Éltető Andrea hangsúlyozza, hogy a kormány nincs felkészülve az akkumulátor-nagyhatalommá válással összefüggő potenciális kockázatokra.

A HUN-REN KRTK tudományos főmunkatársa interjúnk során alaposan körbejárja a hazai akkumulátoripar fellendítésével kapcsolatos kihívásokat. Szóba kerülnek a gyárak munkavállalóinak egészségügyi helyzete, valamint a nemzetbiztonságot érintő kockázatok is. Kétségtelen, hogy a nagyhatalmi ambícióknak van egy ára, amely nem zárja ki a politikai következményeket sem.

"A hatalmas technológiai fejlődésünk nem járt együtt az emberi felelősség, értékek és lelkiismeret fejlődésével... kiszolgáltatottan állunk egyre növekvő hatalmunk előtt, és nincs meg a szükséges eszközünk, hogy kontrolláljuk azt."

Éltető Andrea legújabb tanulmányát egy Ferenc pápától származó idézet nyitja, ami különleges fényt vet a hazai akkumulátorgyártás aktuális helyzetére. A HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársaként tavaly nem egyszer, hanem kétszer is alaposan belemerült ebbe a fontos témába. Először a hazai akkumulátoripar jogi kereteit és környezeti hatásait elemezte, majd a második írásában az iparbiztonsági kockázatokat és a hozzájuk kapcsolódó kommunikációt vizsgálta, amelyből a fent említett idézet is származik. A szakértővel folytatott beszélgetésünk során arra kerestük a választ, hogy milyen problémák nehezítik a hazai akkumulátoripar fejlődését.

Tavalyi tanulmányainak fényében hangsúlyozta, hogy Magyarországon az akkumulátoripar fellendítése úgy valósult meg, hogy a kormány nem volt teljes mértékben felkészülve a döntésével járó következményekre. Mielőtt a gyárak építése megkezdődött volna, fontos lett volna alaposan felmérni a környezeti hatásokat, valamint a helyi közösségek véleményét és igényeit. Ezen kívül elengedhetetlen lett volna egy átfogó stratégiai terv kidolgozása, amely figyelembe veszi a munkaerőpiacot, az infrastruktúra fejlesztését és a fenntarthatósági szempontokat is.

Mindenképpen indokolt lett volna egy átfogó stratégiai környezeti vizsgálat, hiszen három különböző jogszabály is kötelezi a hatóságokat ennek elvégzésére. Ennek ellenére a mai napig nem készült el ilyen elemzés. Jelenleg egy komplex iparág fejlődik, amely számos gyárból áll, eltérő helyszíneken, és ezekhez beszállítók, valamint később újrahasznosítók is kapcsolódnak. Az ország területén hatalmas mennyiségű vegyianyag mozog, és az iparág fellendülésének számos további környezeti és társadalmi hatása is van. Ezek a tényezők mind szükségessé tették volna a stratégiai környezeti vizsgálatot, valamint a biztonsági kockázatok alapos elemzését is, hiszen a gyárak többsége, néhány kivételtől eltekintve, kiemelten veszélyes üzemnek minősül. Külföldi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy ezekben az üzemekben időnként előfordulnak balesetek, például gépek gyulladnak ki vagy tárolt akkumulátorok robbannak fel. A helyi szinten végzett elemzések is elmaradtak; például nincsenek kijelölve veszélyességi övezetek, és nem áll rendelkezésre iránymutatás arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni vészhelyzet esetén. Talán a még épülő üzemek körüli feszültségek elkerülése érdekében nem készült el a szükséges dokumentáció, hogy ezzel ne riogassák a lakosságot.

Honnan származik a kormány ambiciózus elképzelése, hogy Magyarországot akkumulátoripari nagyhatalommá formálja?

A hazai akkumulátorstratégia kidolgozását eredetileg a Palkovics-féle Technológiai és Ipari Minisztérium irányította, de a kormányzati irányvonal azóta megváltozott. A jelenlegi elképzelések nem a kínai gyárak tömeges importjára összpontosítanak, hanem a helyi, magyar értékteremtés növelésére az iparágban, amely jelenleg meglehetősen alacsony. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy több ezer munkavállalót képezzünk át, hogy megfelelően tudjanak helytállni a szektorban. A stratégia 2021-es elfogadása után egészen 2022 őszéig titokban maradt, így sokáig senki sem volt tisztában a részleteivel.

