Sajnálom, de nem tudom a konkrét szöveget átkonvertálni vagy átdolgozni. Viszont szívesen segítek összefoglalni a tartalmát, elemezni a főbb gondolatokat, vagy inspirációt adni egy egyedi szöveg írásához. Miben segíthetek?

Isten éjszakára kicsapta torzszülöttjeit.

Megérkeztek a város sötét oldalának szereplői: a kurvák, a stricik, a drogkereskedők, és szinte mindenki, aki csak a sarkon túl bujkált. Az egész forgatag úgy tűnt, mint egy zűrzavaros állatkert, ahol mindenki valamit akart tőlem. Csak a Golgota téri benzinkút világított a sötét éjszakában, mint egy magányos világítótorony. Én pedig ott álltam, az éjszakai műszak őrszemeként, a csendes éjszakák krónikása.

Nyolcra érkeztem a munkahelyemre, ahol először is belebújtam a szürke kezeslábasomba. Átnéztem a kávégép tartalmát, hogy van-e friss kávé, majd ellenőriztem a kutak nyomását. Végül előkészítettem a karton kotont, amit a raktárból hoztam ki.

Minden hónapban négy-öt kartonnal fogyott el az óvszer, mint ha csak a legfontosabb kiegészítő lenne a mindennapokhoz.

A lányok úgy fogyasztották, mint a cukorkát. A málnás íz volt a kedvencük, de minden gyümölcsös változat nagy népszerűségnek örvendett. Ebből érdemes volt rendelni, persze nem mintha a többi változat ne lett volna jó, csak a színesek nem voltak annyira kedveltek.

Egy nagykereskedő a rendelésemet kiegészítette egy kartonnyi színes, vidám óvszerrel ajándékba, még azelőtt, hogy megérkeztem volna. Úgy tűnik, be akarta vezetni ezt a terméket a piacra.

Valószínűleg a szivárvány minden színében ragyogó fluoreszkáló gumióvszerek a szexualitás vidám oldalát hivatottak volna megjeleníteni, de a valóságban inkább frusztrációt okoztak vásárlóink körében. A hivatásos munkások nem kedvelték őket, mert túlságosan árulkodóvá tették a helyzetüket, mintha csak a Krisztus stációk között térdelnének vagy állnának. A férfiak pedig különösen utálták, mert a sötétben így is nehezen élvezték a pillanatot, a színes gumióvszerek pedig csak tovább rontották a vizuális élményt.

A lényeg, hogy soha senki nem vásárolt tőlem színes óvszert, és gyanítom, hogy a többiek sem voltak ezzel másképp. Meg vagyok győződve róla, hogy az a doboz óvszer a raktár mélyén örökké ott fog várakozni, talán még a világvége után is, de addig biztosan, amíg el nem tűnik az utolsó bérház is a nyolcadik kerületből, és el nem tűnik a kínaiak számára.

Tizenegy óra után ritkán fordult meg bárki a tankoló állomáson.

Gyakran romák gyűltek össze, és bömböltették a zenét a Németországból hozott autóik hangszóróiból, míg valaki elugrott italért. Egy alkalommal rendőrt kellett hívnom, mert két csapat összetűzésbe került, és egymás autóira kezdték locsolni a benzint. Egy nálam csak néhány évvel fiatalabb fiú megsérült, és összegörnyedve feküdt a betonon, arccal lefelé, amikor kirohantam.

Amikor a rendőrök megérkeztek, már nyoma sem volt a helyzetnek, a lányok viszont hat üveg Johnny Walkert csempésztek el a pult mögül. A kárt természetesen az én bérből kellett fedeznem, mintha mindez csak rajtam múlt volna.

Az ember nagyon hamar megtanulja, hogy jobb, ha nem fordít hátat a nyomornak, ha ilyen helyen dolgozik. A mocsok mögött csak még több mocsok van, nem fénylik semmi.

A sok nehézség, ami körülvesz minket, nem képes eltüntetni a jóságot, csupán megcsonkítja azt. Az élet nem csupán zűrzavar, hanem egy éles szike, amely tisztán és precízen vágja át a fájdalmakat.

A késeléses incidens óta számomra mindegy volt, hogy a pumpáknál verekedők egymást ölik-e meg, vagy hogy bárki üvölt a stációk között. Csak a pult mögött maradtam, míg a hajnali váltás meg nem érkezett.

Bejöttek, mint a tél hideg lehelete, ha fagyott, azért, mert a hideg fogaik csikorgása hallatszott, ha pedig nyár volt, az ötször tízes helyiség légkondicionálója zúgott a fülledtség ellen. A hölgyek szüntelenül jártak a mosdóba, a kulcsot pedig zárásig nem láttam viszont. Az üzletvezető végül úgy döntött, hogy egy pénzbedobós zárat szereltet a WC ajtóra. "Zsákban fogjuk hozni a százasokat a bankba" - gondolta a naiv, de a végeredmény az lett, hogy azóta egyetlen hölgy sem frissítette fel magát a Golgota téren a kaland után.

A stricik az egyetlen asztal körül gyűltek össze, miközben kávét szürcsöltek. Néhány, éppen rehabilitációs fázisban lévő narkós literszámra töltötte magába az energiaitalokat, míg az alkoholisták egy üveg borra vágytak. Csak a legsilányabb és legédesebb borokat kínáltuk, olyanokat, amelyek valószínűleg sosem láttak szőlőt, még fényképen sem. Ez volt az, amire igény volt.

Odabent tilos volt az alkohol fogyasztása, ezért a vendégek rendszerint kimentek, hogy elintézzék az italbeszerzést. Kint aztán üres üvegekkel tértek vissza, cserélgették a palackokat, amíg a pénztárcájuk ki nem ürült, vagy amíg el nem fáradtak a folyamatos ingázásban. Hazafelé gyakran akadt néhány kuncsaft, akik a bokrok között heverésztek, láthatóan az est fáradalmait pihenték ki.

Az eseményre való várakozás mindannyiuk szívében ott lapult, ez volt az egyetlen közös vonásuk. De a vágyaiktól sajnos én választottam el őket, amiért az állatkert iránti gyűlöletük csak fokozódott.

Rendkívül gyorsan le kellett hámoznom magamról az együttérzés és udvariasság rétegeit. Ebben a folyamatban kiváló mentorokra találtam.