Kérjük, ne szakítsa meg a vonalat, amíg a belső feszültségek kezelésére sor kerül, mivel a sajtó s...
Az "átláthatósági" törvény jelenleg szünetel, de csupán ideiglenesen: valamilyen formában, de elkerülhetetlenül beköszönt az utolsó olyan nyár, mint az elmúlt tizennégy esztendőben. Ez a heti hírlevelünk, a 24/7 első üdvözlete.
Múlt hétvégén, amikor beléptem a boltba, az eladó hirtelen a szemembe nézett, mintha régóta ismerne. Kicsit meglepett, mert nem is tudtam, hogy valaha is találkoztunk volna. Aztán eszembe jutott, hogy hát persze, a borbolt az, ahol talán több mint egyszer is jártam már.
„Nos, akkor most már tényleg vége a problémáknak, ugye?” – kérdezik a szerdai óta az apukák az oviba járó gyerekek öltözőjében. (Buda, buborék.) Kétségtelen, hogy a könnyed társalgás nem az én asztalom, főleg hajnal nyolckor: amikor valaki rákérdez, mi újság, az utóbbi időben azt szoktam mondani, hogy a kormány éppen vacillál, vajon belemehetünk-e a teljes fehérorosz forgatókönyvbe, vagy ez túl merész lenne a választók egy része számára, így hát egy kicsit még csak őrizgetjük a színpadot.
Kocsis Máté révén értesültünk arról, hogy a kormány, miután hosszú és fáradságos reszelésen esett át, végül meglepő döntést hozott. A hivatalos verzió szerint a híresen önálló Fidesz-frakció arra készül, hogy feldolgozza a beérkező véleményeket az "átláthatósági" törvény kapcsán.
A kérdés meg az, hogy mi lehet az igazság akkor, amikor a fedősztori az, hogy a kritikákkal foglalkoznak.
A fedősztori mögötti lényegi részt tekintve figyelemre méltó, hogy a hivatkozott visszajelzések forrásai a Bankszövetség és az ügyvédi kamara, amelyek a törvény végrehajtásához köthető szervezetek. Az érintettek véleménye, hogy a törvény tényleges tartalmáról és a szuverenitás fogalmáról mi is a valóság, sajnos nem kerül napirendre. Képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne, ha sem az amerikai, sem az orosz érdekek nem befolyásolhatnák a magyar médiát, és a magyar kormány sem terjeszthetné túlzásokkal saját hatalmát. Mi lenne, ha a sajtószervezetek és a Parlamentben ülő pártok közreműködésével zajlana a diskurzus? Felmerülhet-e valaha a Fidesz részéről az a gondolat, hogy nem egyedül ő teremtette meg a világot, és nemcsak neki kellene újraalkotnia? Elnézést a mélyebb gondolatmenetért, de a valós képviselet kérdése égetően fontos.
A törvény szelleme, szándéka és születésének körülményei a NER 15. évében már nem más, mint egy automatizált rutin, amely a napi rend része. A kis pihenő meg a lófasz, valamint az esti fény mind csak díszletei annak a színjátéknak, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy egy anomália szükségszerű szabályozásáról van szó. Kérdés sem merül fel, hogy éppen egy elhalványuló demokráciában vagy egy csenevész, de ambiciózus diktatúrában élünk-e. Amikor a törvényszöveg alapján egy random hivatalban, jogorvoslati lehetőség nélkül, egy dodó dönthet arról, hogy egy sajtóterméket anyagilag ellehetetlenítsen, vagy éppen nem, akkor nem marad kétség: az utóbbi a valóság.
Ez az a jogszabály, ami ezen a héten nem jutott előrébb, de senki sem állítja, hogy végleg eltűnik a térképről. Azok, akik a szavazás mellett döntenek – mert valamilyen módon végül is meg fogják tenni –, között akadnak olyanok, akik nem szeretnék névvel vállalni a javaslatot, de senki sem meri hangosan kifejezni, hogy miért is küzdünk már évek óta Európa szélén. Hol van az eszetek? Mi ez a borzalom? Ez nem megnyugvás, csupán a feszültség fenntartása.
És akkor mondjunk egy példát arra, amikor a feszültséget a békés, nyugodt semmi váltja fel.
