Magyar Péter és az ellenzéki sajtó viszonya egyfajta bántalmazó dinamikát mutat, ahol a kölcsönös bizalmatlanság és a folyamatos támadások jellemzik a kapcsolatukat. Az ellenzéki média gyakran kritizálja Magyar Péter politikai döntéseit és fellépéseit, mí
Az utóbbi napok eseményei - hogy egy elcsépelt klisét említsek - igazán megmozgatták a kedélyeket, Magyar Péter pedig páros lábbal lépett be a nem kormánybarát sajtó világába. A csütörtöki Partizán-interjút követően számos elemző cikk született, de az igazi feszültséget az Index által közölt hír robbantotta ki: a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást indított az ügyben, hogy Magyar Péter valóban bennfentes kereskedést folytatott-e. A vád szerint, a Mészáros Lőrinc vezette Magyar Bankholding Zrt. felügyelőbizottsági tagjaként, belső információk birtokában kereskedett az Opus Global Nyrt. részvényeivel. A tőzsde és a részvénykereskedelem már a Partizán-interjúban is terítékre került, ahol Magyar Péter ingerülten reagált az újságírói kérdésekre.
Tegyük hozzá, nem ez volt az első alkalom. Sőt, nem is másodszor vagy harmadszor, hanem inkább sokadszor történt ilyen. Mindez úgy, hogy a nem kormányközeli sajtó (a független sajtó, az ellenzéki sajtó - a kívánt rész aláhúzandó) az elmúlt egy évben kifejezetten megértő, lojális, néhol kifejezetten támogató volt Magyarral.
Mire is hasonlít ez a működés? Mire emlékeztet ez a helyzet? Minek a mintázata ez? Az elmélkedésre is lehetőséget nyújtó reggeli zuhanyozás közben beugrik: hopp, ez pont egy bántalmazó kapcsolat dinamikája. Akárhányszor is pofoz meg, én visszamegyek. Megbocsájtok. Hisz létezik egy nagyobb jó. Tudom, hogy szeret. Nem is olyan rossz ember ő. És egyébként is egyben kell tartani a családot.
A Magyar Péter által tett megjegyzés, miszerint a Partizán stúdiójában Gulyás Márton kérdései között úgy érzi magát, mintha "az Origóban vagy a Megafonban" lenne, már önmagában is elgondolkodtató. Ez a kijelentés, figyelembe véve a Partizán politikai orientációját és a műsor stílusát, meglehetősen furcsa. Az újságíró, aki kérdéseivel provokálta a politikust, nem mellesleg emlékezetessé vált azzal a mondattal, amely a szakmában már-már legendássá vált. Gulyás Márton nem tett mást, mint amit a médiában elvárnak tőle: alaposan faggatta azt az embert, aki – legalábbis a viselkedése alapján – arra aspirál, hogy Magyarország következő vezetője legyen. A politikai diskurzusban a tömeg, amely Magyar Péter mögött áll, jogosan várja el, hogy egy politikus a frontális interjúk során valódi kérdésekre valós válaszokat adjon. De lehet, hogy nem egészen így van.
Folytatódott aztán a fölindulás többek közt Magyar Péter Facebook-oldalán, ráadásul meglehetősen különös módon. Az interjút követően még ezt posztolta: "Köszönöm a ma esti lehetőséget! Valahogy így kellene kinéznie egy valódi interjúnak a köztelevízióban egy valódi demokráciában. Ami késik, nem múlik. Lépésről lépésre." De hamarosan már ezt írta: "Szintén vicces volt olvasni a magukat függetlennek tartó újságírók és elemzők kritikáját, hogy nem beszéltem az egészségügy, az oktatás és egyéb fontos területeken tervezett lépésekről. Emlékeim szerint pont ezekről nem kaptam kérdéseket, amit igyekeztem is szóvá tenni. Szerencsére az emberek többsége nem a propagandistáknak és az elemzőknek hisz, hanem a saját szemének és fülének."
