"Ez az a hely, ahol valóban figyelnek rám" - Diákinterjú János Szabolccsal, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának harmadéves villamosmérnök hallgatójával, aki az E.ON Hungária Csoport és az egyetem közös duális képzésében vesz részt.

Mennyire jelentős számodra, hogy a képzés gyakorlati orientációval rendelkezzen? Kifejezetten keresgéltél olyan duális oktatási lehetőségek után, amelyek lehetővé teszik a valós munkakörnyezetben való tanulást?

A duális képzésről először a nyílt napon szereztem tudomást, és már abban a pillanatban megfogalmazódott bennem a vágy, hogy részt vegyek benne. Különösen vonzó volt számomra a lehetőség, hogy egy kicsit függetlenedhessek a szüleimtől, miközben az egyetemi tanulmányaim mellett saját keresetet is tudok szerezni és tapasztalatokat gyűjteni a munkavégzés világában.

A PTE-MIK első félévének végén nyílik lehetőség a duális képzésre való jelentkezésre. Kaptunk egy cégek listáját, amelyből több lehetőséget is megjelölhettünk. Én az E.ON mellett két másik céget is választottam. Minden egyes cégnél személyes interjún vettem részt, ahol kölcsönösen megismerhettük egymást. A beszélgetések után egyértelművé vált számomra, hogy az E.ON a legjobb választás, hiszen az ott elhangzottak megerősítették a döntésemet. A cég nemcsak a havi bért biztosítja, hanem valós lehetőségeket kínál az oktatásban, a későbbi karrierépítésben és a juttatások terén is. Abban a pillanatban éreztem, hogy az E.ON nem csupán alkalmazni fog, hanem valóban törődik velem, és ezt a mai napig így érzem.

A duális képzés számomra egy rendkívül értékes tanulási lehetőség egyetemistaként. Az elméleti tudás mellett gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetünk, ráadásul ez a munka stabil jövedelmet is biztosít. Én például hónapról hónapra sikerült félretennem a keresetem jelentős részét, ami lehetővé tette számomra, hogy tavaly nyáron megvegyem az első autómat. A másik nagy előnye ennek a képzési formának a közösségépítő hatása. Az E.ON-nál négy másik hallgatóval dolgozom együtt, akik szintén az egyetemen tanulnak velem. Rengeteget segítettünk egymásnak, legyen szó céges vagy egyetemi kihívásokról. Nélkülük sokkal nehezebb lenne a helyzetem. Különösen fontos számomra, hogy jó barátságot alakítottam ki velük, ami a duális képzésnek köszönhető – introvertált lévén, valószínűleg nem is beszéltem volna velük annyit, ha csak az egyetemi keretek között találkoztunk volna. Továbbá, az E.ON munkatársaival való ismerkedés is izgalmas és pozitív élmény volt számomra. Különösen jó érzés, hogy a cégen belül mindenki tegezi egymást, így sokkal közelebb érzem magam a kollégákhoz, ami segít a munkahelyi légkör megértésében és a mindennapi interakciókban.

A munka és a tanulás párhuzamos folytatása különös kihívások elé állít bennünket, hiszen fontos, hogy a két tevékenységet világosan el tudjuk választani egymástól. Tanulás közben érdemes kizárni a munkával kapcsolatos gondolatokat, és vice versa. Amennyiben ezt sikerül megvalósítani, a tapasztalatok szerint rendkívül értékes tudásra tehetünk szert, amely a gyakorlatban is jól hasznosítható. Az így megszerzett ismeretek nemcsak elméleti síkon, hanem a mindennapi életben is kamatoztathatók.

Az egyetemi képzés tapasztalataim szerint összességében nem annyira vészes, de azért bőven tartogat kihívásokat. A félév során több zárthelyi dolgozatot is írnunk kell, ami miatt a szorgalmi időszak gyakran terhesebbnek érződik. Ugyanakkor ez előnyöket is hoz, hiszen a vizsgaidőszakban kevesebb vizsgára kell készülni, ami számomra megkönnyíti a tanulást. Persze, ennek ellenére akadtak nehéz pillanatok is. Ha egy zárthelyi nem sikerül, szerencsére a szemeszter végén van lehetőség a pótlásra, de néha hajlamos vagyok halogatni a tanulást az első dolgozat előtt, és inkább a pótlásra összpontosítani. A tapasztalataim alapján könnyen elérheti az embert a stressz, ha mindent az utolsó pillanatra halaszt.

Egyszer én is beleestem ebbe a csapdába: abban a félévben csak nagy küzdelmek árán tudtam teljesíteni az összes tantárgyat. A legfőbb motivációm az volt, hogy duális hallgatóként a szerződésünk felmondásra kerülhet, ha nem végzem el az egyetemet az előírt hét félév alatt. Ekkor döntöttem el, hogy óráról órára nekilátok a tanulásnak, és komolyan veszem az egyetemi éveimet. Eleinte még elegendő volt az a tudás, amit a gimnáziumból hoztam, de hamarosan rá kellett jönnöm, hogy ez nem elegendő. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy beismerjem ezt, és rábírjam magam a tanulásra. Az egyetemistaként megélt szabadság csábító tud lenni, de ezzel a szabadsággal okosan kell bánni. Megtanultam, hogy elengedhetetlen a megfelelő időbeosztás és a felelősségteljes döntések meghozatala.

