A magyar nyugdíjrendszer átalakítása elengedhetetlen, hiszen a jelenlegi módszerek, amelyek csupán apróbb kiigazításokra szorítkoznak, nem elegendőek a fenntarthatóság és az igazságosság érdekében. Az igazi változásra van szükség, nem pusztán toldozgatásr
Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio vélemény rovatának különleges szegmense. A közölt írások a szerzők saját nézőpontját tükrözik, amelyek nem mindig egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos állásfoglalásával. Ha Ön is szeretné megosztani gondolatait a témában, kérjük, küldje el cikkét a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.
A jövő évi választások küszöbén a politikai ígéretek sorra érkeznek, különösen a nyugdíjasok számára. Ugyanakkor a politikai táj kissé kusza, ami némi zavart okoz az érintettek körében. Február végén még arról volt szó, hogy a nyugdíjasok részleges áfa-visszatérítést kaphatnak, akár havi 15 ezer forint értékben. Ez a lehetőség sokak számára vonzó lett volna, ám a megvalósítás módja még mindig kérdéses. Az érintettek szívesen fogadták volna az extra juttatásokat, de sokan nem értik, hogyan juthatnak hozzá a nekik járó pénzhez minden hónapban, a nyugdíjuk kiegészítéseként.
Közben a kormányzat nyilvánvalóan ráébredt, hogy milyen elképesztő összegekbe kerülne egy olyan logisztikai rendszer kiépítése, amely lehetővé tenné a részleges áfa-visszatérítést. Valószínűleg a költségek sokkal magasabbak lettek volna, mint magának az alapanyagnak az ára, így ezt az elképzelést csendben elvetették. Helyette előkerült a nyugdíjasoknak szánt élelmiszer-utalvány, amely szinte varázslatos megoldásnak tűnt a helyzet kezelésére.
A különféle címletekben nyomtatott utalványok már számos alkalommal bizonyították hasznosságukat a nyugdíjasok körében. 2014 és 2018 között rendszeresen osztottak Erzsébet-utalványt, amelynek költségei a kormányzat által átvállalt közterhek miatt a költségvetés számára jellemzően 15 ezer forintot is elértek, bár az utalvány értéke csak 10 ezer forint volt. Ezen felül a nyomdai előállítás és a postázás költségei is jelentős terhet jelentettek. 2019-ben azonban az Erzsébet-utalvány megszűnt, így a nehézkes és költséges papíralapú megoldás mellett új utalványformát kellett kidolgozni, hogy a nyugdíjasok továbbra is részesülhessenek valamilyen támogatásban.
Pedig célszerű lenne figyelembe venni a politikai döntéshozóknak, hogy a 30 ezer forintosra ígért élelmiszer-utalvány sem tölti el túlzott boldogsággal az érintetteket, hiszen
A bonyolult utalványos megoldás helyett sokkal praktikusabb és gazdaságosabb lett volna, ha egyszerűen megállapítják, hogy a 2025. szeptemberi nyugdíjakat egységesen 30 ezer forinttal emeljék meg minden jogosult számára.
A várt esemény elmaradt, helyette egy bonyolult jogalkotási folyamat vette kezdetét. A következő év költségvetését előkészítő salátatörvény utolsó fejezetében bújtak meg a nyugdíjasok számára készült élelmiszer-utalványokkal kapcsolatos főbb szabályok. Azonban ez még nem jelenti a folyamat végét: a részletes előírásokat egy külön kormányrendelet fogja meghatározni, amely várhatóan augusztusban kerülhet napvilágra.
A jogszabály értelmében a több címletben készített, papír alapú utalványokat 2025 szeptemberében küldik ki a nyugdíjasok számára, ami nemcsak a kiválasztott nyomda, hanem a posta számára is jövedelmező üzletet jelent. Azt, hogy pontosan kik élvezhetik majd ezt a kedvezményt, és mely nyugdíjasok vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülők nem jogosultak rá (például a 2025. január 1. és augusztus 31. között nyugdíjba vonultak), egy későbbi kormányrendelet fogja meghatározni.
