Navracsics Tibor: Számomra elképzelhetetlen volt, hogy ilyen mértékű földcsuszamlás következzen be.

2010-ben - akkor még kétfordulós rendszerben - április 11-én, valamint április 25-én tartották az országgyűlési választásokat. A Fidesz-KDNP a 386 parlamenti képviselői helyből 262-t nyert el, amivel kétharmados többségbe került a törvényhozásban. A pártszövetség azóta további három választáson jutott kétharmados parlamenti többséghez.

Navracsics Tibor, a lapunknak nyújtott interjújában, számos izgalmas témát érintett, köztük...

A 2010-es választási győzelem súlyának megértéséhez érdemes visszamennünk 2002-ig. Ön már az 1998 - 2002 közötti első Orbán-kormánynál is dolgozott kommunikációs területen. Hogyan élték meg a 2002-es vereséget?

A 2002-es választási eredmények meglepő módon alakultak, hiszen a közvélemény-kutatások túlnyomó többsége Fidesz-győzelmet valószínűsített. Ekkor még fennállt az az általános meggyőződés, hogy a sikeres kormányzati tevékenység elkerülhetetlenül választási győzelmet hoz. Azelőtt egyetlen párt sem tudta megvalósítani, hogy kormányzati pozícióból újra nyerjen, erre csak 2006-ban, az MSZP esetében került sor. Így senkinek sem volt tapasztalata arról, hogyan lehet sikeresen kampányolni kormányzati szerepből, de a közvélekedés az volt, hogy a jó kormányzás elegendő. 2001 őszén viszont már érezhető volt, hogy a szocialista párt teljesen új megközelítéssel vág neki a kampánynak, amely eltért a korábban megszokott magyar politikai hagyományoktól. Bár nem tudtuk pontosan, mi áll a háttérben, a jelek arra utaltak, hogy intenzív mozgósításra készülnek, és személyes kapcsolatok kialakítására helyezik a hangsúlyt. Ezzel szemben a Fidesz kampánytanácsadói abban bíztak, hogy egy erős médiajelenlét és a pozitív imázsra épülő kampány, amely a kormányzati eredményekre épít, elegendő lesz a győzelemhez.

Végül mégis kudarcot vallottak. Milyen tanulságokat fogalmaztak meg a tapasztalataik alapján?

A Fidesz vezetősége arra a megállapításra jutott, hogy a pártnak sürgős átalakulásra van szüksége. Az a Fidesz, amely korábban csupán néhány ezer tagból állt, és szinte kizárólag egy generációra épült, 2003 februárjától kezdődően jelentős metamorfózison ment keresztül, amikor is megkezdte útját a széleskörű néppárti irányvonal felé, hogy helyi szinten is erősebb jelenlétet építsen ki.

A 2006-os választások küszöbén a Polgári Kormányzás 2006 munkacsoport aktívan dolgozott a program megalkotásán. A csoport tagjai eltökéltek és magabiztosak voltak abban, hogy egy olyan átfogó és vonzó politikai ajánlatot állítsanak össze, amely megfelel a választók elvárásainak.

Nem voltunk teljesen magabiztosak, de az optimizmusunk töretlen maradt. A felmérések világosan mutatták, hogy a Fidesz tartósan népszerűbb pozícióban van, mint az MSZP. Emellett emlékezetes, hogy 2004-ben, miután sikerrel zártuk az európai parlamenti választásokat, az MSZP kénytelen volt miniszterelnököt cserélni. Ez az esemény megerősítette bennünket abban a hitben, hogy bár szoros versenyre számíthatunk, van esélyünk a győzelemre. Éppen ezért kaptam 2004-ben azt a megbízást, hogy kezdjük el a felkészülést a kormányzati időszakra, és alakítsunk ki olyan szakmai műhelyeket, amelyek segítenek minket. A kampány részleteivel nem foglalkoztam, de annál inkább figyeltem arra, hogy győzelem esetén zökkenőmentesen tudjuk átvenni az ország vezetését.

Ehhez képest mennyire volt sokkoló a 2006-os MSZP-győzelem?

