A színjáték véglegesen lecsengett: Donald Trump esküdt ellenségei megfutamodtak. A rekordhosszú zűrzavar után most már csak egy kérdés maradt: ki is az igazi győztes?
A Demokrata Párt a múlt héten történelmi sikert könyvelhetett el Donald Trump második megválasztása óta. Virginia, New Jersey és New York City mellett országszerte számos állami és helyi választáson arattak győzelmet, főként a megélhetési nehézségeket hangsúlyozva. Trump, a republikánus elnök, azonban nem a csökkenő népszerűségi mutatókra hivatkozott veresége okaként: az október eleje óta tartó kormányzati leállást tette felelőssé a kudarcért. Azt hangoztatta, hogy sürgősen, akár a korábbi törvényhozási normák felrúgásával is, újra kellene nyitni a kormányzatot. Meglepetésre azonban az ellenfelei nyújtottak mentőövet a Fehér Háznak: egy kisebb csoport demokrata szenátor beleegyezett az újranyitásba, anélkül, hogy a Demokrata Párt elérte volna eredeti követeléseit, amelyek miatt a szövetségi kormány működését megbénították. A képviselőházban is átment a megállapodás, amelyet Trump már alá is írt. A republikánusokkal szembeni "meghunyászkodás" óriási felháborodást keltett a párton belül, főleg mivel a demokrata szimpatizánsok végre okot találtak a lelkesedésre, és nem a saját politikusaik bírálatával foglalkoztak. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy hosszú távon Trumpék kerültek ki győztesen a kormányzati leállásból.
A legutóbbi esemény az Egyesült Államok történetének tizenegyedik kormányzati leállása volt, amely nemcsak hogy a legutóbbi, hanem a leghosszabb is a történelem során.
A mai nappal együtt már a 43. napot könyvelhettük el a számlálóban.
A szenátus döntését követően, magyar idő szerint csütörtök hajnalban, a republikánus többségű képviselőház is rábólintott az újranyitásra. A szavazás 222-209 arányban zárult, amelyben hat demokrata képviselő átszavazott, míg két republikánus nem voksolt. Az intézkedést Donald Trump már alá is írta.
Ezzel a lépéssel hivatalosan is lezárult a stagnálás Washingtonban.
A legutóbbi, 35 napig tartó leállás, amely 2018-ban zajlott, most már csak a második helyet foglalja el az új rekord mögött. Ekkor Donald Trump határfalának finanszírozása körül alakult ki heves vita a demokrata többségű képviselőház és a republikánus Fehér Ház között, ami végül patthelyzethez vezetett.
A tengerentúlon a "government shutdown" kifejezés olyan leállást jelöl, amely akkor következik be, amikor a Kongresszus, amely felelős a szövetségi költségvetés elfogadásáért, nem tudja időben megszavazni a következő évi büdzsét. Ez általában az új pénzügyi év kezdetekor, október 1-jén történik. Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlenül szükséges teljesen új költségvetést elfogadni; a törvényhozók alkalmazhatják a "folytató határozat" (continuing resolution; CR) intézményét is, amely lehetővé teszi, hogy a korábbi költségvetési keretek között, előre meghatározott ideig működjön a szövetségi adminisztráció. Ez azonban csupán átmeneti megoldás, így előfordulhat, hogy egy éven belül többször is pénzhiány léphet fel Washington DC-ben.
A kormányzati leállások egyébként az 1980-as évek óta képezik kellemetlen részét az amerikai hétköznapoknak,
Miután Jimmy Carter igazságügyi minisztere a 19. századi deficitellenes törvény (Antideficiency Act) szigorú jogi értelmezése mellett állt ki, gyakorlatilag ellehetetlenült, hogy az adminisztráció a korábbi gyakorlatnak megfelelően folytassa működését, ha a Kongresszus nem tud egy költségvetési tervezetet elfogadni. E helyzet következtében a leállás részleges jellegű, hiszen csupán a "nem létfontosságú" funkciókra terjed ki. A hadsereg és a rendőrség, mint alapvető állami intézmények, természetesen továbbra is végzik feladataikat.
Október 1-jével tehát az egész Egyesült Államokban bezártak a Smithsonian múzeumok, a nemzeti parkok félgőzzel tartottak nyitva, és a kormányzati ügyintézésben is tapasztalhatóak voltak fennakadások, az adóhivatal például a dolgozói felét kényszerszabadságra küldte.
