Hankó Balázs: Feljelentés ismeretlen elkövető ellen a Pesti Magyar Színház ügyében A Pesti Magyar Színház körüli események újabb fordulatot vettek, amikor is egy ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Az ügy részletei egyelőre homályosak, és a szín
Hankó Balázs elismerte, hogy hatósági vizsgálat folyik a Pesti Magyar Színház ügyében. A Kulturális és Innovációs Minisztériumot vezető miniszter a Kolibri Színház ügyéről, a kultúra- és filmfinanszírozásról, az ELTE oktatóinak béréről, a Zeneakadémia és az Erkel Színház helyzetéről, innovációról és szakképzésről, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról, családpolitikáról, az Erasmus és Horizont Európa Program jövőjéről is beszélt. De szó esett Vidnyánszky Attiláról és Magyar Péterről is.
Hankó Balázs az Indexnek adott nagyinterjújában többek között arról beszélt, hogy
A közelmúltban a Kolibri Színház körüli események keltették a legnagyobb hullámokat a kulturális színtéren. Az új igazgató kinevezése ellen sokan felemelték a szavukat, és a felháborodásuk nem alaptalan. A helyzet súlyosságát az adja, hogy olyan személyről van szó, akinek korábbi intézményében egy minisztériumi belső ellenőrzés zajlott, amely komoly megállapításokat tett, sőt, feljelentés is született az ügyben. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés: vajon valóban szerencsés döntés-e, hogy egy ilyen háttérrel rendelkező vezetőt neveznek ki egy kulturális közintézmény élére?
Önök azonnali döntést szeretnének hozni, de fontos, hogy először alaposan elemezzük a helyzetet. A kérdésükben már felmerült egy ítélet, azonban célszerű különválasztani az ügy különböző aspektusait. Az elődöm idején elindult egy vizsgálat a Pesti Magyar Színház gazdálkodásának kérdéseivel kapcsolatban, amely ismeretlen elkövető ellen irányult. Jelenleg is folyamatban van az ügy, ezért vizsgáljuk meg részletesen, hogy a gazdálkodással kapcsolatosan és a gazdálkodásért felelős vezetők esetében milyen következtetésekre jutnak. Mint tudjuk, a Pesti Magyar Színház szakmai irányítását Zalán János végezte.
A kulturális élet vezetői kinevezésére vonatkozóan szigorú szabályok állnak fenn. A Kolibri Színház egy közös működtetésű intézmény, amelyért a Főváros és a Kulturális és Innovációs Minisztérium közösen vállal felelősséget. Budapesten összesen hét ilyen színház működik, és a vezetők kiválasztásának folyamata pontos keretek között zajlik. Egy erre a célra létrehozott bizottság határozza meg, hogy ki kerüljön az intézmény élére. Zalán János esetében az eredmény öt igennel és négy nemmel zárult, így őt jelölték a pozícióra. A bizottság tagjai között helyet kapnak a főváros, a színház, a szakszervezet, valamint az előadóművészeti bizottság képviselői. A bizottság ajánlása alapján hoztam meg a döntést Zalán János kinevezéséről.
Nem hoztunk ítéleteket.
A kérdés kapcsán Zalán János nevét említik, akivel a vizsgálat feltételezett eredményeit kapcsolják össze.
Az intézménnyel kötöttük össze, ahol korábban ő volt a vezető.
A kérdést személyesen intézték hozzá. Maradjunk annyiban, hogy összefonódtak az útjaik.
A fővárostól kapott bármilyen visszajelzést? Karácsony Gergely akar önnel tárgyalni az ügyről?
Eddig a pillanatig még nem érkezett tőle semmiféle jelzés, pedig a főpolgármester úrral már folytattam beszélgetéseket a közös működtetésű színházakkal kapcsolatban a tavalyi évben. Mindketten tudjuk a telefonszámunkat.
Ha lezárul a feljelentést követő hatósági vizsgálat is, akkor felülvizsgálják a pályázatot és a kinevezést?
Erről majd akkor eshet szó, amikor a vizsgálat befejeződik.
Említette a fővárossal közösen működtetett színházakat; az ehhez kapcsolódó ötéves szerződés 2024. december 31-én fog lejárni. Milyen állapotban vannak jelenleg a tárgyalások ezzel kapcsolatban?
Ebben az esetben két kategóriáról beszélhetünk. Vannak a fővárosi és a vidéki közös működtetésű színházak. Mind a két esetben első körben a színházak vezetőivel tárgyaltam, a budapestiekkel már két körben, majd a fővárosi és a vidéki önkormányzatok képviselőivel is egyeztettem.
A vidéki színházak csoportja harminc intézményből áll, és közösen megállapodtunk arról, hogy milyen alapelvek szerint vizsgáljuk a közös működés lehetőségeit. A legutóbbi kormányhatározat is megerősíti, hogy az új, közös működtetési megállapodásokat az idei év első negyedévének lezárulta után fogjuk megkötni. Még van lehetőségünk alaposan átgondolni számos szempontot, hogy a nézőink minél kellemesebben tölthessék időt színházainkban.
Tehát úgy tűnik, hogy ismételten meg fogják kötni az érintett szerződéseket?