A képzés időnként valóban megterhelő lehet, különösen akkor, amikor minden tanár egy héten belül tűzi ki a zárthelyi dolgozatokat, miközben a céges feladatokkal is foglalkozni kell. Szerencsére az E.ON-nál ügyelnek arra, hogy az időbeosztásunk jól legyen megtervezve. A nyári és téli gyakorlati hetek is néha hosszúnak tűnnek, főleg amikor látom, hogy a hallgatótársaim, akik nem részesülnek ebben a képzésben, szabadon pihenhetnek otthon vagy éppen nyaralnak.

Az utóbbi időszak tapasztalatai és a rengeteg tanulás ráébresztettek arra, hogy az egyik legnagyobb erősségem a vizsgákra való felkészülés hatékonyságában rejlik. Amikor elhatározom, hogy az elkövetkező hetekben nekivágok egy nehezebb vizsgának, azt úgy teszem, hogy célzottan és fókuszáltan dolgozom a tananyaggal.

A napomat elszántan az anyag mélyreható tanulmányozásának szentelem, és eddig mindig sikerült alaposan felkészülnöm.

A duális munkanapokon a szakmai mentorunktól és más E.ON-os szakértőktől rengeteg gyakorlati képzést kaptunk, műszaki és más, a munkahelyen fontos témákat ismerhettünk meg (például hogyan kommunikáljunk, márkaismeretek, önéletrajzírás stb.). Az időnk viszonylag nagy részét töltöttük azzal, hogy megismerhettük, milyen területeken dolgoznak villamosmérnökök a cégnél. Ez sok utazással

Járva-kelve, számos telephelyet felfedezhettünk.

A havi jövedelmem lehetővé teszi számomra, hogy viszonylag kényelmesen megéljek, habár nem éppen fényűző életmódot folytatok. A szüleim is támogatnak, ami sokat jelent. Az E.ON-nál dolgozom, és itt hosszú távra tervezem a karrieremet, ami a stabil megélhetést is biztosítja számomra. Emellett a diákhitel terhe is a mindennapjaimat nehezíti, de igyekszem kezelni a helyzetet.

nem kellett felvennem, és más munkát sem kellett végeznem a duális képzés mellett.

Az egyetemi éveim során a barátok, a duális szaktársak és az E.ON-os mentorom óriási szerepet játszottak az életemben. Gimnáziumi háttérrel léptem be az egyetem kapuján, míg a legtöbb társammal szakképzésből érkeztek. Az első évben a matematika viszonylag könnyűnek tűnt számomra, de a villamosságtan és a szakmai tantárgyak igencsak megizzasztottak. Érdekes módon a többiek éppen fordítva élték meg ezt a helyzetet. Ahogy felfedeztük ezt a különbséget, rendszeresen összeültünk, hogy segítsük egymást. Jó érzés tudni, hogy bármikor számíthatok rájuk. Motivál, hogy együtt szeretnénk végigvinni az egyetemet, és nem akarok lemaradni a többiektől. Az utolsó 15 évem szinte csak a tanulásról szólt – általános iskola, gimnázium, egyetem –, így nehezen tudom elképzelni, hogy amikor pozíciót kapok az E.ON-nál, akkor nem kell több dolgozatra vagy vizsgára készülni. Ezért tervezem, hogy munka mellett egy emelt szintű angol nyelvvizsgát is leteszek, hogy folyamatosan edzésben tartsam az agyamat.

Az oktatásom során egyértelműen körvonalazódott bennem, hogy merre szeretnék haladni az E.ON-nál, és milyen irányban szeretném folytatni a pályafutásomat a diploma megszerzése után. Ennek érdekében a legutóbbi nyári és téli gyakorlatomat a pécsi üzemirányító központban töltöttem el. Itt lehetőségem nyílt arra, hogy betekintsek az üzemirányítók mindennapi munkájába, akik speciális szoftverek segítségével valós időben figyelik az áramhálózat működését, biztosítva ezzel a zavartalan áramellátást. A csapatban eltöltött idő alatt rendkívül támogató légkört tapasztaltam, a kollégák és a vezetők is bátorítottak, hogy pályázzak a hamarosan megnyíló pozícióra. A gyakorlati időszakom alatt megfigyelhettem az üzemirányítók munkafolyamatait, és hozzáférést kaptam a tréningszimulátorhoz is, amely segíti őket a felkészülésben. Az a tapasztalatom, hogy általában egy év szükséges a betanuláshoz ebben a pozícióban, de úgy érzem, hogy a duális képzésnek köszönhetően nekem valószínűleg kevesebb időre lesz szükségem. Ráadásul, ha sikerül bekerülnöm a csapatba, az nagy előny lesz, hiszen már ismerem szinte az összes kollégát, és ők is ismernek engem.

A jövőmet szemlélve, most úgy érzem, hogy a diploma megszerzése után örömmel csatlakoznék ehhez a csapathoz. Már az egyetem előtt is hallottam arról, hogy a cégek szinte azonnal lecsapnak a frissen végzett hallgatókra, de nehezen tudtam elhinni. Soha nem gondoltam volna, hogy éppen én leszek az egyik élő példája ennek a jelenségnek.