Összesen körülbelül 600 ezer embert kényszerszabadságra küldtek, míg több mint 1 millió köztisztviselőnek kellett fizetés nélkül folytatnia a munkáját.
Ha Elon Musk tavaszi DOGE-ügyletének hatása nem lett volna elegendő, Donald Trump is belelendült, és több ezer közszolgát próbált kirúgni, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a "demokrata ügynökségekre". Ám egy bíróság közbelépett, és felfüggesztette a kirúgások végrehajtását, mivel törvénysértés gyanúja merült fel. Egy 2019-es jogszabály egyébként kötelezi a kényszerszabadságolt munkavállalókat is a bérük kifizetésére, amit az amerikai elnök és csapata többször is megkérdőjelezett.
A Trump-adminisztráció nemcsak leépítésbe, a kifizetések befagyasztása miatt jogi trükközésbe is kezdett:
a New York Times értesülései szerint a Trump kampányát dollármilliókkal megtoló titokzatos milliárdos, Timothy Mellon volt az, aki anonim módon 130 millió dollárt adományozott az országvezetésnek, hogy a katonák mégis megkapják a bérüket időben.
A légiirányítók hiánya, akik szintén a fizetésük nélkül maradtak, komoly zűrzavart idézett elő, amely a káosz szélére sodorta a légiforgalmat.
Több ezer kereskedelmi repülőjárat szenvedett késedelmet, vagy éppen törlésre került.
miközben a nagy csomópontokat kerülni tudó magánrepülő-társaságok hirtelen virágkorukat élték. Sean Duffy közlekedési miniszter arra figyelmeztetett, hogy hálaadásra - amikor rengeteg amerikai családlátogatóba indul, átszelve a fél országot - alig "csörgedezhet" majd a légiforgalom, ami tömegek ünnepi terveit húzhatja keresztbe. A leállás november végéig való elhúzódása esetén a mostani 6% helyett akár 20%-kal meg kellett volna vágni az induló járatok számát, az újranyitás után azonban még napokba telhet a közlekedés és a menetrend teljes helyreállása az NPR szerint.
Néhány kormányzati program is a válság szélén egyensúlyozott: a szociálisan hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő kisgyermekek számára szinte ingyenes bölcsődei és óvodai ellátást nyújtó Head Start kezdeményezés több tucat államban leállt, ami akár 65 ezer gyermeket érintett.
A 42 millió amerikai otthonába ételt juttató szövetségi élelmiszersegély, a SNAP körüli finanszírozási helyzet is zűrzavaros állapotok közepette zajlik, jogi viták és ellentmondások kereszttüzében.
a jogosultak közül volt, aki az egész élelmiszerjegyet megkapta, míg mások semmit sem láttak belőle. A Trump-adminisztráció eredetileg az egész SNAP-et (Supplemental Nutrition Assistance Program) befagyasztotta volna, mondván, annak költségét nem tudják állni vészhelyzeti forrásokból. Különböző bíróságok később előírták a program részleges folytatását, míg egy bíró teljes finanszírozásra kötelezte a Fehér Házat. A legfelsőbb bíróság végül ezt felülírva ideiglenesen engedélyezte, hogy az élelmiszerjegyek összegének csak egy hányadát utalják ki.
Mindeközben ugyanakkor bőszen terjedtek az élelmiszerbankok előtt kígyózó tömegekről készült videók a közösségi médiában. A Wall Street Journal alapján egy pennsylvaniai élelmiszerbanknál 50%-kal többen álltak sorba múlt héten, a SNAP pedig önmagában a fogyasztói élelemkiadások 6%-át fedezi.
A bizonytalanság jelentős mértékben felerősödött, és az amerikaiak gazdasági jövőképe is kedvezőtlenebb irányba tolódott. A Michigani Egyetem legfrissebb felmérése alapján a megkérdezettek 71%-a számít a munkanélküliség növekedésére a következő évben, ami a legmagasabb arány, amit 1980 óta tapasztaltunk.
Ami a teljes gazdasági árat illeti, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) előzetesen azzal számolt, hogy ha a leállás mostanáig, azaz hat hétig eltart, akkor
A negyedik negyedévben várhatóan 1,5 százalékponttal csökkenhet az Egyesült Államok éves GDP-növekedése.