Valóban, a közös működtetés egy olyan modell, amely sikeresen működik. Beszélgettem a színházigazgatókkal is, és ők is megerősítették ezt a véleményt. Ebből a szempontból érdemes tovább lépnünk, de aki ismer, az tudja, hogy fontos számomra a minőségi mutatók beépítése a szerződésekbe. Ezzel a nézők érdekét szolgálva, a szerződés teljesítményelemei is helyet kapnak majd.
A tavaly decemberben elfogadott salátatörvény, amely a kulturális szektor működését is befolyásolja, tartalmaz egy fontos újítást: a jövőben az igazgatói kinevezések meghívásos pályázat keretében is lehetségesek lesznek. Ez annyit jelent, hogy ezentúl nem egy bizottság fogja kiválasztani a jelölteket, hanem a folyamat sokkal inkább egyéni elbírálásra épül. Ez a módosítás jelentős visszhangot keltett a kulturális közéletben, sokan aggodalmukat fejezték ki a döntéshozatali folyamat átláthatósága miatt.
A kulturális életben bekövetkező bármilyen változás mindig hatalmas hullámokat kelt. Ez a dinamika a kulturális szféra alapvető működési elve, azonban számunkra, a nézők és a magyar kultúra iránt érdeklődők számára, ti vagytok a legfontosabbak!
Képzeljük el, hogy a következő igazgatóváltás során nem a megszokott pályáztatási folyamaton keresztül választják ki az új intézményvezetőt, hanem a miniszter közvetlen kinevezésével történik mindez.
A meghívásos pályázat lehetőséget biztosít a fenntartó számára, amely nem csupán a minisztériumot, hanem az önkormányzatot is magában foglalja. Ennek keretében szakmai vélemények alapján kiválaszthatók azok a személyek, akiket felkérnek a pályázat előkészítésére és lebonyolítására. Ezen túlmenően a rendszer lehetőséget kínál arra, hogy az adott intézmény stratégiai célkitűzéseivel összhangban, a magyar kulturális színtéren elismert fiatal tehetségeket vagy tapasztaltabb fiatalokat vonjanak be, ezzel erősítve a hazai kulturális élet fejlődését.
Fontos hangsúlyozni, hogy egy szakmai javaslattétel fog születni arra vonatkozóan, hogy kiket hívunk meg a pályázatra. Ez csupán egy alternatív megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a meglévő rendszer mellett egy meghívásos pályázati metódus is életbe léphessen. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez a megközelítés nemcsak a lehetőségeink bővítését szolgálja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a magyar kulturális intézmények hatékonyabban és a közönség igényeit jobban figyelembe véve működhessenek.
Eközben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, közismert nevén a Zeneakadémia, már több mint egy éve hivatalos vezető nélkül zajlik, ami különös kihívások elé állítja az intézményt.
Van általános rektorhelyettese, aki ellátja a rektori feladatokat. Az intézménynek van első számú vezetője.
Elérkezik az idő, amikor elengedhetetlenné válik a rektori pályázat megfogalmazása, hogy a Zeneakadémia ismét rendelkezzen vezetővel, aki irányítja és fejleszti az intézményt.
Ezért tavaly decemberben megküldtük a Zeneakadémia szenátusának a javaslatunkat a tervezett pályázatról. Néhány észrevétel érkezett tőlük, amelyeket örömmel fogadunk, és az új pályázatba integráljuk őket. Fontos, hogy a pályázat lebonyolítása az idei év első felében befejeződjön.
A Zeneakadémiával kapcsolatban gyakran felmerült a modellváltás kérdése, mint lehetséges irányvonal.
A kérdés még korai szakaszban áll. A felsőoktatási intézménynek el kell döntenie, milyen működési modellt kíván alkalmazni. Az egyetemi autonómia lényege abban rejlik, hogy az intézmény tudományos, oktatási és művészeti közössége formálisan javaslatot tesz arra, hogyan szeretnének a jövőben tevékenykedni.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemnek is adódott alkalma erre?
Az SZFE-nél a modellváltási folyamat 2020-ban vette kezdetét. Ha alaposabban megvizsgáljuk a BME-t és a többi felsőoktatási intézményt, egyértelműen kiderül, hogy a szenátusi tagok 82%-a támogatta ezt az irányváltást.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) esetében is korai még modellváltásról beszélni? Miniszter úr rendre megjegyzi, hogy a modellváltás milyen sikeres, fontos és jót tett az intézményeknek.
Várjunk csak, nem a miniszter az, aki ezt megjegyzi! Mindig érdemes odafigyelni a kérdésekre, különösen, ha olyan kifejezéseket tartalmaznak, amelyek irányt mutatnak. A miniszter azokat a tényeket és adatokat hozza fel, amelyek alapján a magyar egyetemek a nemzetközi porondon előrébb lépnek: több diák választja a felsőoktatást, nő a szabadalmak száma, és az innovációs bevételek is emelkednek. Én csupán az adatokat rendezem egymás mellé, ami világosan tükrözi, hogy az új modell révén valóban eredményeket érünk el.
Ebben a helyzetben néhány fontos adatot érdemes megemlíteni. Az ELTE-n a tanársegédek nettó fizetése 217 ezer forint, míg az adjunktusoké 243 ezer forint. Ezt figyelembe véve, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben ez az összeg aligha elegendő a megélhetéshez. Ha a modellváltás ennyire sikeres, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetne ezt az ELTE-n is alkalmazni, hogy a dolgozók számára kedvezőbb jövedelmeket biztosítsanak? Milyen lépéseket lehetne tenni ennek érdekében? Miniszter úr már tett ígéretet arra, hogy a szégyenletesen alacsony bérek emelkedni fognak. Várható, hogy idén már tapasztalhatunk emelést?
