg Dánia 100 darab járművel járult hozzá a közös erőfeszítésekhez.
Az Európai Unió tagállamai közül Lengyelország kiemelkedő szerepet játszott a tankadományok terén, összesen 354 páncélozott harcjárművet bocsátott rendelkezésre, amelyek értéke 682 millió euróra rúg. Hollandia 104 tankot küldött, melyek összértéke 106 millió euró, míg Dánia 77 darab páncélozott járművet ajánlott fel, 82 millió eurós értékben. Csehország sem maradt el, hiszen 72 tankot adományozott, összesen 116 millió euró értékben.
Az Egyesült Államok a közelmúltban Ukrajnának 76 páncélozott harcjárművet juttatott el, a szállítmány összértéke 634 millió euróra rúg. Az adományozott tankok között megtalálhatók felújított T-72-es modellek, valamint az M1A2 Abrams kiváló harckocsik is.
A megadott információk tükrében megállapítható, hogy az Európai Unió önálló pénzügyi hozzájárulása lényegesen magasabb és tartósabb, mint az Egyesült Államoké. Emellett a tagállamok egyéni szinten is jelentős összegeket és fegyverzetet fektettek be Kijev támogatásába.
Ráadásul diplomáciai eszközök, energiaellátási, menekültügyi támogatások révén az EU és az uniós országok sokkal inkább segítették a háború sújtotta országot: a tagállamok és a Bizottság segítette Ukrajna csatlakozását a villamosenergia-rendszerekhez, valamint küldött generátorokat, mikor Oroszország elkezdte lerombolnia az energiainfrastruktúrát.
Az EU és az USA támogatásának története messze túlmutat a puszta pénzügyi statisztikák és katonai felszerelések adományainak egyszerű összehasonlításán. Ez a kapcsolat egy mély politikai és stratégiai elköteleződést is magában foglal, amely különösen fontos a globális színtéren. Az EU szerepe Ukrajna támogatásában nem csupán a múltban volt meghatározó, hanem a jövőre nézve is kulcsszerepet játszhat a térség stabilitásának és békéjének megteremtésében.
Elsősorban azért, mert az Európai Unió által nyújtott támogatás nem csupán nagyobb mértékű volt, hanem sokkal stabilabb és folyamatosabb is. A tagállamok rendszeresen jelentősebb összegeket juttattak Ukrajnába, mint az Egyesült Államok, és ez a támogatás kevésbé volt kitéve a belpolitikai helyzet változásainak és az aktuális politikai vitáknak.
Az EU és az USA támogatása nem csupán pénzügyi forrásokból és katonai eszközökből áll, hanem mély politikai és stratégiai elköteleződést is hordoz magában. Az EU szerepe Ukrajna támogatásában tehát nemcsak a múltban volt meghatározó, hanem a jövőben is kulcsszerepet játszhat a régió stabilitásának és békéjének megőrzésében, különösen abban az esetben, ha Donald Trump elnök békekötés nélkül hagyná Ukrajnát. Ugyanakkor, ha az amerikai elnök valóban azt várja el, hogy európai békefenntartók vegyenek részt a tűzszünet utáni helyreállításban, akkor az EU-nak még inkább fel kell készülnie a kihívásokra.