A mostani leállás, mint feljebb írtuk, dióhéjban azért következett be, mert a Kongresszus nem bólintott rá időben a szövetségi kormányzat büdzséjére. A szűk republikánus többségű képviselőház szeptemberben - szinte tisztán pártvonalak mentén - elfogadott egy ideiglenes finanszírozási tervezetet,
Ez azonban a szenátuson nem kapta meg a szükséges támogatást, így Trump asztalára sem jutott el, és ezért nem nyerhette el a törvényi erő jogi státuszát aláírásával.
A felsőházi kudarc oka, hogy az 53 szenátorral bíró republikánusoknak nem sikerült áttörni a 100 fős törvényhozási kamara 60 szavazatos limitjét, a filibustert. A hosszú évtizedes múltra visszatekintő, a kisebbségben lévő párt érdekeit védő obstrukciós eszköz nyomán csak azután zárulhat le a vita (cloture), és kezdődhet voksolás egy kérdésben, ha abba a szenátorok hattizede belemegy. 2013-ban a demokraták eltörölték a 60 szavazatos előkövetelményt a kinevezések jóváhagyása esetén, amit 2017-ben a republikánusok kiterjesztettek a legfelsőbb bírókra is.
A demokraták arra szólították fel a törvényhozást, hogy szavazataikért cserébe hosszabbítsák meg az Obamacare (Affordable Care Act; ACA) 2022-ben kibővített, de idén lejáró adókedvezményét. E lépés célja az volt, hogy megakadályozzák a biztosítatlanok számának növekedését és biztosítsák a hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Amerikaiak millióinak tapasztalata szerint az egészségbiztosítási költségek drámai módon növekedhetnek, akár meg is kétszereződhetnek sok esetben.
Ezen kívül a republikánusok által idén nyáron jóváhagyott "nagy, gyönyörű törvény" egészségügyi megszorításait is szeretnék eltörölni, ami különösen a rászorulók által használt Medicaid programot érintette. A helyzet bonyolultságát az adja, hogy a republikánusok elutasították a demokraták javaslatát, miszerint csak az újranyitás után kezdődhetne tárgyalás az Obamacare meghosszabbításáról. Ugyanakkor a demokraták sem voltak hajlandók engedni a saját álláspontjukból. Közben a Trump-kormányzat azzal vádolta a másik oldalt, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozzák az illegális bevándorlók ellátását.
A szövetségi törvények értelmében a Medicaid kiterjesztése az engedély nélkül érkező bevándorlókra nem lehetséges, csupán sürgős, életmentő helyzetekben. Ezt a demokraták is többször hangsúlyozták, amikor elutasították a vádakat. Az egyes államok azonban saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy saját forrásaikból kibővítik-e a Medicaidet ezen csoport számára. A demokraták emellett a legális bevándorlók, például a menekültek jogosultságának helyreállítását is szorgalmazták, akiket Trump "nagy, gyönyörű törvénye" zárt ki a rendszerből.
Miközben a leállás folyamatosan zajlott, John Thune, a republikánusok szenátusi vezetője, 14 alkalommal terjesztette elő az alsóház által már jóváhagyott javaslatot. Az eredmény azonban szomorú volt: minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult, hiszen csak három demokrata képviselő volt hajlandó igennel szavazni.
Nem volt meglepő, hogy a demokraták ezúttal határozottabb fellépést tanúsítottak.
A szavazók részéről jelentős nyomás nehezedett a demokratákra: a Pew Research Center szeptemberi felmérése szerint a demokrata szavazók 67%-a frusztrációnak adott hangot a párt iránt. A Gallup adatai alapján a párt népszerűsége évtizedek óta nem látott mélységekbe süllyedt. A legtöbb demokrata szimpatizáns kiemelte, hogy frusztrációja főként abból fakad, hogy pártja nem áll ki eléggé határozottan a Trump-adminisztrációval szemben. Emlékezetes, hogy Chuck Schumer, a demokrata frakció vezetője márciusban hatalmas belső ellenállást váltott ki, amikor nem támogatta a kormányzat lezárását, és néhány társával együtt a kormány átmeneti finanszírozására szavazott.
Most végül nem Schumer dobta a törölközőt, legalábbis a nagyközönség előtt:
vasárnap este nyolc, centristák közé sorolható demokrata szenátor döntött úgy, hogy alkut köt republikánus kollégáival, hétfőn pedig már meg is szavaztak egy január 30-ig érvényes átmeneti finanszírozási tervezetet 60-40 arányban. (A republikánus Rand Paul nemmel szavazott, mivel ellenezte azt a hozzáadott rendelkezést, ami kibővítené a kenderszármazékot tartalmazó termékek tilalmát.)