Az utalvány kizárólag hideg élelmiszerek beszerzésére lesz felhasználható, ellentétben a korábbi híresztelésekkel. A törvény meglepő részletességgel definiálja a hideg élelmiszert: ez olyan termék, amely a vám- és statisztikai nómenklatúra, valamint a Közös Vámtarifa rendszerének 2658/87/EGK tanácsi rendelete alapján, a 2021. október 12-i (EU) 2021/1832 bizottsági végrehajtási rendelet 1. mellékletének I-IV. áruosztályába tartozik. Fontos megjegyezni, hogy az alkoholtartalmú italok és a V. áruosztályba sorolt só nem tartozik ebbe a kategóriába.
Az élelmiszer-utalvány jogi meghatározása meglehetősen részletes és precíz. A törvény értelmében ez egy olyan papíralapú fizetési eszköz, amelyet a kincstár bocsát ki, és amely a kincstárral szembeni pénzkövetelést képvisel. Fontos kiemelni, hogy ez az utalvány nem tekinthető bankjegynek, forgatható utalványnak, illetve a hitelintézetekre és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok szerint készpénz-helyettesítő eszköznek vagy értékpapírnak. Az élelmiszer-utalvány kizárólag hideg élelmiszerek vásárlására használható, élelmiszerárusítóknál történő felhasználás céljából.
Tehát az utalvány egy különleges típusú fizetési mód, amely lehetővé teszi, hogy vásárlásainkat egy előre meghatározott összeg keretein belül rendezzük.
A jogszabályok értelmében az utalvány készpénzesítésére, sem részben, sem teljes egészében nincs lehetőség. Ezért a boltban, piacon történő vásárlás során nem adhatnak vissza készpénzt az utalványt felhasználónak. De milyen címletekben lesz elérhető az utalvány? Valóban a teljes értéke 30 ezer forint lesz, vagy elképzelhető, hogy a választások közeledtével ez az összeg növekedni fog? A pontos válaszokat a közelgő rendelet fogja megadni. Továbbá, arra is fény derül majd, hogy meddig lehet felhasználni az utalványt; jelenlegi információk szerint úgy tűnik, hogy 2025. december 31-éig érvényes lesz.
Az utalvány különleges státusszal bír, mivel mentes a végrehajtás alól – ez különösen lényeges lehet a nyugdíjasok számára, akiknek a nyugdíját valamilyen tartozás miatt csökkenthetik. Érdemes megjegyezni, hogy ez a juttatás nem számít jövedelemnek, ám öröklésre sem jogosít, ami a hagyatéki eljárások szempontjából meglehetősen jelentéktelennek tűnik.
Örömmel értesítem, hogy a költségvetés lehetőséget biztosít az utalványokkal kapcsolatos kiadások fedezésére. Jelenleg a 30 ezer forint értékű utalványokkal számolva a potenciális jogosultak száma 2,4 millió, ami összesen 72 milliárd forintot jelent. Ezen kívül említésre méltó, hogy az utalványok előállítása, postázása, beváltása és ellenőrzése további, még nem ismert költségeket vonhat maga után. Ezen kiadások jelentős részét azonban elkerülhetnénk, ha ahelyett, hogy utalványokat osztogatnánk, egyszerűen nyugdíjtöbbletként mindenki számára elutalnánk a szeptemberi nyugdíjhoz plusz 30 ezer forintot. Alternatív megoldásként, a politikai hatás fokozása érdekében, az októberi, novemberi és decemberi nyugdíjakhoz is hozzátehetnénk 10-10 ezer forintot.
Az összes izgalmas részletre természetesen csak az említett végrehajtási rendeletből derül fény, amely pontosan meghatározza, kik jogosultak az utalványra, valamint mekkora összegű támogatásra számíthatnak (érdekes módon a törvény nem rögzítette ezt az összeget, így a korábban bejelentett 30 ezer forint akár jelentősen magasabb is lehet). A rendelet rögzíti az utalvány formai és tartalmi követelményeit, azokat az élelmiszer-kereskedőket, akiknek kötelező elfogadniuk az utalványt, továbbá a gyártás, kézbesítés és felhasználás folyamatát, beleértve az elfogadás, beváltás és elszámolás részletes szabályait. Emellett meghatározza az élelmiszer-kereskedők és bankok kötelezettségeit, és kijelöli azt a hatóságot is, amely az utalvány felhasználására vonatkozó rendelkezések betartását fogja ellenőrizni.