Megrázó élmény volt, főként a 2002-es választásokhoz hasonló minimális különbség okán. Noha az őszödi beszéd májusban még nem került nyilvánosságra, júniusban és júliusban már egyre világosabbá vált, hogy az ország súlyos problémákkal küzd. Sok választó számára még nem állt össze a teljes kép: ha az MSZP állításai az ország helyzetéről a 2006-os kampányban igazak voltak, akkor hogyan lehetett ekkora válság a nyárra? Aztán szeptember közepén, amikor az őszödi beszéd végre napvilágra került, mindenki számára világossá vált a helyzet súlyossága. 2006-ban azért volt ennyire erős a reakció, mert az emberekben felébredt az igazságtalanság érzése; sokakat csúnyán félrevezettek. Nem állítom, hogy ez mindent megoldott volna számunkra, de utólag visszatekintve igazolja, hogy bár a kampánystratégiánk nem volt hibátlan, a vereségünk oka nem ez volt, hanem az, hogy az MSZP tudatosan manipulálta a választókat.

Mennyire akarta akkor a Fidesz, hogy előrehozott választás legyen?

2006 szeptemberének közepétől folyamatosan hangoztattuk, hogy szükség van előrehozott választásokra. Úgy véltük, hogy az őszödi beszéd olyan komoly legitimációs válságot idézett elő a szocialista kormány számára, hogy egy jól működő demokráciában ez nem vezethetett máshoz, mint azonnali választások kiírásához. Ez lett volna az egyetlen tisztességes megoldás az MSZP számára. Érdekes módon azt gondolom, hogy az előrehozott választásokkal ők is jobban jártak volna: bár valószínűleg veszítettek volna, de így legalább elkerülhették volna a teljes megsemmisülést. 2010-re viszont gyakorlatilag eltűnt az MSZP a politikai palettáról.

A 2010-es választások előtt a Fidesz számára már csupán az volt a kérdés, hogy mekkora arányban érik el a győzelmet...

2009-től kezdve kiemelt figyelmet kellett fordítanunk arra, hogy semmi ne veszélyeztesse győzelmi esélyeinket. Emlékezzünk vissza Mádi Laci esetére, aki 2009 nyarán zavarosan nyilatkozott az ingatlanadó ügyében. Normális politikai környezetben ez talán senkinek sem tűnt volna fel, de abban a feszített helyzetben nem volt idő hosszú vitákra. Így hát úgy döntöttünk, hogy azonnal el kell határolódnunk a szavainktól, és radikálisan le kell zárnunk ezt az ügyet. 2009-2010 fordulóján ugyanis már hatalmas kihívás volt, hogy a Fidesz hogyan tud kormányozni anélkül, hogy lakossági megszorításokat kellene bevezetnie. Mindenki tisztában volt az ország nehéz helyzetével, de mi már dolgoztunk egy olyan terven, amely lehetővé tette, hogy a kormányzás ne a lakosság terheit növelje. 2010 után ezt a víziót sikerült megvalósítanunk.

Várták a kétharmados győzelmet?

Én nem, határozottan nem. Azt nem tudom, hogy a miniszterelnök számolt-e kétharmados győzelemmel, szerintem ő volt annyira okos, hogy kalkulációba vette ezt is, de én elképzelhetetlennek tartottam ekkora földcsuszamlást.

Miért volt számára elképzelhetetlen?

Mondhatnám, hogy szegényes a fantáziám, és nem volt előtte erre példa. Kétfordulós választási rendszerben egyszer történt hasonló, 1994-ben, viszont az az MSZP-hez fűződő nosztalgiához kötődött. Nem tudtam elképzelni, hogy a Fidesz kétfordulós választási rendszerben olyan elsöprő győzelmet arat, hogy az MSZP és az SZDSZ még a második fordulóban sem tudja valahogyan visszahozni az eredményt. Aztán láttuk, hogy tényleg földcsuszamlás történik.

A 2010-es választás utáni napokat a féktelen öröm, vagy inkább az ilyen szintű felhatalmazásból fakadó felelősség és nyomás megjelenése jellemezte?

