Putyin számára óriási lehetőségeket rejthet a legújabb konfliktus, ugyanakkor egy rémálom is közel kerülhet a megvalósuláshoz. Milyen lépéseket tesz most az orosz elnök, hogy navigálja ezt a bonyolult helyzetet?

Oroszország, amely jelenleg Ukrajnát támadja, inkább megfigyelő szerepben van az Izrael és Irán között kibontakozó háborúban, amely már amerikai részvétellel is folyik. Valószínűtlen, hogy Moszkva, akár a perzsa államnak nyújtott katonai támogatás révén, jelentős mértékben beavatkozna a konfliktusba. A közel-keleti események Oroszország számára egyszerre jelentenek lehetőségeket és kihívásokat, és hogy ezek közül melyek válnak dominálttá, az idő múlásával módosulhat.

Vlagyimir Putyin arca egy különös ellentétet tükröz: egyik szeme a fájdalom és a veszteség könnyével teli, míg a másikban a diadalmas elégedettség csillog. Ez a kettősség jól összefoglalja az Oroszország és Ukrajna között zajló háború következményeit, különösen a június 13-án kirobbant Izrael és Irán közötti konfliktus fényében. Az események alakulása új kihívások elé állítja Moszkvát, és megkérdőjelezi a geopolitikai játszmákban betöltött szerepét.

Oroszország és Irán kapcsolata az ukrajnai háború 2022-es kitörése után erősödött fel. Az amerikai hírszerzés 2022 júliusában jelentette, hogy a perzsa állam többszáz Sahed típusú kamikaze drón szállítását tervezi Oroszországnak, az év októberében pedig az ukránok először számoltak be Sahed-136-os drónok bevetéséről. Az iráni tervezésű öngyilkos drónoknak aztán iráni segítséggel oroszországi üzeme is épült 2023-ban Tatárföldön az Alabuga különleges gazdasági zónában. Az oroszul Geranra keresztelt pilóta nélküli járműveket most már önerőből gyártják, a Sahed-136-osokat, oroszul Geran-2-eseket felfejlesztették, például nagyobb robbanótöltettel szerelték fel, gyorsabban és magasabban repülnek, mint az eredeti iráni változatok. Irán Fath-360-as rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat is adott át Oroszországnak.

Bár a perzsa állam hivatalosan nem küldött katonai erőket, többször is felröppentek hírek arról, hogy a háború kezdeti időszakában iráni szakértők támogatták az orosz haderőt a Sahed drónok üzemeltetésében a megszállt Krím területén. Az izraeli sajtó pedig arról számolt be, hogy 10 iráni kiképző életét vesztette. Ukrajna később megerősítette, hogy valóban érkeztek jelentések iráni kiképzők haláláról a konfliktus során.

Irán és Oroszország hivatalosan is egyre szorosabbra fűzte kétoldalú kapcsolatait. Putyin és Maszúd Peszeskján iráni elnök 2023. január 17-én írta alá azt a jelentős stratégiai partnerségi szerződést, amely számos területen erősíti a két ország közötti együttműködést. Érdemes megemlíteni, hogy a megállapodás nem tartalmaz kölcsönös védelmi záradékot, ellentétben az Oroszország és Észak-Korea között létrejött szerződéssel. A dokumentum csupán azt rögzíti, hogy a felek nem támogatják egymás ellenfeleit.

Oroszország és Irán közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását egyértelműen elősegítette, hogy mindkét ország határozottan ellenáll a nyugati befolyásnak, amely számos szankcióval sújtja őket. Az Egyesült Államok a legnagyobb fenyegetések között tartja számon Kínát és Észak-Koreát, de Oroszország és Irán is a figyelme középpontjába került, mint a geopolitikai feszültségek újabb frontvonalai.

A két ország közötti partnerség tehát mindkét fél számára kedvező, azonban nem mentes a jelentős korlátoktól, amelyek az Izrael és Irán között kirobbanó konfliktus során világosan felszínre kerültek.

Oroszország eddig – a szavakon túl – nem nyújtott érdemi támogatást Iránnak, és valószínű, hogy a jövőben sem fog. Ennek több megalapozott indoka is van, amelyek miatt a Kreml óvatosan kezeli a teheráni kapcsolatokat.

Gyakorlatilag minden érv a Moszkva általi katonai támogatás ellen szól, leszámítva azt az egyet, amely arra figyelmeztet, hogy az iráni rezsim esetleges összeomlása nyomán Oroszország Szíria után gyorsan a második kulcsfontosságú közel-keleti szövetségesét is kockáztatná.

Cathrine Belton, aki Oroszországra specializálódott oknyomozó újságíróként dolgozik a The Washington Postnál, június 16-án közzétett írásában kifejtette, hogy...

Az orosz politikai elit kezdetben opportunitást szimatolt a kirobbant közel-keleti konfliktusban, azonban néhány nap elteltével egyre inkább eluralkodott rajtuk a félelem, hogy a háború akár az iráni rezsim megdőrését is maga után vonhatja. Ez pedig Oroszország számára nem csupán egy kedvezőtlen fordulat lenne, hanem a térségben megmaradt egyetlen közeli szövetségesének elvesztését is jelentheti.

Ez pedig Bassár el-Aszad volt szíriai elnök tavaly decemberi bukása után alig több mint fél éven belül a második súlyos külpolitikai csapás lenne Moszkvára. Bár az ukrajnai háborúra mindez olyan nagy hatással nem járna, tekintettel arra, hogy az iráni tervezésű drónok gyártása már Oroszországban is zajlik, de a Kreml geopolitikai pozíciói mindenképpen tovább gyengülnének. Az iráni rezsim esetleges bukása közvetlenebbül is érintheti Oroszországot, amennyiben rendszerhű fanatikus muszlim fegyveresek menekülhetnek Közép-Ázsiába és a Kaukázusba, utóbbinak akár orosz területeire, destabilizálva a régiót.

Moszkva azonban több szempontból is hasznot húzhat a közel-keleti konfliktusból:

Oroszország, mivel nem képes és nem is hajlandó katonai támogatást nyújtani Iránnak, mégis szeretné megóvni az iráni rezsimet, ezért logikus lépésként közvetítő szerepet vállal a konfliktusban. Putyin, valamint a Kreml és orosz tisztviselők többször is kifejezték szándékukat, hogy mediátorként lépjenek fel Izrael és Irán között. Ugyanakkor jelenleg nem úgy tűnik, hogy Oroszország tényleges befolyást gyakorolhatna a helyzet alakulására. Ennek fő oka, hogy a két érintett fél között nem áll fenn egyensúly, mivel Izrael katonai fölénye egyértelmű, és most már az Egyesült Államok is aktívan részt vesz a konfliktusban. Ilyen körülmények között Moszkva befolyása minimálisra csökken. Érdekes, hogy amikor Trumpot megkérdezték, mit mondott Putyinnak a közvetítői szándékáról, válasza árulkodó volt:

Azt javasoltam neki, hogy legyen szíves, és fogjon bele a saját konfliktusának közvetítésébe. (...) Emlékeztettem Vlagyimirt, hogy először Oroszországra összpontosítsunk, hiszen azzal később is tudunk foglalkozni.