Az egyetem tudományos és oktatási közössége számára nem csupán lehetőség, hanem felelősség is, hogy aktívan részt vegyen az intézmény jövőjének alakításában. Jelenleg az ELTE rektorválasztás előtt áll, ahol a választott rektor programjában kifejezésre juttatja majd a jövőbeli terveit, amelyeket az egyetem szenátusa is támogat. Ezt követően várhatóan a kormányhoz fordulnak, amely, ahogyan azt a múltban is tette, nyitott lesz a párbeszédre az egyetem kérdéseivel kapcsolatban.
A bérek kérdése kapcsán már számos megbeszélést folytattam a szakszervezetek képviselőivel, nem csupán az egyetem tudományos és oktatási közösségével. Az ELTE, a BME és a Zeneakadémia is szerepet játszott ezekben a tárgyalásokban. A legutóbbi alkalommal önök az alapbérek részleteit ismertették, amelyekhez időnként jelentős, akár több százezer forintos kutatási támogatás is társul. Nem állítom, hogy minden a legnagyobb rendben van, de úgy vélem, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek képesnek kell lennie egy olyan gazdasági növekedés és stabilitás bemutatására, amely lehetővé teszi a bérek emelését. Kérem, várom a szakszervezetek és az ELTE közösségének további megkereséseit e témában.
Mikor várható, hogy az ELTE-n béremelésre kerül sor idén?
Amennyiben az ELTE új vezetősége felkeres minket a stratégiai terveivel kapcsolatban, lehetőségünk nyílik egy alapos tárgyalásra. Ezen megbeszélés keretében részletesen áttekintjük a jelenlegi helyzetet, és közösen feltérképezzük, milyen módon tudnánk előrelépést elérni a hallgatók, oktatók és kutatók számára az egyetemen. Ilyen együttműködés révén új lehetőségek nyílhatnak meg, amelyek hozzájárulhatnak az ELTE fejlődéséhez és a közösség erősítéséhez.
Ne veszítsük szem elől, hogy az ELTE esetében 15-20 milliárd forintnyi kutatási és innovációs bevétel áll rendelkezésre, melyek az alapbér kiegészítéseként szolgálnak. Természetesen arra összpontosítunk, hogy az ELTE-n is megvalósuljon a béremelés, de ezt a várható stratégiai irányvonal figyelembevételével kívánjuk elérni. Nyitottak vagyunk az együttműködésre, hiszen elkötelezettek vagyunk a felsőoktatás további fejlődése iránt. Mindezt a magyar egyetemisták érdekében tesszük.
A kultúra támogatásának kérdése elengedhetetlen, hiszen folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a források szűkössége miatt számos terület szenved. Független színházaktól kezdve a különféle folyóiratokig, sok olyan csoport léte forog kockán, akik elégedetlenségüket hangoztatják a finanszírozás hiánya miatt.
A független színházak esetében van egy 830 millió forintos keret, de idén még kaptak az előadóművészeti támogatásból 450 millió forintot is: ez, ha összeadjuk, az közel 1,3 milliárd forintot jelent. Említették a folyóiratokat. Igaz, hogy a tavalyi évben nem abból a forrásból kaptak, amiből eredetileg kellett volna, de a Nemzeti Kulturális Alapnak van saját lábon álló finanszírozása az ötöslottó bevételeiből. Ha minden elemet összegyűjtök, akkor a folyóiratok 1,5 milliárd forintos támogatást kaptak. Szóval mondhatom azt is, minél többen lottózzanak, mert az a kultúrát is támogatja!
Ezt követően azt állították, hogy ez nem elegendő a működésük fenntartásához.
Csak az adatokat közöltem. Azért, hogy lássuk a hírek mellett, hogy milyen tények mentén működött a két terület. Mindig azzal keresik meg az embert, hogy még több forrásra van szükség. Sose jutunk el oda, hogy valakik elégedettel lesznek a finanszírozással. A gyermekeink is mindig több zsebpénzt szeretnének.
A filmfinanszírozás területén a helyzet sokkal összetettebb, mint ahogy elsőre tűnik. Ön mennyire elégedett a Nemzeti Filmintézet tevékenységével és a finanszírozási mechanizmus működésével?
Kiváló filmek születtek az elmúlt években, éppen a születésnapján köszöntöttem Demjén Rózsit, akinek a zenéjére épülő film, a Hogyan tudnék élni nélküled? egy generációkon átívelő alkotás. A Hunyadi-sorozattól pedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi sikert is várunk. Ezek a filmek önmagukért beszélnek.
Ezúttal úgy tűnik, hogy a legsikeresebb magyar rendező évek óta támogatás nélkül kénytelen dolgozni a filmjein, miközben folyamatosan dönti meg a rekordokat. Az Index több világszerte elismert magyar rendezővel és producerrel folytatott beszélgetései alapján egyértelművé vált, hogy sokan úgy vélik, Andy Vajna finanszírozási rendszere sokkal világosabb és demokratikusabb volt a jelenlegi helyzethez képest.
