Egy új korszak hajnalán állunk: a kihívók sorra megjelennek, és előttünk egy komoly harc ígérkezik.
Többpólusúvá váló világunkban az Egyesült Államok relatív súlya egyre csökken, ezzel párhuzamosan azonban új pólusteremtő hatalmak jelennek meg a színen. Miközben a világot egyre inkább az Egyesült Államok és Kína küzdelme határozza meg, Oroszország pedig régi befolyása újraélesztésével próbálkozik, új kihívók is megjelentek, akik szintén szerepet követelnek a nagy globális játszmában. Az éppen Münchenben zajló biztonsági konferencia az esemény előtt adta közre éves biztonsági jelentését "Multiporalitás" címmel, amelyben külön fejezetet kapott három ilyen kihívó: India, Brazília és a Dél-afrikai Köztársaság. Cikkünkben ezeket a fejezeteket ismertetjük.
Ahogy 1963 óta minden évben, úgy idén is megrendezik - péntek és vasárnap között - a Müncheni Biztonsági Konferenciát (MSC), amelyre a világ számos fontos vezetőjét várják. A konferencia előtt a szervezők kiadták az éves Müncheni Biztonsági Jelentést, amely idén a "Multiporalitás" címet viseli.
Nem véletlen, hiszen ahogy a tanulmány bevezetője is írja,
egy új többpólusú rend felemelkedésének vagyunk a szemtanúi, vagy már benne is élünk.
A "multiporalizáció" vagy "többpólusúvá válás" kétféleképpen érthető. A kifejezés egyrészt egy olyan világ felé történő hatalmi eltolódást ír le, ahol egyre több szereplő verseng a befolyásért. Másrészt arra is utal, hogy a világpolitikai szereplők egymással egyre inkompatibilisebb nézeteket hangoztatnak a nemzetközi renddel kapcsolatban, és így egyre nehezebbé válik, hogy a globális problémákra közös megoldásokat találjanak.
Természetesen vita van a szakértők között abban, hogy mennyire tekinthető a mai világ ténylegesen többpólusúnak, az Egyesült Államok ugyanis még ma is egyértelműen vezető szerepben van több területen is (mindenekelőtt gazdaságilag és katonailag), de
már felnőtt mellé egy nagy kihívó, Kína, és több olyan játékos, amely képes legalább egy tágabb régióban befolyást gyakorolni, és amely megkérdőjelezi a jelenlegi világrendet.
Éves jelentésében az MSC külön fejezetet szentel az Egyesült Államoknak, Kínának, az Európai Uniónak és Oroszországnak, de ugyancsak külön fejezet szól Japánról, Indiáról, Brazíliáról és Dél-Afrikáról. Ezek közül az utóbbi három tipikusan el nem kötelezett ország, amelyek nem kívánnak egyik pólushoz sem csatlakozni, hanem önálló pólust akarnak kiépíteni maguk körül, nagyobb beleszólást szeretnének a világpolitikába, ezért általában élesen kritizálják a nemzetközi rend fennálló intézményeit. A következőkben a Müncheni Biztonsági Jelentés e három országról szóló fejezeteit ismertetjük.
A többpólusú világrend kialakulásának egyik kulcsszereplője kétségtelenül India, a világ legnépesebb országa. Az egykori brit gyarmat immár nominális GDP tekintetében túlszárnyalta egykori gyarmattartóját, Nagy-Britanniát, így elérve a világ ötödik legnagyobb gazdaságának státuszát. India gazdasága dinamikusan fejlődik, és a prognózisok szerint 2027-re a harmadik legnagyobb gazdasággá avanzsálhat.
Bár politikai és katonai értelemben India még nem tartozik a legnagyobb globális hatalmak közé, egyre inkább kiemelkedő szereplővé válik a nemzetközi porondon. Ezt a fejlődést különösen a technológiai szektorban tapasztalhatjuk, amelyet jól példáz egy indiai űrszonda sikeres holdra érkezése 2023-ban.
A világ legnagyobb demokráciája a nemzetközi politikai színtéren egyedülálló szerepet tölt be:
Nem törekszik a meglévő, szabályokra épülő nemzetközi rend teljes lebontására, de éles kritikával illeti a Nyugat uralkodó szerepét a globális politikában.