A megállapodás közel egy évig biztosít forrást a SNAP-nek és egyéb kormányzati szerveknek, kártalanítja a szövetségi programokra költekező tagállamokat, és visszavonja a köztisztviselők leállás idején végrehajtott tömeges elbocsátását, illetve meggátolja azokat január végéig. A demokraták emellett ígéretet kaptak arra Thune-tól, hogy decemberben szavazás lesz az Obamacare-kedvezmény meghosszabbításáról.
A nyolc szenátor tehát nem teljesen a semmiért adta be a derekát, viszont a demokrata párt legfőbb, nyíltan hangoztatott célját közel sem sikerült elérni.
Helyette csupán egy ígéretet kaptak, amelyet a szintén republikánus többségű képviselőháznak is napirendre kellene tűznie, majd meg kellene szavaznia. Mike Johnson házelnök viszont nem tűnt túl lelkesnek ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
A demokrata politikai spektrum szinte minden képviselője – legyen szó baloldali, progresszív vagy éppen centrista politikai irányzatokról – egyöntetűen elutasította az egyezséget, és hangot adott felháborodásának.
A munkavállalók határozottan azt várják el a demokratáktól, hogy aktívabban lépjenek fel érdekeik védelmében. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is passzívan álljunk a kihívások elé. Ideje, hogy a részletek helyett a lényegre fókuszáljunk, és ne elégedjünk meg aprócska, fokozatos előrelépésekkel. Most van itt az idő, hogy felhúzzuk a fejünket, összefogjunk, és határozottan válaszoljunk a nehézségekre!
- válaszolt Elizabeth Warren demokrata szenátor az X-en, akihez alsóházi párttársa, Greg Casar is csatlakozott, hangsúlyozva:
Az egészségügyi költségek csökkentését célzó megállapodás hiánya azt jelenti, hogy milliók érdekét hagyják figyelmen kívül az Egyesült Államokban, akik abban bíznak, hogy a demokraták kiállnak mellettük.
Érdekes felvetés, hogy miért éppen ez a nyolc demokrata döntött a "megalkuvók" táborába való csatlakozás mellett. Bár azt mondhatnánk, hogy a mérsékelt, kétpárti együttműködés iránti elköteleződésük ösztönözte őket, mégis számos, centrista nézeteket valló demokrata távol maradt tőlük, sőt, éles kritikával illették a "kapitulációnak" nevezett lépést.
A nyolcak csoportjának egyik tagja, Jeanne Shaheen kifejtette, hogy a decemberi szavazásra való felkészülés kulcsfontosságú lehet az Obamacare árának emelkedésének megakadályozásában. Ezzel szemben Catherine Cortez Masto a leállás következményeivel, amelyek a hétköznapi embereket sújtják, indokolta a döntését. A nevadai politikus, Cortez Masto, már a kezdetektől fogva két másik kollégájával együtt ellenezte a kormányzat működésének leállítását. Az egyikük, a maine-i Angus King, nyíltan kifejezte, hogy...
Szerinte a leállás semmiféle előrelépést nem hozott.
mivel a republikánusok kezdettől fogva ahhoz tartották magukat, hogy csak az újranyitást követően hajlandóak napirendre venni az egészségbiztosítás kérdését.
A nyolc demokratában egy közös vonás mindannyiukban:
Egyikük sem készül arra, hogy újrainduljon a legközelebbi, 2026-os ciklusban.
A közeljövőben tehát nem kell szembenézniük választóikkal, vagy azok esetleges haragjával. Dick Durbin, a demokraták frakciójának második embere például a következő évben nyugdíjba vonul, így számára nem volt igazi választási kockázat a „meghunyászkodás” lehetősége. Rosszindulatú vélemények szerint tehát nem véletlen, hogy a felelősséget másokra hárították, miközben a már korábban is célkeresztbe került Chuck Schumer és társai nemet mondtak. Sajtóértesülések szerint Schumer tisztában volt azzal, hogy párttársai mivel készülnek, és az Axios információi szerint már októberben arra kérte őket, hogy legalább novemberig „tartsák magukat”. A 74 éves Schumer azonban így sem úszta meg, hogy a gyenge fellépése miatt újra lemondásra szólítsák fel több demokrata kongresszusi képviselő. Egyelőre azonban szenátorok nem csatlakoztak a követeléshez.
A demokraták visszakozását éles kritikák érték az amerikai politikai színtér bal- és liberális vonaláról, hiszen noha ők visszatartották szavazataikat, az eredmények mégsem tükrözték a várakozásaikat.
