"Három egyszerű kérdés, és megtudhatjuk, mennyire vagyunk felkészülve a váratlan vészhelyzetekre. Ezen a próbán a lakosság fele valószínűleg megbukna."
Svédországban tájékoztató füzeteket osztogatnak, hogy mi a teendő, ha kitörne a háború vagy más, például időjárási katasztrófa. Magyarországon inkább a politikai célú riogatás jellemző, semmint a téma tárgyszerű és gyakorlatias megközelítése. Közben, afféle csodabogarakként, már itthon is megjelentek a prepperek: azok a "felkészülők", akik szerint még egy saját bunker építése sem túlzás. Hányan vannak ők, és hol van az arany középút?
Magyarországon sokan tévesen hóbortnak tartják a preppermozgalmat, pedig ez a jelenség jóval több annál. Az ilyen téveszmék terjedését gyakran a szenzációhajhász, kattintásvadász műsorok is segítik, amelyek valójában nem tükrözik a valóságot. Jelenleg a hazai prepper közösség körülbelül 10-15 ezer főt számlál, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak egymással. Érdekes módon a csoport tagjainak mintegy fele diplomás, ami azt jelzi, hogy a magas végzettségűek túlsúlyban vannak a társadalom átlagához képest. A közösség színes palettáján megtalálhatóak sebészorvosok, villamosmérnökök és még a tudományos doktori címmel rendelkező szociológusok is, akik mindannyian érzik, hogy a klímaváltozás és hasonló globális kihívások sürgető problémákat jelentenek.
A mozgalom gyökerei egy távoli múltba nyúlnak vissza, amikor a közösségek kezdték felismerni a változás szükségességét. Az eredeti impulzusok a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és a fenntarthatóság iránti vágyból fakadtak. Az utóbbi években azonban a globális problémák, mint a klímaváltozás és a társadalmi egyenlőtlenségek, újraélesztették ezt a mozgalmat, amely most már szélesebb körű figyelmet kap. A fiatalabb generációk lelkesedése és az online közösségi platformok ereje hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalom újra divatossá váljon, és egyre többen csatlakozzanak a céljaihoz. Az emberek vágyakozása a közösségi összetartozásra és az aktív részvételre új lendületet adott, így a mozgalom friss és releváns üzenetekkel képes elérni a közönséget.
1950 előtt a világon mindenki prepper volt. Mindenhol volt a kamrában élelmiszer, bekészített tűzifa, félretett tartalék: befőtt, kifőtt, száradó szalonna. A mozgalmat részben a világháborús tapasztalatok hívták életre, részben pedig a modernizálódás: a városi ember például sokszor kiszolgáltatottabbnak érzi magát, pedig a falvakban is nagyüzemi pékárut esznek, ott sem búbos kemencében sütik már a kenyeret. A preppermozgalom - amelynek kezdete egy Kurt Saxon nevű író The Poor Man's James Bond (A szegény ember James Bondja) című könyvéhez kötődik - abból indult ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között küszöbönálló harcból hogyan lehet survivorként, túlélőként kikerülni. A következő - immár nem háborús veszély okozta - sokkot az 1977-es, egész napos New York-i áramszünet jelentette. Röpke 24 óra alatt a nagyváros lakossága gyakorlatilag pszichopata bűnöző közösséggé alakult: több ezer támadás, nemi erőszak, gyújtogatás történt. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy
A kortárs társadalom áttetsző, finom rétegei nem nyújtanak valódi védelmet.
Erre is reagált a mozgalom másik vonulata: a retreaterek, azaz visszavonulók. Ők úgy gondolták, ha kitör a háború, akkor jönnek a biológiai és vegyi fegyverek, ezért az urbánus centrumoktól a lehető legmesszebbre kell menni: minimum egy arizoniai sivatagba vagy éppen Montanába, a hegyek közé. A preppermozgalom második időszaka kifejezetten a környezeti katasztrófákról szólt. Itt nem csak a földrengésre vagy a hurrikánra kell gondolni, hanem a környezetszennyezés következményeire is. Ebben a szakaszban, a hetvenes évek környékén jelent meg Rachel Carson Néma tavasz című könyve, egy igazán fontos környezetvédelmi mozgalmat elindítva. Ami még érdekes: az első két mozgalom (tehát a túlélőké és a visszavonulóké) kimondottan jobboldali, republikánus irányú volt, míg az ökofalvakat alapítók, akik hasonlóképpen a félrevonulásban hisznek, inkább baloldali, demokrata mozgalmak képviselői. Ebből a szempontból tehát szinte a teljes társadalmat lefedték.
A közelünkben háború zajlik, és a klímaváltozás hatásait már a mindennapjainkban is tapasztaljuk. De vajon nem túlzás-e mindezt ennyire drámaian megfogalmazni?
Számos érvet fel lehet hozni amellett, hogy a felkészültség nem csupán üres frázis, és hogy a preppermozgalom valós alapokon nyugszik.