Egy tavalyi felmérés szerint az indiaiak 69 százaléka úgy gondolja, hogy a fennálló nemzetközi szabályok összhangban vannak az országa értékeivel és érdekeivel. Amit India kritizál a jelenlegi rendben, az az, hogy annak struktúrája már nem fedi a tényleges hatalmi viszonyokat. Így például India már régóta törekszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közé, ahol alapítása óta ugyanaz az öt ország foglal helyet (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország).
Narendra Modi irányítása alatt India olyan nemzetközi szerepre törekszik, amelyet jogosan megérdemel. E cél érdekében támogatja a világ többpólusúvá alakítását, mivel hiszi, hogy ez a globális stabilitás előmozdításának kulcsa. Ebben az új, sokszínű világban India nem csupán a fejlődő országok érdekeit képviseli, hanem híd szerepét is betölti a Globális Észak és Dél között, elősegítve ezzel a kölcsönös megértést és együttműködést.
India hagyományosan igyekszik megőrizni függetlenségét, és nem kíván egyik nagy hatalmi tömbhöz sem csatlakozni. Már a hidegháború időszakában is az "el nem kötelezett országok" mozgalmának egyik élenjáró képviselője volt, amely lehetőséget biztosított számára, hogy saját érdekeit és prioritásait a globális politikai színtéren érvényesítse.
A mai India igyekszik kialakítani egyensúlyt a kollektív Nyugattal való kapcsolataiban, miközben párhuzamosan figyelembe veszi kihívóit, különösen Oroszországot.
Újdelhi például nem ítélte el Oroszország ukrajnai háborúját, Modi jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akihez tavalyi újraválasztása után az első útja vezetett. Jellemző ugyanakkor, hogy ezt követően rögtön Volodimir Zelenszkij ukrán államfőhöz utazott Kijevbe - ami mutatja, hogy az ukrajnai háborúban India a békeközvetítő szerepét szánja magának.
India legfőbb fegyverszállító partnere továbbra is Oroszország, azonban a Nyugatról érkező fegyverek mennyisége folyamatosan növekszik. Emellett India az orosz olajexport egyik legfontosabb vásárlója is: az ukrajnai konfliktus kezdete óta a korábbi mennyiségekhez képest szinte húszszorosára nőtt az orosz olaj iránti keresletük, mindezt kedvező árakon szerzik be.
India sokoldalú diplomáciája jól tükrözi, hogy a világpolitikai színtéren egyre több szereplővel köti össze érdekeit. Ezt kiválóan példázza, hogy részt vesz a QUAD szövetségben, amely az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália együttműködésén alapul, és célja Kína befolyásának mérséklése az indiai-csendes-óceáni térségben. Ugyanakkor India aktívan részt vesz a Kínával és Oroszországgal közösen működő Sanghaji Együttműködési Szervezetben is, valamint a nemrégiben bővült BRICS csoportban. E szereplések révén India sikeresen navigál a globális politikai tájékozódás bonyolult labirintusában.
Indiának a legnagyobb kihívásai között Pakisztán mellett Kína is szerepel. A két ország határának pontos meghúzása a mai napig nem történt meg, ami az elmúlt évtizedekben több, tragikus következményekkel járó összecsapáshoz vezetett, legutóbb 2020-ban. India ezért kulcsfontosságúnak tartja Kína regionális befolyásának kiegyensúlyozását; ennek eredményeként csatlakozott a QUAD-hoz, és kiemelten fontosnak véli, hogy Oroszország ne gyengüljön Kína javára.