Azonnal éreztük a felelősség súlyát. A miniszterelnök már az eredmények bejelentésekor, vagy néhány nappal később hangsúlyozta, hogy a kétharmados győzelem nem csupán hatalmas lehetőséget kínál a terveink megvalósítására, hanem azt is, hogy minden elmulasztott lépésért minket fognak felelőssé tenni. A kétharmados többség alkotmányozó hatalmat hordozott, így ránk hárult a feladat, hogy foglalkozzunk mindazzal, ami 1990 és 2010 között a politikai rendszerben felhalmozódott, és amit a korábbi kormányok koalíciós vagy egyéb okokból nem mertek érinteni. Ennek eredményeként indult el az a példátlan jogalkotási folyamat, amely 2010 és 2014 között olyan mértékű jogszabály-módosítást hozott, hogy a magyar Országgyűlés ebben az időszakban több jogszabályt fogadott el, mint a brit parlament 1953 és 2014 között. E folyamat részeként megszületett az új Alaptörvény, valamint számos sarkalatos törvény, gyakorlatilag újraformálva az egész jogrendszert. Mindezt azért tettük, mert tudtuk, hogy ha bármilyen fontos lépést elmulasztunk, 2014-ben a választók ránk fogják hárítani a felelősséget. Így mindent meg szerettünk volna valósítani. Hogy végül sikerült-e...

Természetesen! Milyen stílusban vagy témában szeretnéd, hogy egyedivé tegyem a szöveget? Kérlek, adj meg néhány részletet vagy irányt!

A 2014-es eredmény azt mutatja, hogy igen, mert ismét kétharmados többséget szereztünk, ami legalább akkora meglepetés volt, mint 2010-ben. 2010-ben volt egy vita a Fideszen belül arról, hogy az ekkora többség, a kétharmados győzelem egy stabil demokráciában üzemi baleset, vagy olyan korszakforduló, ami átalakítja az egész pártrendszert és a magyar demokrácia természetét. Azoknak lett igaza, akik az utóbbit mondták. Nyugat-Európában az első gyanakvó reakciók is annak szóltak, hogy demokráciában nem megszokott egy párt kétharmados többsége.

Képes-e egy politikai párt és a mögötte álló vezetők megőrizni az önmérsékletet, amikor ekkora hatalommal rendelkeznek?

Képesek-e a választópolgárok arra, hogy önmérsékletre intsenek egy politikai pártot? A demokrácia alapvető logikája, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk, az, hogy a szavazatok döntik el a politikai karrier irányát. Jean-Claude Juncker az euróválság idején megjegyezte, hogy már tudjuk, mit kell tennünk, de azt nem tudjuk, hogyan nyerjük el újra a bizalmat. Ezért a politikai szereplők és pártok számára mindig ott lebeg a következő választás iránti vágy, ami arra ösztönzi őket, hogy elkerüljék azokat a kockázatokat, amelyek elégedetlenséget okozhatnak támogatói körükben. A szimpatizánsok pedig gyakran azt várják el, hogy a párt minden problémát megoldjon. Ilyen körülmények között valóban mondhatjuk, hogy a többségünk támogatná a dolgok elintézését, de most inkább eltekintünk ettől? Az ilyen helyzetek nagyon ritkák. Bár a kétharmados többséggel rendelkező pártokra nagy nyomás nehezedik, úgy tűnik, hogy a magyar közvélemény már egy kicsit hozzászokott ehhez a helyzethez. 2010 és 2014 között azonban hatalmas elvárások övezték azt a vágyat, hogy az 1990 óta tartó időszak lezáruljon, és valami új, stabil érkezzen. Ezt a kétharmados felhatalmazás is tükrözte, amely nem a visszafogottság irányába mutatott.

Rögtön a Fidesz-KDNP első kétharmados többségű ciklusában új Alaptörvényt fogadtak el. Nem lett volna szerencsésebb, ha szélesebb körű az alkotmányozás, és akár népszavazással erősítik meg azt?

