Kedves Kárpát-medencei Facebook-őröm!

Milyen jó lenne, ha találkoznánk! Beszélgessünk négyszemközt! Oszd meg velem, mi az, ami zavar, én pedig elmondom, miért írom, amit írok. Talán így közelebb kerülhetünk egymáshoz, nem gondolod? Itt az idő, hogy tisztázzuk a dolgokat!

Tudod, hogy régóta szót kéne váltanunk, és erre most közvetlen apropó is van: ha a Meta amerikai változásai nem is érnek el téged (rögtön), szerintem abban, amit eddig is magad döntöttél el, mégiscsak működhetnél mostantól másképp.

Engedd meg, hogy egy kicsit egyedibb formába öntsem a gondolataimat: Kezdjük talán azzal, amit eddig tudok rólad. A munkád, ami a magyar nyelvű Facebook-posztok és kommentek élő, automatikus utáni moderálásáról szól, nem itthon zajlik. Szerintem, és több forrásból is hallottam, hogy évekkel ezelőtt ezt a feladatot egyes berlini magyar fiatalok végezték; talán még az egyik előadásomon is ott voltál, amikor még a Momentum szellemében éltél, legalábbis valahogy így értesültem erről.

Tudom, hogy a munkád valóban megterhelő, és nem csupán az én közéleti megnyilvánulásaim miatt, hanem azért, mert te mindennap szembesülsz a legborzalmasabb eseményekkel: lefejezésekkel, gyerekekkel szembeni kegyetlenségekkel és a legelképesztőbb aberrációkkal, amelyeket az elmebeteg vagy rosszindulatú emberek a közösségi médiára rántanak. Nem cserélnék veled semmi pénzért. El sem tudom képzelni, milyen hatással van mindez egy ember lelkére. Ráadásul állítólag a javadalmazásod sem valami kiemelkedő.

Ha pedig összerakom, hogy nyugaton élő magyar expat vagy, aki egy ilyen lélekölő kulimunkát vállalt, akkor körvonalazódik előttem egy misszió. Direkt nem valami lelki torzulással jövök, hogy így a hatalommánia meg úgy a dühödt cenzorkodás. Nem. Te elmentél innen, mert Magyarország - így érzed -, nem szeretett téged eléggé, nem adott elég esélyt, nem volt veled fair. Ez simán lehet igaz, ezer okból. Hisz elment az egészségügyi dolgozó, aki akkor nyugaton dupla-tripla fizetést kapott, mentek az alulfizetett és/vagy feketemunkát megunt szakmunkások, ment az oligarchák helyett piaci versenytársakra vágyó vállalkozó. Ment sok-sok meleg magyar, akik zokon vették a gyermekvédelemnek hazudott homofób hecckampányokat. Ezer okból léptek le, és aki odakint politikailag aktív maradt, az ma jellemzően kritikus Orbán Viktor rendszerével szemben. Hazaüzen, hazautal, szervez, tesz, amit tud. Te is, gondolom, amolyan generál-ellenzékiként.

Azt akarom mondani, hogy a pillanatnyi győzelmek mellett - és itt rátérnék a saját helyzetemre - a te véleményed szerint nem eléggé kormánykritikus, sőt, "álellenzéki" (erről a teljesen abszurd elképzelésről majd egy másik írásban bővebben kifejtem) profilomat alaposan megkérdőjelezted. Minden egyes, túlságosan is agyonjelentgetett posztomnál megerősítetted, hogy valóban, az gyűlöletbeszéd. Szóval, ha ezeket a személyes és konkrét ügyeket félretesszük, a Nagy Egész mégiscsak úgy mutatkozik, hogy Orbán Viktor folyamatosan kétharmados többséggel diadalmaskodik.

Hadd húzzam alá: te is tudod, én is tudom, hogy téged nem azért vettek fel, hogy a magyar kormányt erősítsd vagy gyengítsd. Álprofilokra és gyűlöletbeszédre kéne vadásznod, ehhez képest e kettő vidáman virágzik a magyar szcénában is. Már csak röhögök rajta, hogy egy, Rákosi Mátyás fotójával és nevében nálam kommentelve a tankönyvi gyűlöletbeszédet megvalósító, sőt, Btk-releváns fenyegetéseket eleresztő profilt és hozzászólásait is hiába jelentettem - ámde mikor "Mátyás" eme műveit kifotóztam és kiraktam, azzal, hogy ez neked rendben van, akkor engem már megbüntettél. Sőt, nálam azt a posztot is leszeded, amiben annyit közlök, hogy hánykor kezdődik a #honglédi vagy, hogy van rá két cserejegy - de Kedves Cenzor, eközben a nagypolitikai célod picit sem jött közelebb, ugye? Maradt Orbán.

Kormányt váltani tehát nem jó a működésed. Apropó, mikor újra és újra jön a jelzés, hogy a legnépszerűbb ellenzéki párt elnöke, egyben EP-képviselő teljesen szabályellenesen egy magánprofilt használ politikusi célokra, akkor te nézel félre, te nyomod rá, hogy ez is oké, vagy eleve föntebb születik meg erről a döntés?