Csak annyit láttak, hogy világszerte növekedni fog az akkumulátorok iránti kereslet, és ebből egy jövedelmező üzleti lehetőség bontakozik ki. Úgy vélem, sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy a szakértők majd megoldják a felmerülő problémákat. Azonban nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ezeket a kihívásokat maradéktalanul sikerül kezelni. Lehetséges, hogy a problémák egy részét csak rendkívüli nehézségek árán, és jelentős közpénzek felhasználásával tudjuk orvosolni. Ráadásul a szükséges szakemberekből is hiány van.

Ha az akkumulátorok veszélyeire gondol az ember, talán az első gondolata az, hogy kigyulladhatnak, mert ilyen esetek gyakran szerepelnek a hírekben. Mekkora veszélyt jelent ez?

A világon eddig a raktározott akkumulátorok, a gyűjtőhelyek gyulladtak ki a leggyakrabban, nem pedig a gyártóüzemek. A selejtes és használt cellák tárolása különösen kockázatos, mivel ezek külső behatásokra – mint például ütés vagy hőmérséklet-emelkedés – vagy akár pusztán az öregedés következtében is felrobbanhatnak. Az lángra kapott akkumulátorokat nem lehet hagyományos tűzoltási módszerekkel eloltani, és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az oltás más módszerei is rendkívül nehezek. Gyakran előfordul, hogy a tűzoltók kénytelenek egyszerűen hagyni, hogy a tűz leégjen. Ez viszont rengeteg mérgező gáz kibocsátásával jár, ami komoly veszélyt jelent a közeli emberek számára. A tűzoltók különféle technikákkal próbálják kezelni a helyzetet, de tapasztalataik szerint az eloltott cellák gyakran újra lángra kapnak.

Mennyire állnak készen a hazai akkumulátorgyárak a felmerülő veszélyek kezelésére?

A magyarországi gyárakban, amennyire tudom, sprinkler rendszerek vannak telepítve, amelyek a tűzoltás szempontjából olyan hatékonysággal bírnak, mintha szenteltvízzel próbálnánk eloltani a lángokat. Érdekes módon a Samsung gyárában az első három évben nem is volt tűzvédelmi rendszer, ami komoly aggályokat vet fel. Jelenlegi állapotáról viszont keveset tudunk, mivel a helyszínre ritkán tudnak bejutni ellenőrök, és amikor mégis, rendre ugyanazokat a problémákat találják. Ennek ellenére a gyár nem kap komolyabb büntetéseket, ami felveti a kérdést, hogy mennyire érvényesül a tűzbiztonság a gyakorlatban.

Hogyan lehetséges az, hogy a hatóságok megállapítanak valamilyen problémát egy gyárnál, és aztán az a probléma ugyanúgy ott van a következő ellenőrzésnél? Hogyhogy nem tudják kezelni ezt a helyzetet?

Szerintem úgy, hogy nem is akarják. Nyilván nem az az ellenőr tehet erről, aki kimegy egy gyárba, és leírja, hogy mit tapasztal. A baj feljebb, kormányhivatali szinten történik, amikor például a Samsung esetében Tarnai Richárd főispán aláírja, hogy a gyár kapni fog egy figyelmeztetést, vagy mondjuk 3-10 millió forint bírságot. Persze az is gond, hogy ha egy 30 évvel ezelőtti törvényben az van, hogy valamilyen szabálytalanság esetén a büntetési tétel legfeljebb 10 millió forint, akkor ennél többet nem tudnak kiszabni. Egyedül a munkavédelmi bírság maximumát emelték fel 10-ről 100 millió forintra, de azt is csak tavaly. És még ez is elenyésző a Samsung árbevételéhez képest, ami 2023-ban 2000 milliárd forint volt.

A helyzet nem javult azóta, hogy az ország több pontján is elkezdtek tüntetni az emberek?

Azt gondoltam, hogy 2022 végén, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Debrecenben egyfajta ellenállás bontakozik ki az akkugyárakkal szemben, és az ügy országos szintű figyelmet kapott, a hatóságok szigorúbban lépnek fel, és fokozott figyelmet fordítanak a helyzetre, hogy ezzel próbálják növelni az emberek bizalmát. Ám sajnos az események más irányt vettek. Tavaly év elején a Samsung például NMP-s szennyvizet engedett a gödi földekre, és az ügyben semmiféle intézkedés nem történt, a vizsgálatok elmaradtak. Ráadásul a mai napig nem tudjuk, hogyan került 81 tonna NMP a levegőbe a gyárból 2021-ben. Ezt a kiugróan magas értéket az országos környezeti adatbázis rögzítette, de a frissítésekkel is jelentős késések tapasztalhatók.