A jelenlegi, meglehetősen visszafogott kiegészítő juttatást olyan intenzív jogalkotási tevékenységgel próbálják körülhatárolni, mintha egy 14. havi nyugdíj bevezetése lenne napirenden.
Természetesen a választások előtt szinte bármi megtörténhet. 2021 júniusában senki sem sejtette, hogy novemberre minden érintett számára elérhetővé válik a legmagasabb, 80 ezer forintos nyugdíjprémium. Arra pedig végképp nem számított senki, hogy a 13. havi nyugdíj részleges visszaépítése helyett 2022 februárjában a várt kétheti plusz nyugdíj helyett a teljes havi plusz nyugdíjat fogják kifizetni.
Lehetséges, hogy az élelmiszer-utalvány csupán egy kísérleti javaslat, amely a nyugdíjasok válaszreakcióitól függően formálódhat tovább. Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés valóban értelmet nyerjen, elengedhetetlen, hogy a nyugdíjasok tömegei világosan kifejezzék elégedetlenségüket a jelenlegi eseti juttatásokkal kapcsolatban. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a nyugdíjemelési rendszer átalakítását sürgősen napirendre tűzzék.
A nyugdíjemelés jelenlegi rendszere sajnos elkerülhetetlenül a nyugdíjasok anyagi helyzetének romlásához vezet. Ennek következtében folyamatosan szükség van különböző eseti támogatások, például élelmiszer-utalványok bevezetésére, hogy enyhítsék a nyugdíjasok mindennapi kihívásait. Ezért sürgős lépéseket kell tenni a nyugdíjemelési folyamat átalakítása érdekében.
A nyugdíjasok reálpozíciója az elmúlt évtizedben - az elszabadult infláció két szerencsétlen évét kivéve - minden évben romlott, ez a nyugdíjasok számára végtelenül szomorú trend minden olyan évben folytatódni fog, amelyben az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke.
A 2025. januárjában esedékes 3,2%-os nyugdíjemelés nem tudta megőrizni a nyugdíjak reálértékét a ténylegesen magasabb inflációval szemben. Az érintettek számára a novemberre ígért 1,3%-os pótlólagos kiegészítő emelés is csupán csepp a tengerben, és sokan nem értik, miért vár a kormány a nyugdíjasok számára járó kompenzációval egészen novemberig, amikor állításuk szerint már félretették a szükséges 91 milliárd forintot. Sokan úgy vélik, hogy célszerűbb lenne legkésőbb júliusban kifizetni a nyugdíjasokat megillető emelési különbözetet. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy már kétszer is előfordult év közbeni kompenzáció, így ez a nyugdíjasokat megsegítő lépés nem lenne példa nélküli.
Az új költségvetési törvény, amely az elfogadás küszöbén áll, 2026. januárra tervez egy 3,6%-os nyugdíjemelést. Ez a szám azonban nem adhat túl sok okot az örömre a nyugdíjasok számára. Továbbra is aggódhatnak amiatt, hogy a nyugdíjas közösség általános helyzete folyamatosan romlik, és hogy a nyugdíjasok körülbelül egyhatoda, vagyis több mint háromszázezer ember, jövőre sem kerülhet el az abszolút elszegényedést.
A nyugdíjemelési folyamat jelenlegi rendszere sajnos továbbra is a nyugdíjasok fokozódó elszegényedéséhez járul hozzá, amikor a tényeket figyelembe vesszük.
Ennek oka, hogy a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében a valorizáció következtében - a szolgálati idő hosszának függvényében - kielégítően igazodik az országos nettó átlagkereset szintjéhez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. A nyugdíjakat ugyanis csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsznak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.
Nem meglepő, hogy a svájci indexálás visszaállítására irányuló igény folyamatosan növekszik. Az alábbiakban bemutatom, milyen alakulást mutatott volna az átlagnyugdíj 2015 óta, amennyiben a svájci indexálást alkalmazták volna a nyugdíjak emelésekor.
A svájci vegyes indexálás hatására az átlagnyugdíj jelenlegi szintje akár 45 ezer forinttal is magasabb lenne.