Azok az alkotások, amelyeket a Nemzeti Filmintézet támogat, mind olyan filmek, amelyek hiánypótlók és a magyarok számára fontosak. Emellett vannak olyan produkciók, amelyek egyéb forrásokból készülnek el. Működő rendszert látok, elég megnézni, hogy milyen nagy a választék Magyarországon. A kritikákat pedig kormánybiztos úrral (Káel Csaba- a szerk.) is meg kell osztani.
A finanszírozás területén érdemes megemlíteni, hogy 2025-ben a Vidnyánszky Attilához kapcsolódó Lázár Ervin Program 3,5 milliárd forintot, míg a Déryné Program 7,5 milliárd forintot fog kapni. Ezzel szemben a kőszínházak támogatása sajnos nem haladja meg a 16 milliárd forintot.
Van valamilyen nehézségük Vidnyánszky Attilával kapcsolatban?
Nincsenek gondjaink, csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kapcsolódó programok különleges támogatásban részesülnek.
A közösen működtetett színházak – 30 vidéki és 7 fővárosi – összesen 15 milliárd forintos állami támogatásban részesülnek, amelyhez az önkormányzatoknak hasonló mértékű hozzájárulást kellene biztosítaniuk. Csak így tudunk előrelépni az új megállapodások keretében. A Lázár Ervin Program és a Déryné Program szintén a színházak működését hivatottak elősegíteni. A Lázár Ervin Program keretében évente 500 ezer gyermek számára nyílik lehetőség színházi előadások megtekintésére, ezzel a színházak is működési bevételhez jutnak. Bár a programokat a színházak támogatásától elkülönítve kezeljük, mivel ezek saját, egységes szervezést igényelnek, a céljuk egyértelmű: a gyermekek számára egyenlő lehetőségeket biztosítani a színházi élményekhez való hozzáférésben, mindezt hatékony módon megvalósítva.
Az egyetemek kapcsán már említettük, hogy az innováció végső soron az intézmények bevételét növeli. Nem szeretném, ha a hasonlat bántó lenne, de a Déryné Program szintén egyfajta "innovációs" pályázatnak tekinthető, amely a színházak számára nyújt anyagi támogatást. A program keretében a színházak olyan előadásokat kínálnak, amelyeket a fiatalok megtekinthetnek. Ezen kívül fontos célunk a kistelepülések színjátszásának támogatása is. Ahogyan a Magyar Kultúra Napján bejelentettem, a program keretében minden kulturális eseményt szeretnénk kiterjeszteni az egész Kárpát-medencére, így még szélesebb közönséget érhetünk el.
Milyen hatékonysággal működnek az említett programok?
A Lázár Ervin Program véleményem szerint rendkívül sikeresen működik. Az év elején alaposan áttekintettük a programokat, és a fél éves uniós elnökség tapasztalatai alapján úgy érzem, hogy ezen a téren igazán élen járunk. A Vitéz László Program keretében bábelőadásokat szervezünk az óvodák számára, majd a Lázár Ervin Program révén az általános iskolás diákok eljuthatnak a megyei és fővárosi színházakba. A középiskolások számára indítjuk a KULTUP programot, amely drámapedagógiai elemekkel gazdagítja az élményeiket, és örömmel jelentem, hogy idén ismét lehetőségük nyílik az Operaház látogatására is. Továbbá bejelentettük a Csontváry Kulturális Kredit program elindítását – hiszen a kultúra területén a patikusoknak is van helyük. Tavasztól kezdődően 11 egyetemen választható kurzus keretében krediteket szerezhetnek a hallgatók a kulturális események látogatásáért. Ezzel a fiatalok számára az óvodától az egyetemig folyamatosan biztosítunk kulturális élményeket és lehetőségeket.
A Déryné Programmal kapcsolatosan úgy vélem, hogy kiemelkedően fontos lépéseket tegyünk, különösen a közösen működtetett színházakkal folytatott eszmecserék során. Ekkor merült fel bennem, hogy...
Vidnyánszky Attila Egri csillagok című előadása, amelyet az MVM Dome színpadán láthattunk, valóban olyan műalkotás, amely megérdemli, hogy a Kárpát-medence több pontján is bemutassák. Ezek a programok jól működnek, de természetesen mindig van lehetőség a finomhangolásra és megerősítésre, hogy még inkább elérjék céljukat a közönség szívében.
A már említett, decemberben elfogadott salátatörvény a kultúrafinanszírozásban új működési modellt hozhat. Jól értettük, hogy a kulturális intézmények költségvetési szervek helyett gazdasági társaságokká alakulhatnak?
Az a narratíva, miszerint nem folytatok párbeszédet a kultúra képviselőivel, téves, hiszen éppen ezek a diskurzusok hozzák létre a szükséges változásokat. A Nemzeti Kulturális Tanács és számos kulturális stratégiával foglalkozó intézmény is jelezte, hogy a gazdasági társasági formában való működés előnyös lehet számukra, mivel ez növeli gazdálkodási szabadságukat. Ezért fontos, hogy megteremtsük ennek a lehetőségét! Jelenleg még csak a lehetőségek feltérképezéséről beszélünk, nem konkrét döntésekről. Ha van olyan kulturális intézmény, amely a gazdasági forma révén hatékonyabban működhet, akkor azt mindenképpen érdemes alaposan megvizsgálni.
A gazdasági társaságként való működés azt is jelenti, hogy a közalkalmazotti bértábla helyett rugalmasabb bérezést lehet kialakítani?