A valódi felfordulás akkor vette kezdetét, amikor a sajtóban napvilágot látott a gyanús bennfentes kereskedés és a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozásának híre.
A politikus a HVG által közzétett cikkben határozottan tagadta, hogy bármiféle szabálytalanságot követett volna el a kereskedés terén. Természetesen a Facebook-oldalán, amely a legfontosabb kommunikációs csatornája, szintén foglalkozott a témával. Azóta, különböző formákban, összesen négy posztban osztotta meg gondolatait a Partizán-interjúról és a részvényügyről. Most pedig rátérek arra a lényegre, amiről igazán beszélni szeretnék.
A bejegyzés első részében a szerző a "propagandisták" és a "valódi újságírók" közötti megkülönböztetést teszi, de nem világít rá egyértelműen, hogy kik tartoznak melyik csoportba. Ez a titokzatosság lehetőséget ad arra, hogy mindenki saját érzelmei és előítéletei szerint értelmezze a helyzetet. A "függetlennek nevezett sajtó" kifejezés is érdekes, hiszen az idézőjelek azt sugallják, hogy a függetlenség kérdése vitatható. A szerző az Indexet a múltbéli Szabad Néppel hasonlítja össze, amely nyilvánvalóan provokatív párhuzam, hiszen a Szabad Nép a Rákosi-diktatúra hivatalos hangja volt. A "cikket azonnal terjesztő többi propagandalap" említése is rejtélyes, mivel nem derül ki, hogy pontosan mely médiákra gondol. Az olvasó számára így nem világos, mi alapján minősít egy lapot „propagandalapnak”. A közmédia, a TV2, a HírTV, a Mandiner és az Index említése csak tovább bonyolítja a képet, hiszen a hírek zöme valójában a teljes magyar sajtóban megjelent. Így nem csoda, ha a közönség számára zavaros marad, hogy végül is ki az, akit érdemes hiteles forrásnak tartani, és ki az, akitől el kell távolodni.
A legélesebb megállapítások és kijelentések azonban nem is itt, hanem egy február 13-i, csütörtöki posztban olvashatóak. Ezek szerint "ma végleg bebizonyosodott, hogy a korrupt politikai elit és a megalkuvó médiaelit paktumot kötött, és együtt próbálnak gátat eszkábálni és megállítani a TISZA áradását". Másfelől - célozva a Partizán-interjúra - Magyar kijelenti: "egy riporter bedob egy hónapokkal ezelőtti, bűncselekménnyel megszerzett és kiszivárogtatott hangfelvételen elhangzott hazugságot egy interjúban". Érdekes dinamika ez sok tekintetben: különös ezt hallani attól a politikustól, akinek a karrierje éppen a Partizánban indult el egy évvel ezelőtt, és akinek a politikai dobbantót éppen egy olyan hangfelvétel jelentette, melyben felesége, gyermekei anyja, az igazságügyi miniszter szavait rögzítette. Igen, hallottuk már az érvelést: utóbbi közérdeket szolgált. Ha azonban az közérdeket szolgált, akkor közérdeket szolgál az a kérdés is, amit Gulyás Márton tett fel Magyarnak - a minden eddigi jel szerint - az ország vezetésére aspiráló politikusnak: mi a helyzet az Opus-részvényekkel. (És akkor abba még nem is mentünk bele, mi a morális megítélése annak a gesztusnak, hogy valaki
Van itt még egy érdekes vonatkozás, ami talán nem annyira közvetlen, de annál figyelemfelkeltőbb. Magyar Péter a posztjában így fogalmaz: "Köszönjük, hogy mellénk és a hazátok mellé álltatok! Köszönjük, hogy napról napra egyre több TISZA Szigetet alapítotok, és egyre többen támogatjátok a rendszerváltást, valamint a diszkrét Orbán-Gyurcsány korszak lezárását. Külön köszönet azoknak, akik eddig a független médiát támogatták, de mostantól a TISZA irányába terelik az adományaikat." Ezzel a kijelentéssel a Tisza Párt vezetője, bár nem teljesen nyíltan, de mégis egyértelműen arra ösztönzi a követőit, hogy a kormánytól független sajtó helyett inkább a pártot támogassák. Gyakorlatilag arra kéri őket, hogy vonják meg a független média támogatását, éppen akkor, amikor a USAID-pénzek csökkenése már így is nehéz helyzetbe hozza a hazai újságírói szférát. Orbán Viktor pedig kényelmesen hátradől, és Lánczi Tamással egy dupla presszót rendel, kis tejjel.
