Ismét jelentős nyereséget könyvelhetett el az MNB a forint gyengüléséből, ám ennek ellenére 1600 milliárd forintos hiány még mindig feszíti a gazdasági helyzetet.

2024 során a Magyar Nemzeti Bank (MNB) újabb 788,7 milliárd forintos veszteséget könyvelt el, amivel a két év alatt felhalmozott mínusz már meghaladja a 2500 milliárd forintot – áll a jegybank éves jelentésében. Bár a tőkevesztés jelentős, a jegybanknak sikerült elkerülnie a súlyosabb következményeket, mivel a forint gyengülése nemcsak a realizált nyereségeket érintette, hanem az átértékelések révén is kedvezőbb számokat hozott. Az év végére a saját tőke mínusz 1665 milliárd forintra csökkent. De mi is vár ránk ezzel a hatalmas összeggel? Az államnak kell-e majd fedeznie a jegybank veszteségeit? És mit tartogat a jövő a gazdasági helyzet alakulásával kapcsolatban?

A 2023-as év során az MNB 1763,2 milliárd forintnyi veszteséggel zárta az évet, és a tavalyi év sem hozott kedvezőbb eredményt, hiszen 788,7 milliárd forintos mínusz keletkezett. Ezek az adatok a jegybank frissen publikált éves jelentéséből származnak. Az utolsó két év teljesítménye így az elmúlt másfél évtized legrosszabb mutatói közé került.

Az nem újdonság, hogy a veszteség elsődleges oka a magas kamatkiadás, a negatív fordulat az elszálló inflációval és a felemelt kamatokkal volt párhuzamos. Már 2022-ben is tetemes, mintegy 400 milliárd forintos veszteség volt a jegybank eredményében, majd ez fokozódott 2023-ban. Tavaly aztán már sikerült csökkenten a kamatszinteket, ezért

Az eredmények javulása nem okozott meglepetést.

A csökkenő kamatpálya következtében a jegybank kamateredményei között a forint alapú kamatokból származó veszteség 2023-hoz képest közel 50%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan a nettó deviza kamateredmények körüli profit jelentős növekedést mutatott, elérve körülbelül 160 milliárd forintot.

A bankrendszer eredménye számos tényezőtől függ, amelyek összetett módon hatnak egymásra. Először is, a gazdasági környezet kulcsszerepet játszik: a kamatlábak, a gazdasági növekedés üteme és a munkaerőpiaci helyzet mind befolyásolják a bankok teljesítményét. A pénzpiacok stabilitása, valamint a hitelfelvételi hajlandóság szintén meghatározó, hiszen a bankok bevételei nagyrészt a hitelezésből származnak. Továbbá, a bankrendszer szabályozása és felügyelete is jelentős hatással bír. A regulációk szigorúsága, a tőkemegfelelési követelmények és a pénzügyi transzparencia mind hozzájárulnak a bankok kockázatkezeléséhez és működésük hatékonyságához. Ezen kívül a versenyhelyzet a piacon, valamint a bankok innovációs képessége is fontos tényező; a digitális banki szolgáltatások és a fintech megoldások térnyerése új kihívásokat és lehetőségeket kínál. Végezetül, a bankok reputációja és ügyfélkapcsolatai is meghatározó tényezők. Az ügyfélbizalom erősítése és a szolgáltatások minősége közvetlen hatással van a bankok piaci pozíciójára és eredményességére. Összességében tehát a bankrendszer eredménye egy komplex ökoszisztémában dől el, ahol a gazdasági, szabályozási, versenyképességi és ügyfélkapcsolati tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A jegybank nem csupán egy hagyományos vállalati struktúra, hiszen gazdálkodásának kimenetele rendkívül sajátos tényezők függvénye. A legfontosabb aspektusok a következőképpen alakulnak:

(1) a devizatartalékon elért hozam, jellemzően kamatbevétel,

A jegybanki betét után járó kamat, amelyet a pénzintézetek kapnak.

(3) a devizaárfolyam változása következtében előálló átértékelődés a devizában lévő vagyonon (a devizatartalékon) és

(4) egyéb tételek.

Ezekről részletesebben írtunk,itt. A legtipikusabb eredménybefolyásoló tényező, hogy a jegybank a devizaalapú követelésein (értsd: a devizatartalékon) alacsony kamatbevételt realizál (1), míg a forrás oldalon a kéthetes (három hónapos) betétre az ennél magasabb alapkamatot fizeti ki (2). A (3) esetében meg kell különböztetni a realizált és a nem realizált átértékelődési eredményt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jegybanki teljesítmény nem feltétlenül tükrözi a gazdaságpolitikai célok elérésének mértékét. A kamatok és árfolyamok alakulását számos független tényező befolyásolja, és a belső körülmények sem mindig döntőek. A jegybank elsődleges feladata nem a pénzügyi szempontból vett eredményesség, hanem az ár- és pénzügyi stabilitás fenntartása. Ez a cél a gazdasági környezet függvényében akár nyereséges, akár veszteséges működést igényelhet.