Amennyiben rendelkezésünkre állnak javaslatok e témában, érdemes alaposan átgondolnunk azokat. A központi kérdés az, hogy az adott intézmény képes-e hatékonyabban alkalmazkodni a kultúra iránt érdeklődők igényeihez. Végső soron ez az, ami igazán fontos.
A minisztérium gazdag és sokszínű portfólióval büszkélkedhet, de még egy röpke pillanatra szeretnénk a kultúra világába merülni, és érdeklődni az Erkel-színház ügyéről is.
Eddig sem kímélték magukat.
Az Erkel Színház 2025. január 1-jével levált a Magyar Állami Operaházról. Miért volt erre szükség?
Amennyiben az Operaház két év leforgása alatt csupán 43 estényi operajátékot produkál az Erkel Színházban, érdemes megfontolni, hogy vajon egy jól működő rendszerről van-e szó. A rendelkezésre álló adatok alapján változásokra van szükség, így Szente Vajk és csapata egy új működési modellt dolgoz ki, amely remélhetőleg javítja a helyzetet.
Amennyiben jól értesültünk, egy olyan elképzelést dolgoztak ki, amelyben kiemelt figyelmet szentelnek a magyar művek színre vitelének.
Miért lenne ez probléma?
Nem gond, csupán azt szeretnénk megkérdezni, hogy a döntés során figyelembe vették-e a családokra, a keresztény értékekre és a magyar hagyományokra helyezett hangsúlyt.
Ez valóban lényeges, hiszen mi, magyarok és keresztények vagyunk. Engedjék meg, hogy egy személyes családi példát osszak meg, amely jól illusztrálja ezt. Amikor a feleségemmel és négy gyermekünkkel együtt megnéztük a Puskás – a musicalt, vagy a Kőszívű – A Baradlay-legendát, a gyerekek különösen élvezték az előadásokat, és büszkén távoztak a színházból. Nem szeretném, ha félreértenék, nem csupán ez alapján hoztuk meg a döntésünket, de számunkra rendkívül fontos, hogy identitásunk megerősödjön és gazdagodjon ezekkel a kulturális élményekkel.
Ha már a családot említette, akkor térjünk is át a családpolitikára. Bár a családpolitika nem csupán a demográfiáról szól, fontos kérdés, hogy a születések száma 2024-ben mélypontra került.
A családpolitika nem demográfia. A demográfia nemzetpolitikai kérdés, a családpolitika pedig a családi életformát választók támogatását jelenti. Minden élethelyzetben a családok mellett kell lennünk. És a magyar családtámogatási rendszer a maga 30 intézkedésével minden esetben a magyar családok mellett van. Ennek köszönhetően azt látjuk, hogy a családok vagyoni helyzete erősödött az elmúlt években.
Az egyik fontos célunk az is, hogy növeljük a születések számát, így több gyermek jöhessen a világra.
Jelenleg Európában családellenes tendenciák figyelhetők meg, ezért fontos, hogy határozottan kiálljunk a családi értékek védelme mellett. Ezt folyamatosan tesszük is. Számos támadást kapunk amiatt, hogy melletti elköteleződésünket a hagyományos családmodell iránt vállaljuk.
Honnan ered? Milyen forrásból származik?
Brüsszeltől kezdve számos európai kormányzat vezetőitől. De meggyőződésem szerint Trump elnök úr hivatalba lépése óriási változást hoz, mert végre a teremtett világ rendje újra dominanciát fog kapni. Az idei évben 3754 milliárd forint a családok támogatására szánt összeg, ami 447 milliárddal több, mint 2024-ben. Idén 754 milliárd forint marad adókedvezménynek és más támogatási formáknak köszönhetően a családoknál. A családi adókedvezmény két lépésben duplájára emelkedik, miközben a lakhatási támogatásokat is erősítjük. Elég, ha csak az 5 százalékos lakáshitelt, a vidéki otthonfelújítási programot a havi 150 ezer forintos SZÉP-kártyaszerű juttatást említem, de a kollégiumfejlesztést is ide sorolom. Minden intézkedés a fiatalok és a családok életkezdését segíti. A babaváró támogatás, ahol 35 évre emeltük a korhatárt már 11 millió forintra rúg.
De figyelembe kell venni azt is, hogy a Ratkó-dédunokáknak a Bokros-csomag idején kellett volna megszületniük. A magyar demográfia visszanyesése a Bokros-csomag idején történt. Súlyos adatot fogok mondani.
Ha a múltban velünk lettek volna, a születésszám ma Magyarországon évi 100 ezer felett alakulna. A Bokros-csomag hiánya esetén pedig 200 ezerrel többen élhetnénk itt. Azonban a családügyi intézkedések révén elért eredményünk figyelemre méltó: 2010 óta 200 ezerrel nőtt a világra jött gyermekek száma.
A kutatás szerves része az ön szakmai portfóliójának. Az Indexnek adott interjújában a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat két vezetője, Gulyás Balázs és Jakab Roland, részletesen kifejtették a kutatóhálózat önálló jogi személyként való átalakulásának lehetséges előnyeit és hátrányait. Emellett hangsúlyozták, hogy a kutatókkal folytatott egyeztetések során is figyelembe vették a véleményüket ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban.
Úgy tűnik, hogy sokan kétségbe vonják, hogy ez valóban megtörtént-e. Gulyás Balázs és Jakab Roland kijelentéseit nem tartják megbízhatónak?
