A szupergazdagok menekülhetnek, de a vagyonuk nem talál menedéket.

A G20 csúcsértekezleten először került komoly figyelem középpontjába a szupergazdagok globális megadóztatása, amely évi legalább 2 százalékos kiegészítő adót javasolna a milliárdos magánvagyonokra. Ennek fő célja az adóoptimalizálás visszaszorítása és egy igazságosabb közteherviselés megteremtése. Azonban a megvalósítás komoly politikai ellenállásba ütközik, mivel sok ország továbbra is versenyt fut a gazdag egyének vonzásáért. A kezdeményezés sikeréhez elengedhetetlen a széleskörű nemzetközi együttműködés és az adóparadicsomok visszaszorítása, ami a jelenlegi geopolitikai helyzetben sajnos még távolinak tűnik. A témában Magyar Csabát, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnökét faggattuk.

Tavaly Brazíliában találkoztak a világ vezetői a G20-as csúcstalálkozón, ahol a globális gazdaság előtt álló kihívások mellett egy olyan téma is napvilágot látott, amelyet korábban csupán a közgazdasági konferenciák zárt körű megbeszéléseinek keretein belül emlegettek. Ez pedig nem más, mint a szupergazdagok egységes, globális megadóztatásának kérdése. A javaslat, amely eddig leginkább elméleti síkon létezett, most először került a nyilvánosság elé – és nem kis feltűnést keltett.

Magyar Csaba, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője az Indexnek kifejtette, hogy az új koncepció alapja a multinacionális vállalatok számára már alkalmazott globális minimumadó modell. Az újdonság lényege, hogy most nem csupán a cégeket, hanem a világ legtehetősebb magánszemélyeit célozzák meg ezzel az intézkedéssel.

A terv szerint azoknak, akiknek a vagyona meghaladja az 1 milliárd amerikai dollárt, évente legalább a vagyonuk 2 százalékának megfelelő mértékű adót kellene befizetniük, a nemzeti adórendszereken felül, kiegészítő jelleggel. "A rendszer célja nem a meglévő nemzeti szabályozások leváltása, sokkal inkább azok kiegészítése egy nemzetközileg összehangolt keretrendszerrel" - mondta Magyar Csaba.

A javaslat mögött Gabriel Zucman, neves francia közgazdász áll, aki tanulmányában nem kevesebbet javasol, mint egy teljesen új korszak megnyitását a globális adózás történetében. Zucman érvelése szerint a szupergazdagok jelenlegi adóterhelése - országonként változó mértékben - messze elmarad attól, amit a társadalmi igazságosság és az államok fenntartható működése indokolna.

A tervezet célja, hogy gátat szabjon az adóoptimalizálásként ismert gyakorlatnak, amikor a tehetős magánszemélyek adóparadicsomokba telepednek le és viszik magukkal a vagyonukat, kihasználva az államok közötti adóversenyt. A Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke szerint az új rendszer révén csökkenhetne az indokolatlan külföldre költözés,

Bár az elképzelés kétségtelenül merész, a nemzetközi reakciók eddig vegyes képet mutatnak. Az idei tavaszi ülésszak során az Európai Parlament is foglalkozott a témával, ám a javaslat sorsa úgy tűnik, hogy zsákutcába jutott. Politikai támogatása még kialakulóban van, és több ország részéről óvatos kételkedés tapasztalható.

Egy dolog azonban világos: a diskurzus már megkezdődött, és bár nem biztos, hogy holnap, de a globális adórendszerekben hamarosan új fejezet nyílhat - egy olyan jövőképre utalva, ahol még a leggazdagabbak sem húzhatják ki magukat az adófizetés alól.

Magyar Csaba az Indexnek kifejtette, hogy ha megvalósulna a szupergazdagok globális megadóztatása, az forradalmi változásokat idézhetne elő a világ gazdasági tájépítészetében. Az előrejelzések szerint évi 200-250 milliárd dollár adóbevétel áramolhatna be az államkasszákba. Azonban ez csupán a kezdet; amennyiben a jövőben a 100 millió dollárt meghaladó magánvagyonok is adókötelessé válnának, az további 100-140 milliárd dolláros többletet generálhatna a globális gazdasági rendszer számára.

