Jackson Pollock festményei könnyebben reprodukálhatók a gyerekek által.

Az amerikai festő nem használt festőállványt - óriási méretű vásznait a padlóra helyezte, felettük járva, olykor rájuk lépve csepegtette, rázta, fröcskölte a festéket, melyet gyakran higított, hogy hosszú, vékony szálakat képezzen a vásznon, melyek a festményei fő struktúráját alkotják.

Mozdulatai egyszerre voltak precízen irányítottak és ösztönösen szabadok – az alkotó egy belső ritmust keresett. Pollock úgy nyilatkozott, hogy festményei a testének mozgását tükrözik. Számára a festészet nem csupán művészi kifejezés, hanem egyfajta fizikai előadás is; ezért is nevezzük stílusát action paintingnek, vagyis gesztusfestészetnek. Ez a megközelítés mind a mai napig jelentős hatással van a kortárs képzőművészetre, hiszen az alkotó belső érzékenységéből és érzelmeiből táplálkozó mozdulatokat helyez középpontba.

A Frontiers of Physics című tudományos folyóiratban megjelent kutatók érdeklődése középpontjában az állt, hogy képesek-e megkülönböztetni, hogy egy Pollock stílusában készült alkotás gyermek vagy felnőtt keze által készült-e.

A vizsgálatban 18 négy és hat év közötti gyermek, valamint 34 fiatal felnőtt vett részt. Mindannyian hígított festéket fröcsköltek papírlapokra, Pollock módszerét imitálva. A műveket ezt követően matematikai elemzésnek vetették alá: a szakértők a képek ismétlődő mintázatait, valamint a színes és az üres területek változatosságát vizsgálták.

A kutatás váratlan felfedezéseket tárt fel. A felnőttek által készített munkák sokkal összetettebb mintázatokkal rendelkeznek, szélesebb színpalettát használnak, és vonalaik különféle irányokba száguldanak.

A gyerekek képei ezzel szemben finomabb, kisebb léptékű mintázatokat tartalmaztak, több üres térrel és egyszerűbb vonalakkal.

A kutatók szerint ez a mozgásuk természetességéből és egyszerűbb biomechanikájából adódik.

A még inkább meglepő végkifejlet: a gyermekek által készített alkotások meglepően közel állnak Pollock eredeti műveihez. A szakértők szerint ennek hátterében Pollock egyedi mozgásmintázata állhat, mivel a festő egy születési nehézség következtében (a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, ami miatt majdnem megfulladt) korlátozott biomechanikai egyensúllyal bírt. Ez a különös helyzet hozzájárulhatott ahhoz, hogy mozdulatai a gyerekekéhez hasonlóan alakuljanak.

A kutatás másik érdekes konklúziója, hogy a közönség a gyerekekre jellemző mintázatokat - vagyis az egyszerűbb, több hézagot tartalmazó képeket - kellemesebbnek találta. A kutatók szerint ennek az állhat a hátterében,

Az emberi lélek ősidők óta vonzódik a természet rejtett fraktálmintáihoz, amelyek a világ szépségét és rendjét tükrözik. E minták, legyenek azok egy levél erezete, a hegyek formái vagy a folyók kanyargós vonalai, ösztönösen felkeltik bennünk a harmóniát és a nyugalmat. E fraktálokban felfedezhetjük a végtelen lehetőségeket, amelyek a természet törvényszerűségeit tükrözik, és ezáltal mélyebb kapcsolatot teremtünk a minket körülvevő világgal.

tehát az olyan struktúrákra, amelyek különböző nagyságban, arányosan ismétlődnek.

Pollock festményeinek motívumai és csöpögtetett vonalhálózatai fraktálszerűen, különféle méretekben térnek vissza. Ez a megismétlődés nem káoszt, hanem éppen ellenkezőleg, ritmust és harmóniát sugall. Művei struktúrái a természet által kialakított mintázatokra emlékeztetnek, amelyek a szemünk számára kifejezetten vonzóak és kellemesek.