A későbbi történések más megvilágításba helyezik az állításukat: 700 kutató tiltakozik az átalakítás ellen.
Hozzam ide azt a dokumentumot, amelyet a kutatási igazgatók egyöntetűen támogattak? 1300-an fejtették ki véleményüket, míg a hálózatot 100 magyar és nemzetközi kutató elemezte alaposan. 700 olyan személy emelte fel a szavát, akik politikai indíttatású tiltakozásokkal élnek, megkérdőjelezve egy világszerte elismert magyar tudós, a kutatási hálózat elnökének szavait. Tényleg álljunk meg egy pillanatra!
Beszélgetéseik során szóba került, hogy három éven belül a költségvetésük éves összege elérheti a 97 milliárd forintot.
Nem csupán szavak szintjén zajlanak a változások, hanem konkrét kormányzati döntések is születtek e témában. Az idei évben 18 milliárd forintot különítettek el a bérrendezésre. Képzeljék csak el, ez a támogatás hányszorosa annak az összegnek, amit az akadémiai működés időszakában biztosítottak? Hát nem kevesebb, mint hatszoros!
Beszélgetés folyt arról, hogy a következő három év során a kutatók átlagos jövedelme elérheti az 1 millió forintot.
Ez már az ő felelősségük, hiszen az autonómia lényege éppen ez. Mi 18 milliárd forintnyi bértömeget biztosítunk nekik, a kutatói közösség pedig saját belátása szerint dönt arról, hogyan ossza el ezt az összeget.
A HUN-REN a Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonát használja, amelyet a kormány megvásárolt. Az épületek állapotáról elmondható, hogy nem éppen a legjobban karbantartottak, így felmerül a kérdés: vajon az állami támogatás elegendő lesz a szükséges felújítások elvégzésére?
Rendezzük le ezt a kérdést is. Az MTA közgyűlése 53,5%-os támogatottsággal döntött arról, hogy elfogadja a magyar kormány vételi ajánlatát, amely a volt kutatási tevékenységhez kapcsolódó ingatlanokat érinti, mostani felhasználójuk pedig a HUN-REN kutatóhálózat. Az összeg, amelyről szó van, 80 milliárd forint. Bár vita folyt az érték mértékéről, fontos megjegyezni, hogy ezek az ingatlanok nem szabadon értékesíthetőek, hanem kizárólag kutatási célokra használhatóak. Az MTA-hoz kerülő 80 milliárd forintot figyelembe kell venni a jövőbeni kutatások szempontjából. Az ingatlanok végül a kutatók, tehát a HUN-REN birtokába kerülnek, közfeladatot ellátva, ami azt jelenti, hogy kutatási feladatokat kell végezniük.
Ezzel akarják blokkolni az uniós forrásokat, szánt szándékkal kárt okozni a magyar tudományos közösségnek. Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy idén 20 milliárd forint körüli infrastruktúrafejlesztési pályázat jusson el a magyar kutatási hálózathoz. Ha az Akadémiai Dolgozók Fóruma nem blokkoltatja az uniós forrásokat, akkor mi készek vagyunk 20 milliárd forintot infrastruktúrára és fejlesztésre fordítani.
Milyen jövőt képzel el az Erasmus és a Horizont Európa programok számára? Milyen hatásokra számít a jövőbeni mobilitás és kutatás terén?
Ha a jog működne Brüsszelben, akkor egyértelmű lenne a válasz, mert mindez jár a magyar egyetemistáknak. De látszik, hogy nem működik, mi több ez már határokon is átmegy mert az az osztrák jog szerint működő MCC fenntartású Bécsi egyetemet is kizárták a programból. Úgy tűnik, hogy ami magyar, azzal bajuk van Brüsszelben.
Az álláspontok tudnak közeledni ebben a kérdésben? Mi a megoldás a magyar diákok érdekében?
A Pannónia Program célja a magyar diákok nemzetközi mobilitásának elősegítése, és az első félévben már háromezren csatlakoztak hozzá, míg az Erasmus programban csupán kétezren vettek részt. Ez egyértelműen mutatja, hogy egyre többen juthatnak el rangos külföldi intézményekbe, ahol magasabb ösztöndíjak és teljes kreditelismerés vár rájuk. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a magyar diákok érdekében most nem nekünk kell lépnünk, hanem Brüsszelnek, amely jogtalanul zárta ki őket, és olyan követelményekkel áll elő, amelyekhez nem lenne joga, mivel ezek nemzeti hatáskörbe tartoznak.
A helyzet az, hogy ezek a személyek teljesen eltérnek attól, ami a nemzeti hatáskörbe tartozik. Jelenleg hat egyetem perli őket, és a jogi eljárást szándékosan lassítják, ahol csak lehetséges. Milyen dologról van szó?
