Fedezd fel a titokzatos házi horgászmúzeumot, amely rejtőzik egy oroszlányi padlásszobában! Ez a különleges hely tele van horgászkellékekkel és emlékekkel, amelyek a vízparti kalandok világába repítenek. A sokszínű gyűjtemény bemutatja a horgászat történe

Egy ember életének gazdagságát nem csupán a munkájában elért eredmények határozzák meg; a pihenésre szánt pillanatok is fontos szerepet játszanak a lelki fejlődésében. Oroszlányban élő Nagy Attila hétköznapjait ácssegédként tölti, míg szabadidejében különleges tárgyak gyűjtésével fűszerezi meg mindennapjait.

Nagy Attila, az oroszlányi ökölvívó szakosztály elkötelezett támogatója, már húsz éve fáradhatatlanul dolgozik a sportág fejlesztésén. Emellett a Facebookon is aktívan kutatja a régi horgászeszközökről szóló bejegyzéseket, ezzel is gazdagítva tudását és szenvedélyét. Attila közel ötven éve hódol a horgászathoz, így nem meglepő, hogy a patinás, vintage horgászbotok varázsa különösen magával ragadta.

A családi ház tetőterének szobájában Attila egy izgalmas "házi horgászmúzeumot" alakított ki, ahol több mint száz horgászbot és számos más különleges relikvia várja a látogatókat. A padlásszoba azonban már szűkösnek bizonyul, így Attila tervei között szerepel, hogy az udvaron egy kisebb házikót emel, amely méltó otthont adhat ennek a páratlan gyűjteménynek. Itt a horgászat iránti szenvedélye és a régi emlékek egyedülálló világát szeretné megosztani a látogatókkal.

A 70-es évek végén kezdtem a horgászattal ismerkedni, akkoriban még nem volt ilyen hatalmas horgászcikk kínálat. Örültem, ha volt egy zsebpecám vagy egy tekercs zsinórom. De előfordult az is, hogy cérnával, gombostűvel, parafa dugóval kergettük a halakat

Attila szerint akkoriban jószerével még minden pocsolyában, kubikgödörben, patakban lehetett halat fogni, és még engedély sem kellett hozzá. Többek között ezért is érzi azt, hogy gyönyörű gyermekkora volt a hetvenes-nyolcvanas években.

A horgászat szeretete így indult, és azóta is tart. A legnagyobb kifogott halam egyébként egy 207 centiméteres 56 kilós harcsa volt.

Nagy Attila gyűjtői szenvedélye az utóbbi két évben ért el egy új szintet. Egy véletlen felfedezés révén bukkant rá a Facebookon az Öreg horgászeszközök szerelmesei nevű közösségre. Azonnal csatlakozott, és a bejegyzések között válogatva nosztalgikus emlékek áradata öntötte el. Ekkor határozta el, hogy szeretne egy saját gyűjteményt létrehozni régi horgászeszközökből. Főként a magyar darabokra összpontosít, de a gyűjteményében található néhány szovjet, csehszlovák és "NDK-s" kincs is, amelyek mind különleges történeteket mesélnek el.

A kezdetektől fogva a csoport tagjai mindig támogattak, és ez a mai napig is így van. Évente többször Sáray Gergely, az oldal egyik alapítója, horgászbörzét rendez Bugyi településen. Ezen az eseményen lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődők adjanak, vegyenek, cseréljenek horgászeszközöket, és természetesen személyesen is találkozhatnak az öreg horgászeszközök iránt rajongókkal.

A kis házi múzeumban valódi kincsek rejtőznek, melyek mindegyike külön történetet mesél el. Attila különösen a bambuszbotok iránt vonzódik, azonban az utóbbi időszakban egy különleges üvegbot varázsolta el a horgászt. Ez a különleges horgászbot az 1950-es évek végén készült, és egy barátja örökölte az édesapjától. Ő volt az, aki Attilát megkérte, hogy varázsolja újjá ezt a rég elfeledett darabot.

