Horváth Éva megjegyzi: "Örömmel tapasztalom, hogy a korosztályomban egyre többen nyitnak a spiritualitás felé, így már nem érzem magam furcsának."
Az egészségi állapota javulása érdekében a spirituális energiák felé fordult, amely nagy szerepet játszott a regenerálódásában
Noha a balinéz hinduizmus mindig is közel állt hozzá, néhány hónappal ezelőttig nem érzett késztetést arra, hogy jobban elmélyedjen benne. A sors végül úgy hozta, hogy nem Balin, hanem egy magyar kórházban kezdett el az energiáira figyelni, amiben dr. Bernschütz Mária generációkutató, spirituális segítő volt a mentora, aki egy ismerősén keresztül vette fel vele a kapcsolatot.
Mindig is tudtam, hogy érzékeny vagyok az energiákra. Számos alkalommal tapasztaltam meg, hogy előre megérzem a hozzám közel állók életében bekövetkező változásokat, például a terhességüket, még mielőtt ők maguk tudomást szereztek volna róla. Balin, az ottani spirituális környezet vonzott, de úgy éreztem, még nem vagyok készen arra, hogy mélyebben elmerüljek benne. Egy gyógyító is megkeresett, hogy tanuljak tőle, mert értékes meglátásaim vannak. A sokadik műtét és a kórházban töltött bezártság időszakában kezdtem el Máriával dolgozni, és akkor nyílt meg előttem igazán ez az új világ - mesélte Horváth Éva a Blikknek, aki folyamatosan azon fáradozik, hogy hozzájáruljon mások gyógyulásához.
Szerencsére a mai világban egyre többen nyitnak a spiritualitás felé, így már nem néznek furcsán, amikor elárulom, hogy még a bokámmal is folytattam párbeszédet, hogy felfedezzem, hol rejtőznek az elakadásaim, azok a gátak, amelyek megnehezítik a regenerációmat. Amikor a sorstársaimmal osztottuk meg tapasztalatainkat a kezelések során, sokan úgy beszéltek arról a baktériumról, amely megtámadta a testüket, hogy szinte a sajátjuknak tekintették. Még akkor is, amikor már nem volt jelen a szervezetükben, úgy fogalmaztak, hogy "itt van velem", majd "vissza fog térni", aztán "megint eltűnik". Én is beleestem ebbe a csapdába. De Mária segítségével megtanultam, hogyan tudjam elválasztani magam ettől, és úgy tekinteni rá, mint egy külső tényezőre, amelytől meg kell szabadulnom.
Örömmel mondhatjuk, hogy Éva szervezetéből eltűnt a fertőzést kiváltó baktérium, amely miatt összesen nyolc műtéten kellett átesnie.
- Ha nincs ez a fertőzés, sokkal egyszerűbb lett volna a helyzet, hiszen egy "sima" nyílt lábszártörésről lenne szó, ami után úgy három hónap a felépülés, ezután pedig már járhatnék is. Emiatt azonban a gyógyulás is nehezebb, ráadásul szinte minden műtétnél újra kezdődik a lábadozás - tette hozzá Horváth Éva. - Egyelőre úgy tűnik - és én ezt mondom magamnak -, hogy nem kell több műtét. Folyamatosan ellenőrzik röntgennel, hogy hol tart a csont összeforrása. Ha minden jól megy, augusztus végén már járhatok is, de jó lenne már biciklire is pattanni, hogy ha futni nem is, de legalább így sportolhassak kicsit.
Évának a gyerekei folyamatosan erőt és inspirációt nyújtanak, miközben együtt vannak Magyarországon az édesanyjukkal. Jelenlétük hatalmas motivációt jelent számára a gyógyulás útján, és lendületet ad a mindennapokhoz.
- Igyekszem leleményes lenni, de a lábamat tartó fém, a fixatőr miatt muszáj is. Vízbe például nem mehetek vele, de ezt is megoldottam úgy, hogy három kukás zacskóba csomagoltam a lábam és jól körbe szigszalagoztam. Vicces volt, ahogy lebegett a lábam a víz tetején. De most voltunk a gyerekekkel Ausztriában a családi parkban, ahol a kerekesszékből pattantam be - már amennyire tudtam - a játékokba - mesélte Horváth Éva.