A magyar diákok jövője érdekében kulcsfontosságú, hogy egy olyan megoldási rendszert alakítsunk ki, amely figyelembe veszi az egyéni szükségleteiket és érdeklődési köreiket. Először is, a tananyag modernizálása elengedhetetlen, hiszen a digitális világban élünk, ahol a technológiai ismeretek és a kreatív gondolkodás kiemelkedő szerepet játszanak. Fontos lenne a tanárok folyamatos szakmai fejlődése is, hiszen ők azok, akik a jövő generációját formálják. Képzések és workshopok révén frissíthetik tudásukat, és új módszereket sajátíthatnak el a tanítás során. Ezen kívül, a diákok közötti együttműködés ösztönzése is lényeges. Csoportos projektek és közösségi kezdeményezések révén a fiatalok megtanulhatják, hogyan dolgozzanak együtt, és hogyan támogassák egymást. A közösségi élmények erősítik a társadalmi felelősségvállalást és a szolidaritást. Végül, de nem utolsósorban, a szülők és a pedagógusok közötti kapcsolatok erősítése is kulcsfontosságú. A közös cél érdekében tett erőfeszítések, valamint a rendszeres kommunikáció segíthet abban, hogy a diákok valódi támogatást kapjanak a fejlődésükhöz. Ezek a lépések együtt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar diákok magabiztosan lépjenek a jövő kihívásai elé, és képesek legyenek érvényesülni a globális piacon.
A helyzet megoldását abban látom, ha a jogi keretek Brüsszelben valóban érvényesülnének. Jelenleg úgy tűnik, hogy az autonómia lábbal tiporva hever. Vajon tudják-e, mit kérnek most? Minden más alapítvány esetében is léteznek összeférhetetlenségi szabályok, de miért éppen a kulturális vagy más típusú alapítványoknak van köze az Erasmushoz vagy a Horizonthoz? E kérdés megválaszolása nemcsak fontos, hanem elengedhetetlen is.
Azt mondják mosolyogva a rektorok arcába, hogy teljesen mindegy, hogy mi a véleményetek, mi nem változtatunk semmit a kizáráson.
A legfrissebb javaslatok alapján a tervezett intézkedések nem csupán a kuratóriumokra vonatkoznak, hanem az alapítványok által működtetett szervezetekre is kiterjednek. De vajon valóban erre van szükség? Esetleg már az egyetemekre is kiterjesztenék ezt a megközelítést?
Tényleg úgy tűnik, hogy a magyar kormány nem fukarkodik az erőfeszítésekkel az ügy megoldása érdekében? Ötször ültem le tárgyalni, és magam vittem el a jogszabálytervezetet is. Persze, annyira okosak voltunk, hogy kijelentettük: a törvény csak akkor lép életbe, ha a magyarokat újra befogadják az Erasmus és Horizont programokba. Miért is? Mert 2022 decemberében mindent teljesítettünk, amit írásban kértek tőlünk, mindössze két kérést fogalmaztak meg, és mindkettőt teljesítettük. És mi lett a válasz? Kizárták a magyarokat!
Úgy tűnik, hogy ez a mérkőzés szinte lehetetlen győzelemre áll.
A mérkőzés csak akkor zárul le, amikor a bíró végleg lefújja! Az igazságért folytatott harcunk elengedhetetlen. A brüsszeli elit által okozott szándékos károkozás közepette mi a magyar egyetemi szféra megerősítésére törekszünk, és a világ vezető intézményeivel építünk együttműködést. Haladunk előre a nemzetközi porondon. De arra ne számítsanak tőlem, hogy elfogadom, hogy a magyar rektorokat kizárják a kuratóriumokból, vagy hogy Brüsszel döntsön arról, kik vezessék a magyar egyetemeket.
A megoldás iránti kíváncsiságunk vezérelt minket.
A következő lépés az, hogy Brüsszel ellenzékeként kiemeljük azokat a visszásságokat, amelyekkel szembesülünk, és ezt a helyzetet a Brüsszelben jelen lévő ellenzéki képviselőcsoportok révén tegyük nyilvánvalóvá. Valami határozottan nincs rendben, ha a jog és az igazság ismerete ennyire hiányos. Magyar Péter képviselői is ezt a brüsszeli, támadó diskurzust képviselik a magyar diákokkal szemben, ezért elengedhetetlen, hogy a Patriótákkal együtt lépjünk fel, hogy megvédjük a magyar érdekeket. Igen, részt vettem az Európai Parlament meghallgatásán, és volt alkalmam vitatkozni velük.
Nem támadtunk, kérdeztünk, ne helyezzen minket egy platformra Magyar Péterrel.
De önöknek is látniuk kell, hogy a szuverenitásunkat szándékosan sértő, jogszerűtlen ügyekben nincs megállapodás.
A felsőoktatás is fontos része az ön személyes portfóliójának, ahol nemrégiben a humán szakok és az állami ösztöndíjas helyek csökkenéséről hallhattunk.
Az elmúlt egy évtized során soha ennyien nem tanultak a magyar felsőoktatásban, a létszám elérte a 328 ezret. Ennek a jelentős növekedésnek az oka a magyar felsőoktatás sikeres megújulása és versenyképessége. Az utolsó két évben több mint 100 ezer felvételiző nyert felvételt, és figyelemre méltó, hogy a műszaki, természettudományos, mérnöki és informatikai szakok iránti érdeklődés 44 százalékkal nőtt. Ez a tendencia kedvezően hat a magyar gazdaság fejlődésére is. Érdekes, hogy a fiatalok körében már minden második jelentkező vidéki egyetemre kerül be, miközben a hátrányos helyzetű régiókból érkező diákok száma is jelentősen megnövekedett. Emellett a 30 év feletti, munkával összekapcsolt felsőoktatásra jelentkezők aránya is emelkedést mutat.