A kamateredmények mellett már évek óta egy másik kulcsfontosságú eleme a jegybanki gazdálkodásnak, amely a devizatartalékokból származó nyereség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MNB rendszeresen profitot realizál a devizatartalék átváltásából, főként akkor, amikor az állam számára devizát értékesít.

Az állam jellemzően akkor igényli ezt a szolgáltatást, amikor kamatot vagy tőkét kell teljesítenie egy devizakötvény vonatkozásában. Ilyenkor az MNB a devizatartalékát használja fel, hogy az aktuális piaci árfolyamon átváltja a szükséges összeget. A jegybank számára ez kedvező helyzetet teremt, mivel a devizatartalék átlagos beszerzési árfolyama már régóta jelentősen alacsonyabb, mint a piacon elérhető árfolyam.

December végén például ez az átlagos bekerülési árfolyam 374,76-nál állt szemben a 410-es aktuális piaci árfolyammal. Vagyis ezekkel az adatokkal számolva

Minden egy euró átváltása körülbelül 35 forintnyi nyereséget hoz a jegybank számára.

Ennek következtében tavaly az MNB közel 400 milliárd forintos nyereséget tudott elérni, ami mérsékelte a jelentős veszteségeket okozó kamateredmény kedvezőtlen hatását. A devizaátváltásból származó nyereségét utoljára 2022-ben tapasztalta meg a jegybank, amikor a forint az euróval szemben történelmi mélységekbe gyengült.

A devizatartalék átlagos bekerülési árfolyama folyamatosan változik, ahogyan a devizatartalék szintje változik. A folyamatosan gyengülő forint mellett a friss devizaelemek bekerülése a tartalékba emeli az átlagos bekerülési árfolyamot. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez az emelkedés nem tartott lépést a forint gyengülésével, ezért folyamatosan nyeresége volt az MNB-nek ezen a soron, és

Valószínű, hogy a következő évek során is megőrzi ezt a jövedelmezőséget.

A realizált árfolyamnyereségen felül a folyamatnak van egy nem realizált hatása is, amire később visszatérünk az MNB tőkehelyzetének bemutatásakor.

Még egy figyelemre méltó részlet az MNB 2024-es pénzügyi teljesítményéről: a jegybank váratlanul 330 milliárd forintos veszteséget könyvelt el a pénzügyi műveletek kapcsán. Korábban ezen a téren általában 100 milliárd forint alatti pozitív vagy negatív eredmények voltak a megszokottak, így a tavalyi jelentős mínusz különösen szembetűnővé vált.

Ennek okát meg is válaszolja a jegybank éves jelentése: az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) év végén, két részletben, összesen 1077,3 milliárd forint névértékű állampapírt vásárolt vissza az MNB-től. Ezek a tranzakciók névértéken történtek, miközben a hozamok jelentősen emelkedtek azóta, hogy a jegybank könyveiben voltak a kötvények, így a piaci árfolyam és a névérték közti különbség egyszeri jelentős veszteségként jelentkezett az MNB-nél, miközben a másik oldalról az állam számára ez árfolyamnyereségként realizálódott. A tranzakciókat követően névértéken 2202,1 milliárd forint állampapír maradt az MNB tulajdonában, melynek jelentős része, mintegy kétharmada 5 éven túl lejáró instrumentum.

Tavaly év végén a GDP-arányos államadósság kozmetikázása érdekében elengedhetetlenné vált, hogy az adósságkezelő visszavásároljon kötvényeket az MNB portfóliójából. Ennek ellenére az adósságráta, amely 2023-ban 73,4%-on állt, 73,6%-ra emelkedett. Ha nem történik meg az év végi visszavásárlás, a helyzet valószínűleg még kedvezőtlenebb lett volna.

Az állampapír-visszavásárlás a jegybankmérleg szűkülését és a bankrendszer likviditás-többletének csökkenését vonja maga után, ami a kamatszintek eltéréséből következően folyamatos kamatmegtakarítást jelent a jegybanknál. Ezért a 2024. év végén realizált veszteséget a későbbi évek kedvezőbb eredménye ellensúlyozni fogja - vetíti előre az éves jelentés.

Az elmúlt két év során tapasztalt jelentős veszteségek komoly hatással voltak az MNB tőkéjére: 2023 végére a saját tőke 1855 milliárd forint mínuszt mutatott. A tavalyi év folyamán ugyan volt némi javulás, de az év végén a saját tőkén még mindig 1665 milliárd forintos negatív értéket regisztráltak.