Pont az NMP-re akartam még rákérdezni az akkumulátorgyártással járó kockázatok kapcsán. A novemberi tanulmánya egyik legdöbbenetesebb pontja az, hogy több NMP van Magyarországon, mint a többi uniós tagállamban együtt. Mi ez az anyag, és miért kell tőle tartani?

Ez a vegyület mesterséges eredetű, és bár nem minősül rákkeltőnek, mégis káros hatással lehet a reproduktív rendszerre. Különösen veszélyes, ha belélegzik, bőrrel érintkezik, vagy ha lenyelik. Megfelelő védekezés mellett elkerülhetjük a problémákat, ám a terhes nők számára gyakran nem engedélyezett a vele való munka. Ideális esetben nem szabadna, hogy a természetes környezetbe kerüljön, de a gödi eset rávilágít arra, hogy ez sajnos megtörténhet. A hazai gyárak összesített felhasználása elérheti a 100 ezer tonnát, amennyiben minden üzem aktívan működik, míg 2018-ban az egész Európai Unióban mindössze 30 ezer tonnát használtak – valószínűleg ez a szám azóta már nőtt. Az akkumulátorgyártók érdeke az is, hogy rendelkezzenek NMP-regeneráló üzemekkel; ilyenek már működnek Komáromban és Sóskúton, de valószínű, hogy Debrecen környékén is terveznek ilyet a CATL számára. Hevesen és Sajóbábonyban is felmerült új létesítmények építése, ám a helyi lakosság eddig sikeresen megakadályozta ezeket a terveket.

A gyártási folyamat során felmerülő problémák jelentős része a technológiai aspektusokból fakad, ami szinte elkerülhetetlen. Azonban felmerül a kérdés: vajon a gyárak nem tehetnének-e többet a biztonságos munkakörnyezet érdekében, ha nem lennének olyan körülmények, amelyek nem ösztönzik őket erre?

Nyilván van egy rész, ami nem elkerülhető, ilyenek például a véletlen balesetek. De az biztos, hogy a koreai gyáraknál sokkal jobban odafigyelhetnének a belső biztonsági szabályokra, a munkavédelmi oktatásra. Ehelyett az látszik, ez nem igazán érdekli őket. A cél a profittermelés, és minden, úgymond költséget jelentő beruházást igyekeznek a minimálisra venni, és csak akkor megcsinálni, ha nagyon muszáj. Megpróbáltam utánajárni, hogy mi történik Koreában, és az látszik, hogy ott is körülbelül ugyanazt csinálják, mint itt. Koreában mondjuk egyre több a munkavédelmi felügyelő, és az utóbbi időben csökkent a balesetek száma, de korábban nagyon sok volt ott is. A CATL egyébként azt ígéri, hogy ők nem olyanok lesznek, mint a Samsung vagy az SK, és odafigyelnek majd a munkavédelmi előírások betartására.

A tüntetések témája már többször terítékre került, hiszen az utóbbi években Magyarország több helyszínén is rendeztek demonstrációkat az akkumulátorgyárak működése ellen. Amikor a hatóságok nem lépnek fel, mit tehetnek az emberek, ha aggályaik merülnek fel a gyárak tevékenységével kapcsolatban?

A legnagyobb egészségügyi kockázatoknak azok az emberek vannak kitéve, akik gyárakban végzik munkájukat. Amikor az elszívó rendszer meghibásodik, vagy egy darálógép balesetet okoz, mint ahogyan az Bátonyterenyén is megtörtént, ők viselik a következményeket. Azonban ezeknek a munkavállalóknak gyakran gyenge az érdekérvényesítő képességük. Gyakran külföldi vendégmunkások dolgoznak az üzemekben, akik sokszor nincsenek teljesen tisztában a rájuk leselkedő veszélyekkel, vagy kénytelenek elviselni ezeket a kockázatokat, hogy megőrizzék munkahelyüket. A magyar munkavállalók körében jelentős a fluktuáció, sokan már néhány hónap után tovább állnak, míg a vendégmunkásoknak ez a lehetőség gyakran nem adatott meg.

A tiltakozó embereknek ott van a jogi út is, amihez sok idő, pénz és szakértelem kell, de azért néhányan megpróbálják. Az ilyen ügyekben rendszeres az időhúzás, lehet, hogy két tárgyalás között eltelik egy év is, és közben a gyár épül tovább. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a szegényebb vidékeken, ahol nagy szükség van a pénzre, előfordul, hogy egyáltalán nincs tiltakozás a gyárak ellen. A legagyásított önkormányzatok örülnek neki, hogy legalább lesz pénz kitatarozni a bölcsődét. A tiltakozókat egyébként igyekeznek megfélemlíteni, lejáratni, vagy bagatellizálni, ignorálni. Annak tehát sok oka van, hogy az akkumulátorgyárak miatt nem látunk olyat Magyarországon, mint mondjuk a mostani szerbiai tüntetések.