A számításokat Gabriel Zucman tanulmányára alapozzák, amely nem csupán egy közgazdasági javaslat, hanem egy társadalmi kiáltvány is: a világ leggazdagabb néhány ezreléke aránytalanul kevés adót fizet, miközben vagyonuk soha nem látott ütemben gyarapodik. Az elmúlt 40 év átlagában a szupergazdagok éves reálhozama elérte a 7,5 százalékot. Ehhez képest egy 2 százalékos globális adóteher nem törné meg a lendületet - sőt még így is 5,5 százalékos hozamot vihetnének haza, ami továbbra is bőven a világ élvonalában tartaná őket.

A rendszer - legalábbis kezdeti formájában - néhány ezer embert érintene, így a globális gazdasági növekedésre gyakorolt hatása marginális lenne. Ám a politikai visszhang annál hangosabb. A "Tax the Rich!" jelszó alatt máris kibontakozóban van egy nemzetközi kampány, amely minél több ország támogatását próbálja megnyerni az ötletnek. A cél: egy széleskörű, összehangolt adózási szövetség létrehozása, amely a legvagyonosabb réteget vonja be a közteherviselésbe.

Nem mindenki osztja azonban ezt az irányt. Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke már a hivatali ideje alatt világossá tette véleményét: az első intézkedései között szerepelt, hogy az Egyesült Államok visszavonta támogatását a multinacionális vállalatokat érintő globális minimumadóval kapcsolatban. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a magánvagyonokat célzó globális adó koncepcióját sem fogadná el szívesen.

Az ösvény tehát hosszú és politikai akadályokkal teli, de a gondolat már mélyen gyökerezik. A kérdés már nem az, hogy foglalkozunk-e vele, hanem az, hogy a világ vezetői közül ki lesz az, aki bátran először kimondja: elérkezett az idő, hogy a leggazdagabbak is részesedjenek a közteherviselésből.

- emelte ki Magyar Csaba. Még a nemzetközi viszonylatban prudensnek számító Európában is számos olyan ország van, amely adómentességet vagy alacsony, fix összegű adókat kínál az odaköltöző vagyonos külföldieknek. Ciprus, Málta és Írország nem adóztatja az odaköltöző külföldiek tőkejövedelmét, míg Olaszország és Svájc kiszámítható, egyösszegű adókkal csábítja oda a milliárdosokat.

Portugáliában külön üzletág épült vagyonos amerikai nyugdíjasok átköltöztetésére. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tendenciát, mint hogy Ciprus leggazdagabb emberei nem ciprusiak, hanem az indiai áru-tőzsde királya, Vinod Adani és a svéd John Fredriksen, aki a világ legnagyobb olajszállító hajóflottájával rendelkezik. Utánuk, nem meglepő módon, szép számmal találhatóak olyan orosz származású mágnások, akik a háború miatt kerestek maguknak második otthont.

Ezek közül a legelismertebb és legnépszerűbb az Egyesült Arab Emírségek. Az ott élőknek bármekkora lehet jövedelme, nem kell utána adózniuk. Többször felmerült már, hogy bevezetik a személyi jövedelemadót, de a pénzügyi kabinet egyelőre elkötelezettnek látszik a tekintetben, hogy inkább a fogyasztást adóztatják, jóllehet az általános forgalmi adó mértéke is csupán 5 százalék.

Felmerül a kérdés, hogy miért csatlakoznának az országok egy olyan globális rendszerhez, amely látszólag csökkentené a gazdag külföldiek számát. Magyar Csaba szerint a válasz nem bonyolult, de a mögötte álló gazdasági érvek rendkívül súlyosak. Még ha ezek a rendkívül gazdag egyének csupán jelképes adót is fizetnek az adott országban, a puszta jelenlétük komoly üzleti és befektetési lehetőségeket kínálhat a helyi gazdaság számára.

Egy-egy milliárdos belépése a piaci színtérre komoly hatással van az ingatlanárakra, új startupok születését indítja el, és gyakran politikai kapcsolati szövevényeket is sző. Nem mellesleg, a vagyonuk egy jelentős részét a helyi gazdaságban forgatják, luxusautók, jachtok, prémium éttermek és magániskolák formájában.