A nyugdíjemelés célja nem csupán a relatív lecsúszás mérséklése, hanem a korábban meghatározott, de folyamatosan csökkenő értékű nyugdíjakra vonatkozó méltánytalanság orvoslása is. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a nyugdíjemelési rendszerbe integráljuk a bérek és az infláció párhuzamos figyelemmel kísérését, valamint egy olyan mechanizmust, amely figyelembe veszi a korábbi évek elszegényedési tendenciáit, és kompenzáló növelést biztosít a mélyebb szintre süllyedt nyugdíjak esetében. E cél eléréséhez javasolt olyan indexálási módszert bevezetni, amely a valorizációs szorzók aktuális értékéhez igazodik.
Ez még mindig nem elegendő a valóban igazságos nyugdíjemelés megvalósításához. A nyugdíjemelési rendszernek nem csupán a nemzetgazdasági nettó átlagkeresetek folyamatos elmaradását kell figyelembe vennie, hanem a nyugdíjas közösség belső feszültségeit is. Ennek orvoslására a nyugdíjemelés differenciált mértéke lehet a megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb nyugdíjjal rendelkező idősek nagyobb arányú vagy magasabb összegű emelésben részesüljenek.
A nyugdíjemelés vegyes indexálásra alapozott reformja indokolt, azonban önmagában nem elegendő. Fontos, hogy az új emelési eljárásba beépítsük a nyugdíj-megállapítás évéhez kapcsolódó valorizációs korrekciót, valamint a nyugdíj összegétől függő szolidaritási korrekciót is. Csak így biztosítható a nyugdíjak igazságos és méltányos kezelése a jövőben.
A magyar nyugdíjemelési folyamat átalakítása számos, más országokban alkalmazott vonzó példát követve is megvalósítható. Az európai nyugdíjrendszerek többségében az elmúlt évek során jelentős reformokat vezettek be a nyugdíjasok elszegényedésének megelőzése érdekében. E változtatások célja, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzete stabilabbá váljon, és méltó életkörülmények között élhessenek.
A modern európai nyugdíjrendszerek, ahogyan a szomszédos országokban is, egyre inkább a vegyes indexálás egyedi módszerének alkalmazására helyezik a hangsúlyt. E rendszer keretein belül a vegyes emelési index a következőképpen alakul: az infláció 100%-a + a reálkereset növekedésének x%-a. Az "x" értéke az egyes országok gyakorlatában 20, 33 vagy 50% lehet. Fontos megjegyezni, hogy az "x" értéke kizárólag pozitív lehet; tehát ha egy adott évben a reálkereset csökken, a nyugdíj emelésére az infláció 100%-os mértékét alkalmazzák, és nem csökkentik azt a reálkereset csökkenése miatt.
Ha például 2024-ben Magyarország bevezette volna ezt az emelési rendszert, és a lengyel gyakorlat alapján a reálkeresetek növekedésének 50%-át is figyelembe vették volna, akkor a 10,4%-os reálkereset-emelkedés fényében a 6%-os inflációs emeléshez a reálkereset-növekedés felét is hozzá kellett volna számítani. Ennek eredményeként a nyugdíjak nem csupán a 6%-kal emelkedtek volna, hanem a 10,4/2 = 5,2%-kal növelve, összesen 11,2%-kal nőhettek volna.
2025-ben, az eddigi adatok alapján, a reálkeresetek várható növekedése 4,6% lesz. Ennek megfelelően érdemes lenne figyelembe venni a januári 3,2%-os és a novemberre prognosztizált 1,3%-os inflációt, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjak emelése nem csupán 4,5%-kal, hanem 6,8%-kal kéne hogy történjen. Ez a lépés segíthetne mérsékelni a nyugdíjasok elszegényedésének ütemét, és javíthatná a megélhetésük feltételeit.
A nyugdíjemelés új rendszerének finanszírozása érdekében érdemes lenne közelíteni az EU-s átlaghoz, amely a GDP 10,9%-át jelenti az öregségi nyugdíjakra fordított költségvetési kiadások terén. Ezzel szemben Magyarországon ez az arány 2025-re csupán a GDP 7,45%-ára nő. Ha a kormány sikeresen orvosolná ezt a 3,45%-os GDP-arányos lemaradást, akkor a nyugdíjkassza 3000 milliárd forinttal gyarapodhatna, ami akár 32%-os nyugdíjemelést is lehetővé tenne!