De, hogy visszaugorjak a cikk elejére, Magyar Péter nem most áll bele először a kormánytól független sajtóba és annak újságíróiba.
Az év első jelentős fordulata 2024 márciusában zajlott, amikor a HVG és Dezső András ügye feszültséget generált a lap szerkesztőségében is (megjegyzés: abban az időszakban a hvg.hu csapatának tagja voltam). Egy oknyomozó anyag készült Magyar Péter rendőrségi ügyéről, és ennek publikálása után Dezső Andrást Magyar Péter propagandistájának titulálta. "Ő volt az, aki teljesítette a küldetést, hogy a rogáni és gyurcsányi propaganda együtt, kéz a kézben teret nyerjen" – fogalmazott Magyar a Facebookon közzétett posztjában.
Azóta számos alkalommal tapasztalhattuk, hogy Magyar Péter ugyanúgy viselkedik, mint korábban, például a Partizán-interjút követően. A megszokott minta az, hogy könnyedén osztogatja a "propagandista" jelzőt, firtatja, hogy "Jól fizet a Tóni?", vagy éppen a "Tónika Show" kifejezést hozza elő. Rendszeresen visszatérő kérdés, hogy valójában mit is ért ő "propaganda" és "propagandista" alatt, és mit takar számára a "magát függetlennek nevező" sajtó kifejezés. Persze, ha akarjuk, könnyen értelmezhetjük: azok a sajtótermékek, amelyek véleménye szerint akadályozzák a Tisza áradását. A legutóbbi Partizán-interjú után a propagandizmus vádja kifejezetten abszurddá vált, hiszen a Magyar Nemzettől egészen a 444-ig terjed a spektrum. Ezt a jelenséget tovább fokozzák a különböző hazai sajtótermékek közösségi médiás megosztásai alatt megjelenő Tisza-szimpatizánsok, akik a cikkek alatt szintén megosztják véleményüket, és kritikájukat a Mandinertől a Telexig terjedő lapok irányába fogalmazzák meg. Mindez még inkább zavarba ejtő, figyelembe véve, hogy Magyar Péter a Tisza párt szombati kongresszusán kifejezte elismerését a "tisztességes" sajtó felé, és ígéretet tett arra, hogy a média szabadon dolgozhatna egy Tisza-kormány alatt. Ilyen helyzetek nem ismeretlenek: gyakran előfordul, hogy egy lendületes kijelentést gyors bocsánatkérés követ.
A legmeglepőbb azonban mégsem ez a helyzet. Hanem az, ahogyan a kormánytól független hazai médiák reagáltak Magyar Péter jelenségére ebben az időszakban. Minden egyes lenéző megjegyzés, cinikus beszólás, vagy éppen csak burkolt utalás a propagandistákra, mint egyfajta szellemi tánc, folytatódott. Tölgyessy Péter a legutóbbi Partizán-interjúban megjegyezte – és most szó szerint idézem – "az ellenzéki sajtó mindent egybevetve rajong a jelenségért", természetesen a Magyar Péter-jelenségről beszélve. Van, aki ezt egészen világosan megfogalmazta: "2024 reménye és bizalma ennek a küldetésnek szól. Olyan értelemben, hogy megtaláltunk egy jóféle bontógolyót. Szántani, gyereket nevelni és építeni talán nem vele fogunk, de majd kitaláljuk, hogyan tovább. Először is csináljunk helyet a szántáshoz, az építéshez és a gyerekneveléshez" - írta Tóta W. Árpád a hvg360-on.