Ennek az üvegbotnak az az érdekessége, hogy lépcsőzetesen vékonyodik. Ez abból ered, hogy különböző pontokon befogták, meghúzták. Nyújtva érték el a kellő méretet. Hungaroglass néven ismerhetik a horgászok

- Fejtsd ki részletesebben a gondolatodat - javasolta Attila.

Az 50-es évek vége felé indult el a különböző méretű és színű üvegbotok sorozatgyártása, jellemzően fehér és átlátszó opálos tónusokban. Az oroszlányi gyűjtőnek sikerült beszereznie néhány darabot a 200-as és 240-es méretkategóriából, így gazdagítva gyűjteményét e különleges termékekkel.

A falak mentén számos, eltérő méretű, anyagú és színárnyalatú horgászbot sorakozik, mint egy színes galéria. Nagy Attila szívét különös büszkeség tölti el, amikor a hatvanas évekből származó, két- és háromrészes bambuszbotokra tekint. Külön figyelmet érdemel a Tonkinnád bot is, amely az 1800-as évek végén készült. Ezek a különleges darabok nem csupán eszközök, hanem a múlt egy darabját őrzik, hiszen a két világháború között a magyar horgászok körében valóban keresett kincsekké váltak.

A Tonkinnád bot különlegessége abban rejlik, hogy hat darab, háromszög alakúra megmunkált szál összeillesztésével jön létre. Ezen kívül, a régebbi időkből származó tőrpenge és acélból készült botjaim is igazi ritkaságnak számítanak, melyek egyedülálló karaktert kölcsönöznek a horgászkellékeimnek.

- sorolta a tulajdonos, akinek a horgászbotjai zöme a 70-es évek végén és a 80-as évek elején készült. Ezek a csodás eszközök különböző színekben pompáznak, változatos méretekben elérhetők, és sokféle típusnév díszíti őket, igazi gyűjtői darabokká téve őket.

Bár Nagy Attila pontos számot nem tudott mondani, azt elárulta, hogy eddig már több mint 100 botot sikerült begyűjtenie. A színes gyűjtemény felidézi a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát. A falak mentén elhelyezett polcokon több régi orsók, damilok, "klasszikus zsebpecák", parafa és tollúszók, horgászmérlegek és dvd-k sorakoznak, tovább gazdagítva a tenyérnyi múzeumot.

Az oroszlányi gyűjtő idén egy varázslatos kis házikó megalkotásába kezd, ahol a jelenleg dobozokban pihenő kincsek méltó módon, mindentől elzárva, de mégis láthatóan várják újra a világot. Az érdeklődők számára örömmel felfedi majd gyűjteménye titkait, és lehetőséget ad arra, hogy közelebbről megismerhessék ezeket a különleges darabokat.

Nem egy múzeumi projekt keretein belül valósítom meg ezt az ötletet. Bár eddig nem kaptam adományokat, szívesen fogadom, ha valaki úgy érzi, hogy feleslegessé vált horgászfelszereléseit szeretné hozzám juttatni. Sajnos már sok embertől hallottam, hogy egyszerűen kidobták a régi tárgyaikat. De a jó hír az, hogy egyre többen vagyunk, akik elkötelezettek a régi horgászfelszerelések gyűjtése és felújítása iránt!

A Sokszínű vidék már nem először kalauzol minket különleges gyűjtemények világába. Egy budapesti építész otthonában lenyűgöző kerámiák sorakoznak, amelyek a művészet és a kézművesség csodálatos példái. A békési szobafestő szenvedélye a bicskák gyűjtése, aki Sándor szerint rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyűjtők elsajátítsák a bicskák megfelelő ápolásának titkait. Közben egy kunsági postás varázslatosan újjáélesztette egy évszázados parasztházat, amelynek hófehér falai között százéves sublót, festett bútorok és patinás konyhai relikviák kaptak új otthonra, ezzel életre keltve a múlt emlékét.