India hatalmas potenciállal bír, ugyanakkor számos kihívással is szembe kell néznie. Az egy főre jutó GDP szempontjából az ország a világ 150. helyén áll, ami rávilágít a gazdasági fejlettség hiányosságaira. Noha számos világszerte elismert és tehetős vállalkozó származik innen, a szegénység mértéke továbbra is aggasztó, és a társadalmi egyenlőtlenségek rendkívül kifejezettek – a leggazdagabb 1 százalék a teljes vagyon 40 százalékát birtokolja. Ezenkívül a vallási megosztottság is jelentős problémát jelent: a kormányzó Bháratíja Dzsanatá Párt, amely a hinduk érdekeit helyezi előtérbe, a lakosság 80 százalékát képviseli, míg a 200 milliós muszlim közösség, amely a népesség 14 százalékát teszi ki, egyre inkább másodrangú állampolgárként éli mindennapjait. Ez a helyzet tovább mélyíti a társadalmi feszültségeket, és nagy kihívásokat jelent az ország jövője szempontjából.
Brazília Luiz Inácio Lula da Silva elnök 2022-es megválasztásával tért vissza igazán a világpolitikai színpadra. Lula ambíciói szerint - Indiához hasonlóan - Brazília is a Globális Észak és a Globális Dél közötti híd szerepét szeretné betölteni. Dél-Amerika vezető országa ugyanakkor szkeptikus a jelenlegi világrendet illetően, ugyanis úgy érzi, egyes országoknak túl nagy hatalma van más országokkal szemben.
Lula elnöksége alatt Brazília a "kooperatív többpólusúság" elvét követi (a kifejezés Antonio de Aguiar Patriota volt külügyminisztertől származik). Ez azt jelenti, hogy
A nemzetközi jog, az emberi jogok tisztelete és az erőszak alkalmazásának tilalma elengedhetetlen alapelvek, azonban egyre nagyobb figyelmet kellene fordítani a Globális Dél országainak szerepére a nemzetközi döntéshozatalban. E régiók hangját és érdekeit figyelembe véve egy igazságosabb és kiegyensúlyozottabb globális rendszert alakíthatunk ki, amely jobban tükrözi a világ sokszínűségét és a különböző kultúrák értékeit.
Brazília, akárcsak India, hangot adott aggodalmának az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaival kapcsolatban, akik évtizedek óta változatlanok. Lula egy alkalommal ezt a helyzetet a "gyarmati múlt örökségéből fakadó, elavult dominancia" elfogadhatatlan megnyilvánulásának titulálta.
Brazília víziója a többpólusúságról, hasonlóan Indiáéhoz, nem tekinthető Nyugat-ellenesnek, inkább Nyugat-kritikus megközelítést képvisel. Ez a kritika a nyugati hegemónia bírálatára összpontosít. Például Brazília határozottan ellenáll azoknak a szankcióknak, amelyeket a Nyugat az ENSZ jóváhagyása nélkül alkalmaz más nemzetekkel szemben, mint ahogy ezt Oroszország esetében is láthattuk. Továbbá, a brazil vezetés elutasítja azt a nyugati felfogást, amely a világ országait demokráciákra és autokráciákra osztja. E helyett Brazília a be nem avatkozás elvét követve nyitott a különböző kormányzati rendszerekkel való együttműködésre, függetlenül attól, hogy azok milyen politikai berendezkedéssel rendelkeznek.
Brazília a BRICS-csoport alapító tagja, Lula elnök pedig elkötelezett abban, hogy szorosabbra vonja a tagállamok közötti gazdasági együttműködést, és növelje a társulás világpolitikai befolyását - így támogatja egy közös valuta létrehozását is (erre jelenleg meglehetősen kevés az esély). Ugyanakkor Kínával és Oroszországgal szemben Brazília nem akarja átalakítani a BRICS-et egyfajta Nyugat-ellenes klubbá.
Brazília, akárcsak India, a semlegesség elvét képviseli, és szintén hajlandó pártatlan közvetítőként szerepet vállalni, például az orosz-ukrán konfliktusban. Tavaly Kínával közösen kidolgoztak egy hatpontos politikai rendezési javaslatot az ukrajnai helyzetre vonatkozóan, ám ezt Zelenszkij elutasította.
Brazília kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik mind az Egyesült Államokkal, mind Kínával. Kína Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere és második legnagyobb befektetője, az Egyesült Államok pedig a legnagyobb befektetője és a második legnagyobb kereskedelmi partnere.