Maga a negatív saját tőke nem meglepő, az viszont érdekes, hogy a majdnem 800 milliárd forintos újabb veszteség ellenére is javulni tudott a tőkehelyzet. Ha alaposan megvizsgáljuk a számokat, akkor kiderül, hogy ennek egy oka van,

a forint év végi gyengülése.

A forintárfolyam kiegyenlítési tartalékának alakulása figyelemre méltó, hiszen egy év alatt közel ezer milliárd forintnyi javulást mutatott. Korábban már említettük, hogy az MNB számára a deviza leváltásából származó nyereség mikor realizálódik, és ehhez szorosan kapcsolódik a kiegyenlítési tartalék is. Ez a tartalék a jegybank nem realizált eredményeit tükrözi, amely folyamatosan a saját tőkéhez adódik hozzá.

Ez a kiegyenlítési tartalék a gyakorlatban úgy keletkezik, hogy a kérdéses időszak (jelen esetben 2024) végén a teljes devizatartalékot virtuálisan átváltják forintra és az így keletkező árfolyamnyereséget tüntetik fel a saját tőke részeként. Fontos kiemelni, hogy ez az összeg nem jelenik meg nyereségként, nem realizálja az MNB, csak egy hipotetikus összeg.

Ha a jegybank hagyományos üzleti formában tevékenykedne, akkor a jelentős mértékű negatív saját tőke miatt az adóhatóság valószínűleg kötelezné a tulajdonosokat a tőke pótlására. Azonban a jelenlegi körülmények között ez a szituáció nem érvényes.

Kihívást jelentene az állam számára, ha hirtelen több mint 1600 milliárd forintot kellene biztosítania az MNB számára.

A parlament már korábban módosította a jegybanktörvényt, hogy elkerülje a szükséghelyzetek kialakulását. Ennek értelmében a jogszabály lehetővé teszi, hogy az MNB "átmenetileg" negatív tőkével működjön. Azonban a törvény nem határozza meg, hogy mi minősül átmeneti időszaknak, így a gyakorlatban ez a helyzet akár hosszú éveken át is tarthat, amíg a későbbi profitokból sikerül pótolni a tőkét.

Nehezen megjósolható, meddig tart ez a helyzet, mivel nem rendelkezünk pontos információkkal a jövőbeni hazai és nemzetközi kamatkörülményekről. Ezért még csak becsléseket sem tudunk tenni arra vonatkozóan, milyen eredményeket érhet el a jegybank. Az azonban egyértelmű, hogy az infláció 2021-es hirtelen emelkedése hozta el a negatív irányt, hiszen 2012 és 2020 között a jegybank folyamatosan nyereséges volt, és még osztalékot is tudott fizetni.

Ha a korábbi évekből indulunk ki, akkor 2013-2020 között nyolc év alatt nagyjából 800 milliárd forint volt a nyereség, vagyis nagy eséllyel

A negatív tőke ledolgozása akár hosszú évekig, sőt, évtizedekig is eltarthat, ami komoly kihívást jelenthet a pénzügyi stabilitás helyreállításában.

A magas inflációs időszakok Európa-szerte olyan jegybankokat hoztak létre, amelyek jelentős veszteségekkel küzdenek. Ennek következtében a szakmai közélet figyelme fokozottan a jegybankok negatív tőkéjének kérdésére irányult: vajon képesek-e hatékonyan ellátni monetáris politikai feladataikat ilyen körülmények között? Korábban a szakértők túlnyomó többsége azt állította, hogy a negatív tőke korlátozó hatással van a jegybankok célkitűzéseinek megvalósítására, különösen a jegybanki függetlenség elvének tükrében. Mostanra azonban egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy ezek az intézmények még tartósan is képesek fenntarthatóan működni, még ha negatív tőkével is bírnak.

Az MNB működési költségei 2024-ben 87 milliárd forintot tettek ki, ami bár elmaradt a korábban előirányzott 91 milliárdtól, mégis 6,9%-os növekedést jelentett a 2023-as adatokhoz képest. Ezen belül a személyi kiadások 10,7%-kal, míg a banki működési költségek 3,3%-kal nőttek egy év alatt.

A jegybank új vezetése, amely Varga Mihály elnök irányítása alatt májusban vette át a stafétát, célul tűzte ki a költségek csökkentését. Ennek érdekében a korábbi működési gyakorlatok egy részét átalakítják, így például bezárják az alapítványokat, és értékesítik a balatonakarattyai oktatási központot is. Továbbá, már döntés született arról is, hogy 15%-os létszámcsökkentést hajtanak végre csoportos leépítések keretében. Ezen intézkedések hatásai várhatóan a 2025-ös éves jelentésben fognak először megjelenni, amely egy év múlva lát napvilágot.