A 2023-as és 2024-es évben 75 ezer államilag támogatott férőhelyet biztosítottunk az oktatásban. Jelenleg azonban már 87 ezer férőhelyről beszélhetünk, ami természetesen a korábban említett területekről érkező kereslet növekedésének is köszönhető. A felvételi folyamat végéig azonban még nem tudhatjuk pontosan, hogy mely szakterületeken milyen kapacitások állnak rendelkezésre. Ez a helyzet nem újkeletű, és sajnos úgy tűnik, hogy van, aki szándékosan próbálja a magyar felsőoktatás hírnevét rontani. Ezúton is buzdítok mindenkit, hogy jelentkezzen a megújult magyar felsőoktatási intézményekbe, hiszen a rangsorok alapján a világ legjobb egyetemei közül sok megtalálható hazánkban!
A szakképzés célja, hogy szoros kapcsolatot építsen ki a magyar gazdaság aktuális igényeivel.
Nagyon helyesen. 2020-ban alakítottuk át a magyar szakképzést, és ezen a területen 2023-ban Eb-ezüstérmesek voltunk, a tavalyi világbajnokságon pedig tizedikek. Vant egy 100 milliárdos szakképzési felújítási program, amelynek révén 34 intézmény újul meg. Történelmi léptékben emelkednek az oktatók bérei, idén 21,2 százalékkal. Duálissá tettük a képzést, ami azt jelenti, hogy 64 ezer felsős, tehát tizenegyedikes és tizenkettedikes diáknak munkahelye is van. Van egy kiváló ösztöndíjrendszerünk, 8-16 ezer forintról indul, de a duális képzésben 160 ezer forintos munkabért jelenthet havonta, a végzés évében pedig 300 ezres ösztöndíjról beszélhetünk, majd a munka világába történő belépésnél megjelenik a 4 millió forint értékű, 0 százalékos munkáshitel, ami egy vállalkozás beindítását segítheti.
Az innováció kulcsszerepet játszik a felsőoktatásban és a tudományos életben is. De hogyan érhetjük el, hogy ezen a területen még sikeresebbek legyünk?
A magyar kreativitás szívében az innováció pulzál. Ahhoz, hogy a hazai gazdaság fejlődése töretlen legyen, elengedhetetlen, hogy a kutatói és fejlesztői létszámot folyamatosan növeljük. Érdekességként emelném ki a következő adatokat: a világ népességi rangsorában a 96. helyen állunk, míg a GDP alapján a 49. pozíciót foglaljuk el. Innovációs teljesítményünk a 33. helyre repít minket, az olimpiai érmek számát tekintve pedig a 13. helyen állunk. Ami a Nobel-díjasokat illeti, egymillió lakosra 11 díjazott jut, ezzel a rangsor 11. helyét foglaljuk el. A legutóbbi évtizedben a kutatók és fejlesztők száma megduplázódott, és most már 6500 fő jut egymillió lakosra. Célunk, hogy 2030-ra ezt a számot 9000-re emeljük. Fontos, hogy a kutató-fejlesztők ne csupán az egyetemeken, hanem a vállalatoknál is megtalálják a helyüket; ezért vezettük be a kooperatív doktori programot. Az elmúlt tíz év során a kutatás-fejlesztési forrásokat háromszorosára emeltük, és jelenleg 1040 milliárd forint körüli összegnél tartunk. De ez még nem elég, további növekedésre törekszünk!
A magyar tudomány Aranycsapata folyamatosan formálódik, és célja egyértelmű: a legkiválóbb elméket itthon tartani és itt dolgoztatni.
A magyar tudomány Aranycsapatát azzal a céllal állítottuk össze, hogy fellendítsük a hazai kutatási környezetet. Krausz Ferenc Nobel-díjas tudósunk, aki a tudományos kiválóság szimbólumaként a legendás "Puskás" 10-es meggypiros mezét viseli, kiemelten segíti a magyar kutatási ökoszisztéma fejlődését. Emellett büszkén üdvözölhetjük a nemzetközi hírű Endrődi Gergelyt, a részecskefizika kiválóságát, aki az ELTE-n folytatja pályafutását. Küldetésünk, hogy ösztönözzük a kiválóságot, és visszahozzuk azokat a külföldön dolgozó magyar kutatókat, akik hozzájárulhatnak a hazai tudományos élet fellendítéséhez. Célunk, hogy 2030-ra a legjobb 100 egyetem között tudhassuk a magyar felsőoktatást. Erre már most is lenne lehetőségünk, ha Brüsszel nem állna az utunkba. Az innováció terén pedig a top 10 európai rangsor elérése a célunk.
Bár sok minden összefügg, felfoghatatlan nagyságú a terület, amit át kell látnia.
Engedd meg, hogy bemutassam, miként kapcsolódik mindez egymáshoz.
A kultúra az, ami nemzetünket határoktól függetlenül összeköti és megtart minket magyarnak. Támogatjuk a családokat, mert ők a nemzet építőkövei. A fiataloknak hivatást adunk, a szakképzésben és a felsőoktatásban egyaránt. Mi vagyunk azok, akik a kreativitással, tehát az innovációval a magyar tudást a mindennapok, a sikeres vállalkozások részévé tesszük. Így válunk a mindennapi patriotizmus minisztériumává, de ezáltal válik érthetővé az a számos támadás, amit kapunk, mert vannak, akik ebben ellenérdekeltek.