Azért született az a döntés, hogy nem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alkotmányoz - aminek a vezetője voltam, és a munkatársaim a technikai szövegezésben részt is vettek -, hogy szélesebb legitimációs bázis legyen. A miniszterelnök összehívott egy konzultációs testületet olyan tagokkal, mint Stumpf István és Pozsgay Imre. Próbáltuk szélesebb legitimációs alapra helyezni a folyamatot, az ellenzéki pártokat is igyekeztünk bevonni, közülük egyedül az LMP, valamint a Jobbik volt az, amelyik bizonyos fokig részt vett benne. A baloldali pártok egyértelműen elutasítottak mindenféle együttműködést az alkotmányozásnál, ilyen értelemben nem rajtunk múlott, hogy nem vált szélesebb körűvé.

Sorozatban négyszer nyertek kétharmados parlamenti többséggel. Minek tudja be ezt a szintű választási eredményességet?

Mindig kihívás eldönteni, hogy a Fidesz sikerei mögött inkább a saját ereje vagy az ellenzék gyengesége áll. A 2010-es választások eredményét is hajlamos vagyok a Fidesz eredményességén túl az ellenzék kudarca szempontjából vizsgálni. Gyurcsány Ferenc irányítása alatt az MSZP olyan politikai irányvonalat képviselt, amely gyakorlatilag felszámolta a párt erős társadalmi bázisát, és elmozdította az MSZP-t egy olyan ideológiai területre, amely a Tony Blair-féle harmadikutas megközelítést követte, és amely a magyar politikai tájban nem volt jelen. A Fidesz győzelmei mögött mindig ott állt az ellenzék gyengesége is. Egy másik szempont, amit sokan hátrányként emlegetnek a Fidesz kapcsán, de legalább ilyen mértékben előny is, az a párt határozott és egyértelmű kommunikációja. Noha néha talán túlzottan éles a stílus, mindig világosan látható, mit kíván elérni a párt. Világos elképzelésekkel rendelkeznek, és a választópolgárok értékelik, ha konkrét, megvalósítható terveket látnak az életük javítására. Ez a tendencia most is jellemző a Fideszre, és a pozitív üzeneteik is egyértelműen eljutnak a választókhoz.

Az ellenzéki pártok a Fidesz választási sikereinek hátterében több tényezőt is kiemelnek, mint például a választási rendszer módosítását és az állam, valamint a párt között kialakult szoros összefonódást.

Ezek mindig a politikai viták érdekes elemei. Franciaországban majdnem minden választás után átalakítják a választási rendszert. Azt is tudjuk, hogy minél inkább többségi egy választási rendszer, annál inkább a nagy pártoknak kedvez, ezzel párhuzamosan minél inkább arányos egy választási rendszer, annál inkább a közepes és kis pártoknak kedvez. A választási rendszer átalakításánál a német mintát követtük, a magyar egy az egyben megfeleltethető a német választási rendszernek, az alkotmányos rendben is Németországot követtük. Föderáció ugyan nem vagyunk, de a kancelláriademokrácia intézményi megoldásai Magyarországon is megvannak. Az összes többi, például, hogy ki mennyi hirdetési felületet kap, állandó vita. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy el tudjam mondani, 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is ugyanúgy viták voltak erről. Az ellenzéki pártok állandóan panaszkodnak, mégis előfordult már, hogy ellenzéki párt nyert választást. Ezek a viták nyilvánvalóan most is előjönnek.

Jót tesz az országnak, ha szinte folyamatosan kétharmados parlamenti többség van a kormány mögött?

A választópolgárok döntései így formálódtak. Nem szokatlan, hogy egy országban ilyen hosszú politikai ciklusok alakulnak ki. Svédország például, ahol a jóléti állam megteremtése zajlott, 1932 és 1976 között 44 éven át a szociáldemokraták irányítása alatt állt, folyamatosan nyerve a választásokat, ezzel majdnem fél évszázados uralmat biztosítva maguknak. Nagy-Britanniában a Konzervatív Párt 1979-től 1997-ig 18 évig tartotta kezében a kormányrudat. Helmut Kohl Németországban 1982-től 1998-ig 16 éven át volt kancellár. A politikai stabilitás általában kedvezően hat egy rendszer működésére. Ezek a hosszú időszakok mindig jelentős eseményekkel párosultak: a skandináv jóléti állam megteremtése, Nagy-Britanniában a globális befolyás helyreállítása, valamint Németország újraegyesítése.

