Lengyelország egy olyan lépést tesz az Európai Unió keretein belül, amelyre korábban még nem volt példa.

A német és francia befolyás csökkenése az Európai Unióban, amelyet a két országot sújtó belpolitikai válságok is súlyosbítanak, komoly diplomáciai űrt idézett elő. Különösen Párizs és a francia diplomácia visszahúzódása lassítja az uniós döntéshozatali folyamatokat. A védelem és a gazdasági reformok terén tapasztalható tétlenség Brüsszelben lehetőséget biztosít Lengyelország számára, hogy megerősítse stratégiai vezető szerepét, kihasználva a soros elnökség által nyújtott szélesebb mozgásteret. Ezzel olyan eredményeket érhetnek el, melyeket még a brit politikai vezetésnek sem sikerült soha.

A brüsszeli lobbiélet legjelentősebb színterein, a helyi kocsmákban, már november közepétől egyre több lengyel vendég bukkant fel. Bár az uniós intézmények folyosóin is rendszeresen feltűntek a soros elnökség átvételére készülő ország diplomatái, a valós varsói ambíciókról a belga sörök mellett beszélgettek a legélénkebben.

Donald Tusk miniszterelnök jelentős tapasztalattal bír az uniós ügymenet terén, melyet még tanácsi elnöki időszakából szerzett. Ez a tudás lehetőséget ad arra, hogy Lengyelország ne csupán regionális vezetőként, hanem az Európai Unió szintjén is meghatározó szereplővé váljon. Ha ügyesen pozicionálja magát a jelenlegi soros elnöksége alatt, lehetősége nyílhat arra, hogy a francia-német tengely mellett harmadik erőként lépjen fel az EU 6. legnagyobb gazdaságaként.

Varsó jelenleg pragmatikus és cselekvésorientált stratégiát követ, ami jól tükröződik abban, hogy körülbelül 250-300 lengyel diplomata érkezett Brüsszelbe még az elnökség kezdete előtt. Ez a szám a harmadik legnagyobb képviseletet jelenti a városban.

A lengyel stratégia kidolgozása során figyelembe vették, hogy Donald Trump január 20-át követően az Egyesült Államok elnöke lesz.

Tusk és kormánya elkötelezetten készült a transzatlanti tárgyalások lebonyolítására, ezért az utóbbi két hónapban egyre aktívabban keresték a kapcsolatot a Trump-stábbal Washingtonban. Eközben Európában is jelentős lépéseket tettek az ukrajnai háborúval kapcsolatos diplomáciai térben való pozicionálásra. Ebben a folyamatban sikerült maguk mellé állítaniuk az Oroszországgal szemben legkritikusabb balti államokat, továbbá Finnországot és Svédországot is, hogy így mérsékeljék a belpolitikai válságukkal foglalkozó, sokkal óvatosabb párizsi és berlini kormányok hatását.

A decemberi hónap lezárja Magyarország elnökségi időszakát, és Donald Tusk jól tudta, hogy a szövetségesek megszerzése érdekében elengedhetetlen a folyamatos tájékoztatás az Európai Bizottság és a többi tagállam felé a tervezett diplomáciai látogatásairól.

Ennek a megközelítésnek már három kiemelkedő aspektusa létezik:

A Weimari Háromszög újjáélesztése: Lengyelország kiemelt figyelmet fordít a Weimari Háromszög újjáélesztésére, amely a lengyel, francia és német együttműködés színtere. Lengyelország, mint közvetítő, igyekszik összehangolni a francia és német nézeteltéréseket, különös hangsúlyt fektetve a védelmi integrációra és a gazdasági reformokra. Donald Trump amerikai elnökkel és kabinetjével tervezett közelgő washingtoni találkozójukra, amelyet Tusk kezdeményezett, a három ország vezetői hamarosan útra kelnek. A lengyel miniszterelnök ügyel arra is, hogy uniós diplomaták is csatlakozzanak hozzájuk, így jogosan pozicionálhatja magát az unió soros elnökeként.

Keleti Partnerség és bővítés: Lengyelország történelmi kapcsolatai Ukrajnával, Moldovával és más Keleti Partnerségi országokkal egy különleges lehetőséget kínálnak az EU-hoz való integrációjuk elősegítésére. Míg Franciaország és Németország mindig is óvatosan közelítenek a bővítési kérdésekhez, Lengyelország elnöksége határozott célt tűzött ki: a tárgyalások felgyorsítását és az EU politikáinak szorosabb összehangolását a keleti szomszédok törekvéseivel. Emellett Magyarország is prioritásként kezeli a csatlakozási tárgyalásokat, hiszen az előző soros elnökség nem volt igazán aktív. Így Lengyelországnak bőven van lehetősége arra, hogy jelentős eredményeket érjen el a júniusig tartó mandátuma alatt.

Lengyelország elnöksége a biztonság kérdését komplex módon közelíti meg, programja középpontjában áll a védelem, energia, élelmiszer- és információbiztonság. Az intézkedéseket jól átgondoltan, különböző dimenziókra bontva tervezi, figyelembe véve az uniós gazdasági és versenyképességi kihívásokat is. E megközelítés révén célja, hogy a biztonság holisztikus szemléletben valósuljon meg, összhangban a régió és az EU érdekeivel.

Lengyelország elnöksége az Európai Unióban a belső feszültségek és külső kihívások kereszttüzében valósul meg. Az ország 2025 májusában esedékes elnökválasztása jelentős hatással lehet az európai egység fenntartására, amely már így is törékeny. A nemzetközi porondon Lengyelország szembesül a Magyarország és Szlovákia által képviselt ellenállással, különösen az energiapolitika és Ukrajna támogatásának területén. E komplex helyzetben a lengyel kormányzatnak ügyesen kell manővereznie, hogy megőrizze a szövetségi együttműködést és reagáljon a folyamatosan változó politikai környezetre.

Lengyelország elnöksége egy különleges alkalmat teremt arra, hogy Közép- és Kelet-Európa helyét újraértelmezzük az Európai Unió keretein belül. Ezért is különösen fájdalmas, hogy a V4-es együttműködés meggyengült: Magyarország az orosz-ukrán konfliktus következtében ellentétbe került Varsóval és Prágával, ráadásul a szlovák-magyar kapcsolatok sem mondhatók felhőtlennek, még akkor sem, ha Robert Fico visszatért a hatalomba. Lengyelország azonban más irányt választott: szorosabbra fűzte kapcsolatait a balti államokkal és Romániával, így létrehozva egy erős, szárny országokból álló, egyelőre laza együttműködésen alapuló csoportot az Európai Unió Tanácsában.

A felek már a kezdetektől fogva aktívan egyeztetnek egymással az uniós ügyek kapcsán, hogy közös és koherens álláspontot tudjanak képviselni. Jelenleg az elnökség és a francia-német dinamika tűnik annak a lehetőségnek, amelyen keresztül a két meghatározó diplomáciai hatalom mindig is versengett, és amelyhez az Egyesült Királyság soha nem juthatott hozzá EU-tagsága idején.