Nem meglepő, hogy több ország is ádáz küzdelmet folytat a világ leggazdagabb egyéniségeiért – különféle adókedvezményekkel, speciális rezidensi programokkal és precízen kidolgozott adótörvényekkel próbálják vonzóbbá tenni magukat.

Magyar Csaba véleménye szerint a kedvezőbb adózási környezetbe való átköltözés nem csupán annyit jelent, hogy megvásároljuk a repülőjegyet. Szerinte két alapvető tényezőt mindenképpen érdemes mérlegelni:

"A történet tanulsága világos: a globális szuperadó csak akkor működhet hatékonyan, ha nem maradnak kiskapuk. Ha minden ország csatlakozna a rendszerhez, a gazdagoknak nem lenne hova menekülni - de amíg ez nem valósul meg, szükség van további eszközökre is. Ilyen lehet például az "exit adó" bevezetése, amely a külföldre költözés pillanatában adóztatja meg a korábban felhalmozott vagyont" - mondta a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője.

Jelenleg Magyarországon nem található olyan kilépési díj, amely a magánszemélyekre vonatkozna. Ezzel szemben Németország, a Becker-ügyek következményeként, már régóta bevezette ezt a szigorú, ám egyre inkább szükségessé váló szabályozást. A globális közösség tehát sorsdöntő pillanat előtt áll: egységesen lépnek fel az adóelkerülés ellen, vagy továbbra is megmaradnak a luxuslakcímek mögé rejtett jogi kiskapuk?

A kezdeményezés jelentős figyelmet érdemelt ki Európa-szerte. Pedro Sánchez, Spanyolország miniszterelnöke kifejtette, hogy új intézkedéseket vezetnek be annak érdekében, hogy csökkentsék az elit aránytalan privilégiumait, és megadóztassák azokat, akik már annyi vagyont felhalmoztak, hogy az több száz életre is elegendő lenne. Franciaország kormányfője már tavaly bejelentette, hogy lépéseket tesznek a gazdagok adóztatásának hatékonyabbá tételére, részben az államadósság csökkentésének érdekében.

Az Európai Parlament szocialista frakciója is támogatja a kezdeményezést, amely illeszkedik a méltányosabb és fenntarthatóbb Európa víziójához. Idén márciusban az Európai Parlamentben az EU Tax Observatory a Bizottságnak szegezte a kérdést, hogy támogatja-e a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyekre kivetett uniós szintű minimumadót, valamint részeletes cselekvési tervet és intézkedést várnak ezen a fronton.

Az a javaslat látott napvilágot, hogy 3 százalékos adót vezessenek be az uniós magánszemélyek vagyonára, akik legalább 100 millió euróval rendelkeznek. Az Európai Parlament azonban elsöprő többséggel elutasította ezt a kezdeményezést. Ez jól mutatja, hogy a "Tax the Rich!" mozgalom által javasolt 2 százalékos globális minimumadó koncepciója még mindig a kezdeti szakaszában jár, legalábbis a társadalmi elfogadottság szempontjából.

Bár a szupergazdagokra kivetett adó valóban új fejezetet nyithatna a nemzetközi adózás történetében, a megvalósítása korántsem egyszerű feladat. A világ leggazdagabb egyének lobbitevékenysége rendkívül erős, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy fenntartsák adóoptimalizált helyzetüket. A reform sikeressége csak akkor lenne biztosított, ha a nemzetállamok széleskörű egyetértésre jutnának, ami a jelenlegi protekcionista és önérdek vezérelte geopolitikai környezetben egyre inkább kihívást jelent.

- összegezte az Indexnek Magyar Csaba, aki végezetül arra is kitért, hogy hiába világos a cél, ha a megvalósítás során minden ország más-más prioritások mentén mozog. A nemzetközi adózási együttműködés eddigi eredményei azt mutatják, hogy nem lehetetlen, de komoly politikai akarat és stratégiai egység lenne szükséges hozzá, ami egyelőre egyáltalán nem körvonalazódik.