A föntebb említett szférák kapcsán már a másik, emelkedett magyarázat sem tudja megmenteni a munkádat. Szórakoztató nézni, ahogy egyes magyar fektcsekkerek dühödten próbálják megcáfolni Mark Zuckerberg szavait Joe Rogan műsorában, míg mások hirtelen úgy kezdenek emlékezni, mintha mindig is vagány betyárok lettek volna, akik soha nem támogatták a perzekutorokat és a csendbiztosokat. Amint pedig a pénz Ameriából nem érkezik meg fektcsekre, azonnal kijelentik, hogy sosem is kérték volna azt. Én magam sem tapsolok annak, ahogyan a Facebook/Meta vezetője pillanatok alatt Alapjogokért-alumniként próbálja meg álcázni magát. Zuckerberg kétségkívül egy alattomos figura, aki a gyávaság mintapéldája (ebben Konok kolléga is igaza lenne, hiszen valóban megtestesíti a nagytőkés kapitalizmus esszenciáját).

Mondom, én nem annak örülök, hogy ez az ember az amerikai elnökváltás miatt most hirtelen woke-ellenes mimikrit öltött, hanem arról próbállak győzködni, hogy az előző szerepe sem volt igazi a férfitamponokkal meg a nyolcszínű emojikkal.

Kifutó divatba próbálnál felöltözni, ha továbbra is hinni akarsz ebben a cenzorkodásban. Az amerikai kormányzat pedig nem egyszerűen elzárja az eddig erre folyósított európai forrásait, de tudtommal át is nézik majd, visszamenőleg, mire ment el ez a rengeteg pénz. A brüsszeli források is azzal arányban fogyhatnak el, ahogy jelennek meg az egyes tagállami kormányokban a szuverenista erők, visszahatva az uniós intézményekre, illetve ahogy az Európai Parlamentben ezek az erők egymásra találnak, együttműködéseiket sűrítik.

A harmadik érvemet a legnagyobb körültekintéssel szeretném bemutatni. Nemcsak azért, mert Orbán Viktort nem tudod sem kifektetni, sem algoritmusokkal megbuktatni – ilyen szavak egyébként nem is léteznek – hanem azért is, mert már nem léteznek azok a nagy amerikai-európai domináló világmozgalmak, amelyek hű katonáiként felléphetnél. Van azonban egy harmadik aspektus is, amely tele van pátosszal, lírával és egy megfontolt testtartás eleganciájával. Arra gondolok, hogy mi az, ami igazán jót tenne ennek a nemzetnek.

Kevés ország van, ahol a digitális lemaradást ilyen, kormányokon átívelő szándék gyűrte volna le (az Index, illetve elődje, az Internettó korabeli érdemei ebben is elvitathatatlanok). Mára szerte az országban szupergyors az internet, és kábé minden magyar fent van a Facebookon. No de ez felelősség is. Fölpakoltuk a Zuckerberg-univerzumba az életünket, megette a sajtónk, kultúránk, közéletünk zömét. Szerinted sem mindegy, ugye, hogy ezen a téren mennyi szabadságunk marad? Borzalmasan torz az a világ, ahol a tiltott szavakra vadászó cenzorokkal kell bújócskázni, ahol az algoritmust rángató trollhadseregekkel szemben az intellektus és az erkölcs szükségszerű mennyiségi vereségeket szenved újra és újra - mert te ezt hol hagyod, hol kifejezetten segíted. Képzeld el a munkádat idekint, a fizikai valóságban! Megjelenik egy hetilap, de van benne egy cikk, amit sértőnek találsz, ezért a lapot fél évre leveteted a hírlapos pavilonok kirakatából. Csak az jut hozzá, aki máshonnan értesült róla, és direkt azt keresi. Emberek beszélgetnek egy kávéházban, de az egyik kimond egy szót, aminek van számodra sértő jelentése is, például köcsög, és hiába hangzott el a szó egy kerámiakiállítás kapcsán, a beszélő száját egy napra leragasztod. Soroljam még ezeket a blődliket? Mert ezt csinálod online.

De miért csinálod ezt? Hiszen csak mi élünk ezen a szigeten, és csak nekünk van tudomásunk a magyar nyelvről.

Teljesen el tudnád engedni ezt az egészet, hiszen csak mi vagyunk azok, akik igazán megértjük egymást.

Hé, beszéljünk már erről! Szerintem jó lenne személyesen találkozni. Üljünk le egy kávéra, akár repülök is hozzád, főleg, ha Berlinben vagy Brüsszelben vagy, nem pedig Új-Zélandon. Kíváncsi vagyok a véleményedre a munkádról, és szeretném kifejteni, miért tartom fontosnak a magyar szabadságot. Talán tetszeni fog ez a stílus, és segíteni fogsz abban, hogy mások is csatlakozzanak ehhez a beszélgetéshez – ne csak egymás szemébe nézve, hanem a Facebookon is.

A szerző politikai elemzőként, publicistaként, jogászként és humoristaként tevékenykedik, és az ÖT csapatának tagjaként hozzájárul a közéleti diskurzushoz.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!