Brazília Dél-Amerika, sőt Latin-Amerika vezető hatalmává emelkedett gazdasági és katonai ereje, népessége, valamint területe alapján. Lula elnök célja, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat a környező országokkal, és közös fellépéssel erősítse a regionális hangot a globális politikai porondon. Ennek ellenére eddigi erőfeszítéseik nem hozták meg a várt eredményeket, és Brazília továbbra is "vezető követők nélkül" maradt. Az egyik fontos integrációs törekvés, amelyet a brazil kormány szeretne előmozdítani, a Mercosur, azaz a Dél-amerikai Közös Piac, amelyhez Argentína, Paraguay és Uruguay is csatlakozott. Jelenleg azonban ez a szövetség csupán kereskedelmi együttműködés maradt, nem vált az igazi politikai integráció eszközévé.
A Dél-afrikai Köztársaság, mint a BRICS csoport egyik tagja, Indiához és Brazíliához hasonlóan fontos szereplője a globális politikai színtérnek. Azonban ellentétben a másik két országgal, Dél-Afrika világpolitikai befolyása a közelmúltban csökkenni látszik. Az apartheid-rendszer megszűnését követően az ország a kontinens "példaképe" lett, hiszen demokratikus alapokra helyezte magát, biztosította az emberi jogokat, és elkötelezte magát a nemzetközi jog iránt. A 2010-es labdarúgó világbajnokság megrendezése, amely az első és eddigi egyetlen alkalom volt, hogy Afrika adjon otthont ennek a rangos eseménynek, különösen nagy presztízzsel ruházta fel a nemzetet. Mostanra azonban gazdasági helyzetének romlása és a többi afrikai országra gyakorolt hatása elhalványulni látszik, ami miatt Dél-Afrika már nem bír olyan tekintéllyel, mint korábban.
A közelmúltban Dél-Afrika határozottan Nyugat-ellenes és Izrael-ellenes irányt vett. 2023 végén például a Nemzetközi Bíróság (ICJ) elé vitte a Gázai övezet elleni izraeli fellépés ügyét, amelyet Pretoria népirtásnak tart. Bár Indiához és Brazíliához hasonlóan Dél-Afrika sem akarja Nyugat-ellenes klubbá tenni a BRICS-et, erősítené az együttműködést a tagállamok között.
Az orosz-ukrán háború kérdésében el nem kötelezettségét hangsúlyozza, ugyanakkor több tekintetben is Oroszország mellé állt. Elfogadja és hirdeti például azt az orosz narratívát, hogy az ukrajnai háború alapvetően a Nyugat elleni harc. 2023-ban közös haditengerészeti gyakorlatot is tartott Oroszországgal a háború első évfordulóján. A Moszkva és Pretoria közötti jó viszony még a hidegháborús időkre nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió aktívan támogatta az országot 1994 óta folyamatosan vezető Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) apartheid-ellenes harcát.
A Dél-afrikai Köztársaság számos gazdasági és társadalmi kihívással küzd. Noha nominális GDP-je alapján még mindig az afrikai kontinens vezetője, a relatív befolyása folyamatosan csökken. Az ország gazdasági potenciálját a földjein található értékes ásványi anyagok, mint például a platina, mangán és króm bősége táplálja. Ugyanakkor komoly gondot jelent a fejletlen infrastruktúra és a rendszerszintű korrupció. A munkanélküliségi ráta eléri a 30 százalékot, a lakosság egyötöde mélyszegénységben él, és az egyenlőtlenségek is aggasztó mértékűek. Ezek a társadalmi problémák hozzájárulnak ahhoz, hogy a demokrácia támogatottsága Dél-Afrikában folyamatosan csökken.
Bár Dél-Afrika továbbra is a legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkezik a szubszaharai Afrikában, az arányos csökkenés itt is szembetűnő. Míg 2011-ben a régió védelmi kiadásainak 27%-át Dél-Afrika biztosította, addig 2023-ra ez az arány 14,5%-ra csökkent. A két évtizede tartó alulfinanszírozottság egyértelműen érezteti hatását, és noha az ország továbbra is szeretne jelentős szerepet betölteni a regionális békefenntartó missziókban, ez az ambíció egyre inkább a hadsereg tényleges állapotának korlátaihoz ütközik.
