Az állam 1200 milliárd forintot osztott szét, de az Állami Számvevőszék véleménye szerint legalábbis kérdéses, hogy valóban megérte-e ez a lépés.
Az úgynevezett egyedi kormánydöntések révén számos vállalat részesült támogatásban, ám az Állami Számvevőszék véleménye szerint ez a folyamat vitatható, és az elért eredmények is kérdésesek.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss elemzése éles kritikát fogalmaz meg a kormány által alkalmazott egyedi kormánydöntésekről: a rendszer nemcsak eredményeket, hanem komoly kockázatokat is hordoz, sőt, egyes esetekben valós költségvetési torzításokat is eredményezhet - írja a Portfolio.
A lap emlékeztet rá, hogy az Orbán-kormány eddig 1200 milliárd forint értékben támogatott ilyen módon cégeket, csak 2020 és 2023 között több mint 800 milliárd forintról döntöttek. A legnagyobb összeget, 76,4 milliárd forintot az SK On Hungary iváncsai akkumulátorgyára kapta, amely épp nemrég döntött arról, hogy összevonja a cégét több másikkal, miután már nem nagyon volt pénze az akkumulátorbiznisz folytatására és felpörgetésére.
Az ÁSZ szerint azonban a döntések meghozatalakor nem veszik figyelembe, hogy mi történne abban az esetben, ha nem kapnának ezek a cégek állami pénzt, és például a beruházás más formában vagy más helyen valósulna meg, de figyelmen kívül hagyják a munkaerőpiaci sajátosságokat is: mivel kevés a szabadon fogható szakképzett magyar munkaerő, sokszor más cégektől csábítják át őket. A jelentés szerint azzal sem foglalkoznak a döntések meghozatalakor, hogy az elköltött pénzt el lehetett-e volna más, jobban hasznosuló célokra költeni. Éppen ezért az ÁSZ szerint a vélt költségvetési hatásuk ezeknek a támogatásoknak sokkal alacsonyabb lehet, mint amit terveznek.
A lap beszámolója alapján a számvevőszék kritikájában megemlíti, hogy a támogatási döntések előkészítésekor nem történt meg a nemzetgazdasági hatások, mint például a GDP, GNI, a hozzáadott érték és a külkereskedelmi mérleg, alapos vizsgálata. Ennek következtében hiányoznak az előzetes hatásvizsgálatok a régiós munkaerőpiac, az árak, az energiaimport-kitettség, valamint az értéklánc-pozíciók vonatkozásában.
Sajnos nem bízhatunk abban, hogy a döntéshozók figyelembe veszik a környezeti fenntarthatóság szempontjait, és azt sem tűnik fontosnak, hogy a támogatott vállalatok milyen mértékben tudják bevonni a magyar beszállítókat a jövőbeli működésükbe.