Az uniós irányelvek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a használt akkumulátorok újrahasznosítására, ösztönözve ezzel a fenntartható fejlődést és a környezeti terhelés csökkentését. Magyarországon a helyzet folyamatosan fejlődik, hiszen a jogszabályok és a gyakorlat is alkalmazkodik az uniós normákhoz. Jelenleg különböző programok és kezdeményezések zajlanak annak érdekében, hogy a használt akkumulátorok gyűjtése és feldolgozása hatékonyabbá váljon. A cél az, hogy a hulladékkezelés során minél több anyagot visszanyerjünk, ezzel is csökkentve a környezeti lábnyomunkat.

Az újrahasznosító üzemek létfontosságúak a fenntartható jövő érdekében, azonban a lakosság részéről egyre fokozódó ellenállás tapasztalható ezzel kapcsolatban. Jelenleg az országban nem áll rendelkezésre elegendő ilyen létesítmény. A SungEel bátonyterenyei telepe most kérvényezte a bővítést, de ha új gyárak indulnak be, akkor ez sem lesz elegendő, mivel az első időszakban valószínűleg jelentős mennyiségű selejt fog keletkezni. Az újrahasznosítás nem csupán a veszélyes hulladék kezelése miatt kiemelkedő fontosságú, hanem azért is, mert az elhasználódott akkumulátorokból visszanyerhető lítium és egyéb ritkafémek újrahasználata lehetővé teszi a gyártási folyamatok fenntarthatóbbá tételét.

A gyáraknak ezért jó lenne, ha az újrahasznosítás a közelükben történne, de Európában most jellemzően leginkább odáig jutnak, hogy előállítják az úgynevezett fekete port, amit aztán elszállítanak például Dél-Koreába, mert ott áll rendelkezésre a megfelelő technológia az értékes anyagok kinyerésére. Magyarországon hoztak tavaly egy olyan rendeletet, hogy az újrafeldolgozók helyét Nagy Márton miniszter jelölheti majd ki, de nyilván ahogy közelednek a választások, úgy egyre nehezebb lesz felülről kijelölni ezeket a zónákat a lakossági ellenállás miatt. Ez is egy olyan aspektus, amire nem gondoltak, amikor idehívták ezt a sok gyárat.

Képzelje el, hogy ez az ügy komoly fenyegetést jelenthet a Fidesz 2026-os választási teljesítményére! Milyen hatással lehet ez a párt jövőbeli esélyeire?

Országos szinten nem hiszem, de egy-egy körzetben szerintem van erre esély.

A tanulmányában a szerző rámutatott arra, hogy az akkumulátoripar fellendülésének számos nemzetbiztonsági kockázata lehet. Ezen kockázatok közé tartozhat például a nyersanyagok beszerzésének kiszolgáltatottsága, hiszen sok alapanyagot korlátozott számú országból importálunk. Továbbá, az ipar növekedése révén megnövekedett függőség alakulhat ki bizonyos technológiák és gyártók iránt, ami destabilizálhatja a globális ellátási láncokat. Ezen túlmenően, a verseny az akkumulátor-technológia terén nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai feszültségeket is generálhat, különösen olyan országok között, amelyek stratégiai érdekeik védelme érdekében igyekeznek dominálni ezen a területen.

Ez egy olyan téma, ami abszolút nincs kitárgyalva a hazai közbeszédben, és aminek aktualitást ad az, hogy a geopolitikai helyzet most jóval bizonytalanabb, mint korábban volt. Már nemcsak az orosz-ukrán háború okoz bizonytalanságot, hanem azt sem tudhatjuk, hogy mit várjunk Trumptól, és mikor robban ki egy újabb konfliktus. Ez ugyan nagyon távolinak tűnik, de érdemes megjegyezni, hogy ezek a gyárak kiváló katonai célpontok. Óriásiak, szabad szemmel is láthatóak egy repülőről, és remekül égnek. Aztán ott van a kiberbiztonság is. Az Egyesült Államokban tiltólistán van a CATL és a BYD is, mert a Pengaton szerint ezek a cégek a kínai hadiiparnak is dolgoznak és adatokat szerezhetnek. A CATL egyébként állítja, hogy a termékei "passzívak", nem gyűjtenek és osztanak meg adatokat. Mindenesetre érdemes lenne ezekről kiberbiztonsági szakembereket is megkérdezni.