őket hibáztatták kevésbé a leállásért.
A CNN összegyűjtött több felmérést, és meglepő módon nem a "lázadó" oldalt, hanem a republikánusokat találta a kritika kereszttüzében. Ez valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a republikánus párt az egyik legfontosabb és legnépszerűbb politikai témáját, az egészségügyet helyezte a viták középpontjába. Az amerikai közvélemény látszólag a demokraták felé hajlik: a Reuters által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 72%-a, sőt, még a republikánus szavazók fele is a támogatások meghosszabbítása mellett áll.
A 22 millió embert érintő biztosítási díjak emelkedése könnyen beépíthető a demokraták kampányüzenetébe, amely azt hangsúlyozza, hogy ők a mindennapi emberek megélhetési gondjaira keresnek megoldásokat. Ezzel szemben Trump inkább az áremelkedésre „olajat önt”, miközben 300 milliárd dollárt költ egy aranyozott bálterem építésére a Fehér Házban. A múlt heti választási eredményeket sok demokrata a megfizethetőségre helyezett hangsúlyra vezeti vissza, ami párhuzamosan zajlik a gazdaság és az infláció terén a republikánus elnök iránti bizalom csökkenésével, ahogy azt a közvélemény-kutatások is mutatják. A Silver Bulletin adatai szerint Trump inflációs kezelése jelenleg -27,5 százalékos nettó megítélést mutat.
A demokrata oldalhoz húzó elemzők azt is a siker jeleként értékelték, hogy maga Trump is a kaotikus kormányzati leállásra fogta pártja választási alulteljesítését. De ez nem jelenti, hogy a Fehér Ház ura engedett volna: egy demokratákkal kötött kompromisszum helyett inkább ismételten felszólított a filibuster eltörlésére. Anélkül ugyanis kizárólag republikánus voksokkal el tudták volna fogadni a költségvetést, és újranyitni a kormányzatot.
A mérsékelt demokrata szenátorok számításaiban valószínűleg ez is szerepet játszott, hiszen a felsőház számos tagja pártállástól függetlenül, elvi alapon ellenzi a filibuster megszüntetését, melyet
Ők a kétpárti együttműködés utolsó erődítményeként működnek, amelyek megőrzik a politikai párbeszéd szellemét.
Összegzésként valóban úgy tűnhet, hogy a demokraták a leállásról való lemondásukkal nemcsak az általuk elért apró előnyüket vesztették el, hanem az álláspontjukat is feladták, hogy aztán újra belső harcokba keveredjenek. Ahogy Ezra Klein, a New York Times liberális újságírója is megjegyezte egy véleménycikkében, Trump számára ez azt az üzenetet hordozza, hogy ha elég nagy a nyomás, a demokraták hajlandóak megadni magukat.
Ma világosan kifejezzük, hogy nem hátrálunk meg a zsarolás elől.
- hangsúlyozta Trump néhány órával ezelőtt, amikor aláírta az ideiglenes finanszírozási törvényt, amely friss energiát adott a kormány működésének.
Ám hosszú távon mégsem biztos, hogy a demokraták veszítették el a shutdown körüli politikai kötélhúzást. Hisz a demokraták bizonyos szempontból még ostobák is lettek volna azzal segíteni Trumpékat, hogy megmentik őket attól a politikai kockázattól, amit az egészségbiztosítási árak helyenkénti megduplázódása jelenthet a 2026-os félidős választások előtt.
Ehelyett viszont a leállással - számos amerikainak fájdalmasan - egyértelművé tették, hogy az áremelkedés szerintük kinek a számlájára írható
Klein hangsúlyozta azt a megállapítást, amely talán mégis a demokraták oldalára billentheti a mérleget, még a cserbenhagyott támogatóik mostani keserű érzése ellenére is.
Bár a "megfizethetőséget" demokrata "svindlinek" titulálta Trump, a Politico által már "béna kacsának" leírt elnök mégis vette az adást, és feltűnően igyekszik ráfordulni a megélhetési problémák enyhítésére: újból elővette a vámbevételekből pénzelt "csekkek" kiküldésének ötletét az alacsony- és közepes keresetű amerikai háztartásokba, bejelentést tett a testsúlycsökkentő "csodaszerek" árcsökkentéséről, valamint a marhahús-csomagoló vállalatok elleni vizsgálatra szólított fel, melyek szerinte illegálisan hajtják fel az árakat.