Mennyire előnyös egy párt számára, ha sorozatosan, jelentős különbséggel győzi le ellenfeleit a választások során? Vajon nem vált-e a Fidesz túlzottan kényelmessé a folyamatos sikernek köszönhetően?

Ez a kockázat kétségtelenül létezik, de fontos, hogy a párton belüli diskurzusok keretein belül maradjon.

Kimerült a Fidesz tizenöt évnyi kormányzás alatt?

Új arcok bukkannak fel a színen. Varga Mihály távozása, aki nemcsak veterán kormányzati szereplő, hanem pártpolitikus és kormánytag is volt, új kihívásokat hozott. A miniszterelnök és Semjén Zsolt mellett talán én képviselem a következő generációt. Az új szereplők megjelenése elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk a folyamatos frissességet és megújulást a politikai tájban.

Hogyan tudná a Fidesz megújítani magát? Milyen lépéseket tehetne a jövőbeni fejlődés érdekében?

Szerintem igen. Ahogy nézem a fiatalokat és a vitákat, igen. Sok vitám volt a párton belül és úgy általában a politikai életben, de ezek magukban hordozzák a megújulást is.

Mennyit változott a Fidesz az elmúlt 15-20 évben?

Sokat, de mennyit változott a politika az elmúlt 15-20 évben? Rá sem lehet ismerni. Magyarországra rá lehet ismerni, de itt is sok minden változott, nem csak a gazdasági mutatókban, vagy abban, hogy az egyik legnagyobb probléma a munkanélküliség volt, most pedig gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. A nemzetközi világ is megváltozott, 2010-ben okkal gondolhattuk, hogy Európában már nem lesz háború, 2025-ben pedig azt látjuk, hogy van egy intenzíven dúló háború. Gazdasági válságot is látunk, valamint egy olyan Egyesült Államokat, ami nagyon más politikát folytat, mint 2010-ben. Sok minden változott, a Fidesznek is másnak kell lennie.

Mennyit változott Orbán Viktor?

Politikai értelemben Orbán Viktor már korábban is kiemelkedett a magyar politikai tájképből, messze megelőzve vetélytársait. Az idő múlásával nemcsak a tudása, hanem a kormányzati tapasztalata is jelentősen gyarapodott. A politika területén a tapasztalat kulcsszerepet játszik; a bölcsesség és az élet által hozott leckék elengedhetetlenek. Ezen a téren Orbán mára Európa egyik legnagyobb tapasztalatú politikusává vált, és Magyarország szempontjából kétségtelenül a legnagyobb tudással rendelkező vezető.

A 2010-es győzelem mértékével gyakorlatilag történelmi lehetőséget kapott a Fidesz. Tizenöt év távlatából hogyan látja, sikerült élni ezzel?

A körülményekhez mérten kifejezetten pozitív a helyzet. Stabilizáltuk a gazdaságot, és a magyar társadalom is megerősödött. Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy bizonyos magyar régiókban és társadalmi csoportokban a második vagy harmadik generáció is úgy nőtt fel, hogy soha nem tapasztalta meg, milyen az, amikor valaki munkából él. A közmunkaprogramok és a munkaerőpiacra való integráció révén a magyar gazdaság munkaalapúvá vált, és ez eredményeként jól teljesít. Erősebb társadalommá formálódtunk, és ma már nincsenek olyan jelentős csoportok, akiket kizárnának a munkából. Ugyanakkor még sok feladat vár ránk, különösen az oktatás terén. Fontos lenne, hogy az oktatási rendszer nagyobb mértékben támogassa a társadalmi mobilitást, ne csupán felnőtt korban nyújtson lehetőségeket a munkanélküli státuszból való kilépésre, hanem a hátrányosabb helyzetű fiatalok számára is biztosítson nagyobb esélyeket. Az oktatás kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a jövő generációi jobb lehetőségekkel léphessenek előre.