Ha a magyar ellenzéki politizálás és a kormánnyal szemben álló kritikus diskurzus egyetlen kérdésre redukálódik, mégpedig arra, hogy miként lehetne eltávolítani Orbán Viktort – ami sajnos a helyzet –, akkor elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: hol marad a valódi alternatíva? Milyen jövőt képzelnek el, milyen tartalommal kívánják megtölteni a politikai diskurzust, és kiket vagy milyen elveket szeretnének ehhez társítani? Ebből a szűk látókörből pedig egyenes következményként jelenik meg Magyar Péter, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Ha az ellenzék, amely a NER leváltására vagy felülírására törekszik, végül a rendszer logikáját követve választ egy olyan vezetőt, aki a NER stílusában működik, akkor nem várhatunk mást, mint a NER folytatódását. Itt az ideje, hogy megfontolják a piros pirula elfogadását, Mr. Anderson.
Egy szociális gondozásban dolgozó barátom egy különös és megindító történetet osztott meg velem. Egy nap, a hajléktalanszálló ajtajában megjelent egy asszony, akinek arca véraláfutásokkal borítva, szemeiben pedig kétségbeesés csillogott. Mellette álltak a gyerekei, akik szótlanul figyelték az eseményeket. Az intézmény munkatársai azonnal biztosítottak nekik egy lakrészt, hogy kicsit megnyugodhassanak. Az asszony, miután belépett az udvarra, hangosan kezdte szidni a férjét, akit egy igazi "szemétládának" titulált. Az érzelmei tombolni kezdtek, és mindenki hallhatta, mennyi fájdalom és düh lakozik benne. A helyzet azonban nem állt meg itt. Néhány nap múlva a férj is megjelent, kezében egy szatyor koszos ruhával. A hangos szóváltás elkerülhetetlen volt, és a feszültség szinte tapinthatóvá vált a levegőben. Végül, meglepő módon, az asszony mégis úgy döntött, hogy segít a férjének. Kimosta a koszos ingeket és gatyákat, mintha ezzel próbálná helyreállítani a dolgokat. Néhány nap elteltével azonban a várakozások ellenére hazament, és mindenki reménykedett, hogy ezúttal másképp alakul a sorsa. Sajnos, mindössze egy héttel később, az asszony újra megérkezett, ezúttal elmondhatatlanul összeverve. Az arcán megint ott volt a fájdalom és a harag, és a gyerekei, akik már túlságosan sokat láttak, csak szótlanul követték őt a hajléktalanszállóba. A történet folytatódik, és a remény, hogy egyszer véget ér ez a ciklus, mindannyiunk szívében ott él.
A magyar nyelvben, ahogyan a bántalmazó kapcsolatokban gyakran előfordul, a "normális" viselkedés sokszor torzul, és a megszokott minták rabjává válunk. Az ilyen kapcsolatokban a határok elmosódnak, és a szeretet helyett a félelem és az irányítás veszi át a szerepet. Az érzelmi manipuláció és a pszichológiai nyomás mindennapossá válik, ami megnehezíti a kilépést a toxicitás körforgásából. Fontos, hogy tudatában legyünk ennek a dinamikának, és felismerjük a bántalmazás jeleit, hogy megszabadulhassunk a láncoktól, amelyek megakadályozzák, hogy valóban szabadok legyünk.
Közben a saját önértékelésedet is megkérdőjelezem. Itt tartunk most. Érdekel, mikor érkezik el az a pillanat - hogy egy Magyar Péter-i kifejezést használjak - amikor elhangzik az "eddig és ne tovább".
A szerző újságíró, az ÖT munkatársa.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti kreatív együttműködés eredményeként született meg, és most a mi platformunkon is elérhető. Ha tetszik, amit olvasott, ne habozzon megosztani, hozzászólni, vagy további érdekes tartalmakat felfedezni! Látogassa meg partnerünket, az ÖT weboldalát, és merüljön el még több izgalmas anyagban!
